Bejegyzések

fanfiction (í) címkéjű bejegyzések megjelenítése
"Nagyon figyelj, mert a világot
teszed is azzá, aminek látod."

Fodor Ákos: Hasadó anyag
metaoptika
Kint feljönnek a csillagok,
bent bekuckózva olvasol.

Az én életem a regények, novellák, olvasmányok és a személyes történetek által lesz teljes – és ezeket megosztom veled is. Térj vissza bármikor, én itt leszek.
Stella L. Brandy

Az Utolsó Nap [novella]

Sziasztok!

Máris egy újabb hetet kipipálhatunk, és most talán az egyik legismeretlenebb fandomhoz nyúltam, méghozzá egy könyvsorozathoz. Hidasi Judit Újrakezdők sorozatát én nagyon szerettem, ajánlom is mindenkinek. Ezt a kis 300 szavas semmiséget az utolsó előtti könyv olvasása közben találtam ki, így mondhatnám, hogy spoileres, de nem igazán az.


Fandom: Újrakezdők ff Helyszín Balatonfalu Korhatár: 0 Terjedelem: 300 szó

Vágy [novella]

Sziasztok!

A második vasárnap is elérkezett, egy újabb 300 szavast hoztam, méghozzá az Agymenők sorozathoz kapcsolódó írással. A párosítás talán meglepő lehet, de én imádtam az ő kémiájukat, szóval egy kis Shenny szösszenet lett.


Fandom: The Big Bang Theory Helyszín Penny lakása Korhatár: +16 Terjedelem: 300 szó

Éjféli suttogások [novella]

Sziasztok!

Kezdődik az írós hónap, szóval arra gondoltam, minden héten megosztok veletek egy novellát – leginkább 300 szavast. Az első egy Harry Potter sztori, méghozzá, ahogy a képek alapján biztosan kikövetkeztettétek: Dumbledore halála napján járunk. Megpróbálom bemutatni néhány szóban, szerintem milyen volt Pitonnak azon az éjszakán megtennie, amit nem akart.
Fandom: Harry Potter Helyszín Roxfort, Csillagvizsgáló Korhatár: +16 Terjedelem: 300 szó

Megmentettelek [novella]

Sziasztok!

Amikor elkezdtem olvasni az Alchemisedot, biztos voltam benne, hogy a hype olyan nagy körülötte, hogy emiatt nekem ellenszenves lesz. Aztán eljutottam az első rész végére és elsírtam magam. A második rész végén szintén megtörtént ez. És én végig azon gondolkoztam, hogy vajon HEA lesz-e a történet.

Nem fogok spoilerezni, sem SenLinYu könyvére, sem erre a kis kb. 600 szavas semmiségre itt a bevezetőben. Viszont, ha még nem olvastátok a könyvet, nem ajánlom, mert ez egy „what if?” jellegű történet, azaz egy eseményt megváltoztattam és így megváltozott kicsit – valamint mivel a végére van hatással, így spoileres azoknak, akik nem olvasták a könyvet.

De mindenkinek kellemes olvasást kívánok, aki elolvassa!


Fandom: Alchemised Ship: Helena Marino & Kaine Ferron Helyszín: Spirefell Idő: 1789 Besorolás: Dark, Tragikus Warning: Gyógyszer használat Korhatár: +16 Terjedelem: 596 szó
Forrás: SenLinYu
Leírás: Siszeo megérkezik a nyári Függés idején, hogy elvigye a Kaine-nel megbeszéltek alapján Helenát. Helena azonban nehezen szakad el Kaine-től, mert végre egyszer őt akarja választani.

Egy jubileumi előadás [novella]

Sziasztok!

Ez egy nagy nap a Madách Színház életében, hiszen ma mutatják be Az Operaház Fantomja 1000. előadását. Az én anyukám nagyon nagy fan, szerintem volt olyan hét gyerekkoromban, amikor minden egyes nap végignézte. Én nagyon szeretem a zenéjét és láttam a 900. előadást is – ma pedig ezen az ünnepi előadáson is ott leszek, a férjemmel. És Anyával, természetesen.

Ezt a novellát pedig fogadjátok sok szeretettel ezen nap emlékére. (Londonban kicsit előrébb járnak, szóval a HP-hoz közeli időpontot kerestem.)


Fandom: Harry Potter Ship: Snanger Helyszín: Őfelsége Színháza, London, Anglia Idő: 2010. október 23. Besorolás: AU, Domestic, Fluff Warning: OOC Korhatár: +12 Terjedelem: 1481 szó
Forrás: J. K. Rowling, és Andrew Lloyd Webber valamint Cameron Mackintosh.
Leírás: Hermione megnézi Az Operaház Fantomja 10000. előadását. Csak azt nem tudja, a darab vagy a székszomszédja tett rá nagyobb benyomást.

1. fejezet | A boldogság-elégedettség mátrix

Sziasztok!

Amikor a nyár végén megírtam a búcsúztató bejegyzésem, még nem gondoltam, hogy egész szeptemberben nem lesz frissítés. Az is csoda, hogy a Spooktober bejegyzések kikerültek. Igazából nagy terveim voltak arra, hogy megosztom a 300 szavasokat, amik itt sorakoznak és várják, hogy valaki rajtam kívül is elolvassa őket. Aztán szeptember végén beütött nálam a gondolat: írni kéne egy Snanger (HP fandom, Piton és Hermione) ficet. És megírtam.

2 hét alatt megírtam az egészet és habár nem ezzel akartam kezdeni a HP ficeim megosztását, fogadjátok szeretettel: A boldogság-elégedettség mátrixot. Egyeseknek felkavaró jelenetek lesznek benne, valamint érzések, amik nem biztos, hogy a megfelelőek – de ennek megvan a maga oka.


Fandom: Harry Potter Ship: Snanger Helyszín: Abszol út, Szent Mungó, Roxmorts Idő: 2003 Besorolás: AU Warning: OOC, erőszakosság, káromkodás Korhatár: +16 Terjedelem: 2666 szó
Forrás: J. K. Rowling és a filmek rendezői: Chris Columbus, Alfonso Cuarón, Mike Newell, David Yates.
Leírás: Öt évvel Voldemort bukása után Hermione gyógyítóként dolgozik, Perselus pedig otthagyta a Roxfortot. Kettejük útja váratlan módon keresztezi egymást, és mindehhez köze van egy Tibby nevezetű házimanónak is.

Sweets and the teenager girl | Rajongás

Sziasztok!

Mint már korábban említettem, imádom a Bones című sorozatot és benne Sweets-t – és Pelantot, aki szerintem az egyik legzseniálisabb serial killer volt az évadok folyamán. Ezért is írtam pár velük kapcsolatos novellát. Egy ideig biztos az utolsó ilyen témájú novellám ez – lehet, hogy többet nem fogok írni, lehet, hogy újra elkap a hangulat –, de visszahozta azokat az érzéseket, amiket tíz éve éreztem.


Fandom: Bones Korhatár: +16 !!! felkavaró tartalom Terjedelem: 1562 szó

 

Sweets and his sister | Rajongás

Sziasztok!

Mint már korábban említettem, imádom a Bones című sorozatot és benne Sweets-t – és Pelantot, aki szerintem az egyik legzseniálisabb serial killer volt az évadok folyamán. Ezért is írtam pár velük kapcsolatos novellát. Nem csak romantikus történeteket szerettem amúgy írni, ebben sem az kap szerepet, sokkal inkább a testvérség.


Fandom: Bones Korhatár: +16 !!! - Terjedelem: 1074 szó

Fall in love with Pelant | Rajongás

Sziasztok!

Mint már korábban említettem, imádom a Bones című sorozatot és benne Sweets-t – és Pelantot, aki szerintem az egyik legzseniálisabb serial killer volt az évadok folyamán. Ezért is írtam pár velük kapcsolatos novellát. Egy következő történetet osztok meg a nagyszerű Bones szereplőkkel – ezt akkoriban nagyon szerettem írni.


Fandom: Bones Korhatár: +16 !!! - Terjedelem: 2721 szó

 

Sweet(s)Donut | Rajongás

Sziasztok!

Mint már korábban említettem, imádom a Bones című sorozatot és benne Sweets-t – és Pelantot, aki szerintem az egyik legzseniálisabb serial killer volt az évadok folyamán. Ezért is írtam pár velük kapcsolatos novellát. Ez az egyik közölük.


  • Fandom: Bones
  • Korhatár: +12
  • Figyelmeztetések: -
  • Terjedelem: 1510+1160 szó

 

Neverending Summer | Rajongás

Sziasztok!

A mai napig nagy Bones (itthon Dr. Csont címen futott) rajongó vagyok, azon belül is Sweetsért voltam mindig oda – illetve az őt alakító John Francis Daley-ért. Egy időben – amikor igazán menő volt még ilyeneket írni – én is írtam real person fanfiction novellákat. Nem egy nagy dolog ez, de olyan nosztalgia feelingem van, hogy csak na – 2014-ben írtam, nem csoda.


  • Fandom: Real Person | John Francis Daley
  • Korhatár: +12
  • Figyelmeztetések: -
  • Terjedelem: 566 szó

Before you went back | Rajongás

Sziasztok!

Egy időben nagyon nagy rajongója voltam a Reign című sorozatnak (itthon Az uralkodónő címen futott), még húgommal együtt néztük. Aztán eszembe jutott egy szösszenet, és gondoltam, nem fosztalak meg bennetek tőle. Kedvet kaptam újra nézni a sorozatot.


  • Fandom: Reign
  • Korhatár: +16
  • Figyelmeztetések: -
  • Terjedelem: 1058 szó

1. fejezet | Farkasnyár

Sziasztok!

Még 2019-ben kezdtem el írni ezt a történetet, mivel elolvastam újra Spirit Bliss Twilight fanfiction sorozatát [az első fejezethez ugrik, de a Gyógyító pilleszárnyak első néhány fejezetét követően indul ez a történet]. Ennek hatására kezdtem amúgy bele a saját történetembe, de ez más bejegyzésre tartozik. Amit tudni érdemes erről a történetről elöljáróban annyi, hogy egy fiatal alakváltónak küldetése van, azonban ezt a küldetést nagyon nehezére esik teljesíteni, mivel több bonyodalom is bekövetkezik életében.

Előre felhívom a figyelmét mindenkinek, hogy a fejezetben olyan jelenet található, ami felzaklathat egyeseket. Igyekeztem úgy megírni, hogy érezhető legyen, mennyi minden van még ebben a jelenetben.


  • Fandom: Twilight-Spirit Saga
  • Korhatár: +18
  • Figyelmeztetések: szexualitás, erőszak
  • Terjedelem: 2642 szó

 

1. fejezet | Az utolsó év

1. Jelek

Villámgyorsan kaptam el a tekintetem Róla. Nem lett volna szabad idejönnöm, ez nem helyes! Neki van párja, boldog!
Eldöntöttem, hogy elmegyek, és soha többé nem jövök vissza, de most… Oh, ha tudná, hogy mennyi mindent el akartam mondani neki… De most már nem tehetem, elveszítettem a lehetőséget, s most a következményeivel kell élnem.
Én hülye, bíztam abban, hogy majd várni fog rám. Úgy látszik, hogy megtalálta a lelke másik felét, s ez így helyes. Carlisle-nak egy teljes nő kell, én viszont a szemében valószínűleg csak egy tinédzser lány vagyok, aki megfutamodott.
Edward biztosan elmondta neki, hogy miért mentem el akkor. Utólag bánhatom, hogy akkor nem maradtam ott, csak egy csók lett volna, de az életemet máris jobbá tette volna. De sajnos fiatal voltam és nem tudtam dönteni. Hogyan is választhattam volna? Hiszen az édesanyám éppen meghalt, viszont majdnem megkaptam életem első csókját.
Oldalra pillantva a fekete hajú démon éppen Carlisle hátán simított végig. Vajon Ő is észrevette, hogy miként nézek Carlisle-ra? Sebaj, majd csak alakul valahogy az én életem is. Viszont az a démon egyáltalán nem tetszett. Talán ez a nő volt, akiről Esme mesélt nekem?
Isis időközben visszatért Dave mellé és fogadták a gratulációkat. Beálltam én is a sorba, s egy őszinte mosollyal gratuláltam nekik. Isis szorosan az ölelésébe zárt, majd Davetől kaptam egy puszit.
Családtagként kezeltek, pedig közel sem voltam az – csak nagyon távolról. Magam se tudtam eldönteni, hogy akartam-e ennek a családnak a tagja lenni. Ha a szívemre hallgatnék, akkor most odamennék ahhoz a nőhöz és…
Edward mosolygó arca egy kicsit megnyugtatott – lehet, hogy nem csak nekem nem tetszik az a nő… De nem akartam erre gondolni többet, kisebb gondom is nagyobb volt ennél. Például, ha most nem megyek haza, akkor részt kell vennem egy esküvőn, ahol a menyasszony fiatalabb nálam. Ez a tudat csak részben szomorított el – nagyon örültem Isis-ék boldogságának, de huszonnégy évesen szingliként részt venni rajta…
Úgy döntöttem, hogy én már fölöslegessé váltam a társaságban, ezért elindultam a kijárat felé, hogy elhagyjam a partit – s ezzel együtt a szeretett férfit. Eddig sem reménykedtem benne túlságosan, hiszen alig tizennyolc éves voltam és akkor még nem tudhattam, hogy…
Már közel jártam a kapuhoz – és végső kiborulásom határához -, amikor Alice, mint egy mini-tornádó előttem termett. Szoknyája vele együtt repkedett – még szerencse, hogy nem jött egy nagyobb szél és… A gondolataimat persze nem csak én hallottam és csak egy pohárkoccanás jelezte, hogy Edward is észlelte, amit én. Vagy valaki más gondolatát hallotta meg és…
Az ötletet, miszerint Carlisle gondolt valamit gyorsan el is vetettem – minden ember és másgondol, minden másodpercben valamire. Nem akartam magam hamis illúziókba kergetni, azzal nem kerültem volna előrébb.
Bezzeg a kiborulásom nagyon közeledett a határhoz, de megpróbáltam magam tartani. Alice persze elém állt, akárhányszor elindultam a kijárat felé rögtön elém állt. Morcosan fontam magam előtt össze a kezem, egyáltalán nem tetszett, hogy így viselkedik velem.
-       Alice, engedj ha… Juliette-ékhez.
-       Juliette és Daniel pont az ellenkező irányban vannak – mondta vigyorogva a kis manó.
Feladtam Alice meggyőzését és inkább kerestem egy ülőhelyet. Még a lábam is megfájdult, hát ez szuper!
Ha minden szuperül menne, akkor most nem lennék itt, egyedül. Legalább Alex eljöhetett volna velem…
Körülnéztem, hogy Alice mennyire van távol – reménykedtem benne, hogy emberek között nem használja ki a gyorsaságát. Miután megláttam Juliette-el beszélni felálltam és elindultam, igyekeztem.
De valaki más is itt akart tartani, pedig Ő aztán igazán megérthetne… Edward megfogta a karom és ijedten nézett rám, majd a fülemhez hajolt és belesúgott.
-       Nem szeretnénk, ha kitörnéd a bokád.
-       Nem fogom – mondtam morcosan, majd tettem egy lépést.
Ha Edward nem fogja a karom, akkor egy akkorát estem volna, s garantáltan a lábam is bánta volna. Alice képessége most az egyszer jól jött.
Zavartan pislogtam fel Edwardra, aki csak mosolyogva elengedett. Tehát már nem fogom kitörni a bokám, ez jó hír.
Edward távozását csak akkor értettem meg, amikor jobbról Isabella, balról pedig Juliette fogtak közre. Elindultunk oda, ahol Alice és Rosalie már vártak ránk. Ültek, s beszélgettek. Olyan volt, mintha kihallgatásra készülnének.
Engem is leültettek egy székre, ahonnan pontos rálátás nyílt Carlisle-ra és a feketehajú nőre. Irritált, hogy Őket kell néznem. Úgy látszik kínozni akarnak…
-       Azt hiszem jól lenyomnék valamit a torkán.
-       Rosalie, nem fogod megtenni – mondta egy kissé elszontyolodva Alice. – Anne, neked mi a véleményed Vaniáról? – fordult Alice felém.
-       Nekem? Nem is ismerem! – próbáltam a semmit tudásomba burkolódzni, sikertelenül.
-       Ha Carlisle boldog vele, akkor jó – szólt közbe Isabella.
-       Ezt te sem gondolhatod komolyan! Nézz Rá, már a kinézetéből is látszik a származása – mondta undorodva Rosalie.
Nem értettem ezt a nagy ellenségeskedést. Az egy más dolog, hogy én nem kedvelem ezt a Vaniát. És Carlisle boldog vele, akkor csak nem lehet olyan szörnyű…
Rosalie-t nem nagyon ismertem, de meglepett a viselkedése. Gondoltam arra, hogy esetleg hiú – már amennyit Alice említett róla, Isabellának -, de az eszembe se jutott, hogy valakit ennyire utálhat.
-       Rose, hasonlít az élete a miénkre… - kezdett bele Isabella, de Rosalie félbevágta.
-       Éppen ez az, hogy nem! Mi nem Önszántunkból feküdtünk idegen férfi alá.
-       Rose, ezt mindenki hallja! – csitította Alice Rose-t, miközben a fiúk is felénk néztek.
-       Nem érdekel, Alice! Hagy tudja meg apánk is, hogy mit tesz! – mint egy végszóra Emmett kedvese mellett termett, s elhúzta tőlünk.
Rosalie legközelebb akkor tért vissza közénk, amikor már egy kicsit megnyugodott. Látszott rajta, hogy Vania teljesen kikészíti. Vajon mióta vannak együtt Carlisle-lal?
-       Igaz, ami igaz, Vania egy kuplerájban született és a fivére lányokat futtat. De nem hiszem, hogy Vaniát engedte volna ilyesfajta tevékenységekre.
-       De, Alice! Ha nem is engedte neki a fivére, Carlisle-t akkor is becsapta! Én nem hiszek ennek a nőnek – fejtette ki véleményét Rosalie, majd csöndben rám meredt.
-       Szóval Vaniának hívják? És régóta tart a kapcsolatuk, Carlisle-lal? – kérdeztem, mintha természetes dolog lenne megkérdezni ezeket.
-       Vanessa Hyatt a törvényes neve, a Vania csak becenév. Elég régóta, ez még az előtt kezdődött, hogy Aro meghalt – mondta Alice, mire Isabella megborzongott.
-       Oh… Szóval, amikor én idejöttem, akkor már…
-       Javában folyt a kis viszonyuk – fejezte be helyettem a mondatot Rose, majd folytatta. – Nem is tudom Carlisle hogyan képzelhette, hogy… mindegy is! Most az a lényeg, hogy Te itt vagy, Anne!
-       Én? Csak pár napra jöttem, hogy kipihenjem magam. Tervezek egy kisebb világkörüli utat. Párizs, Velence, Róma és az összes ilyen szép hely.
A lányok nem szólaltak meg, csak nézték a párocskát. Én egy másik párost szemeltem ki magamnak, Isist és Dave-t. Annyira látszott rajtuk a szerelem… Csodáltam őket, hiszen kevés olyan párt ismertem, akik még az esküvőjük napján is úgy tudtak egymásra nézni, mintha az első csókjukat kapták volna meg – annyi szerelem volt a két fiatalban…
Isis közeledtét csak pár perc múltán fogta fel az agyam. A ruhája tökéletes volt – neki, mert az ő alakja tökéletes volt.
Nagyon hasonlít rád, Edward!
Edward csak egy apró bólintással jelezte, hogy figyelt rám. Annak ellenére, hogy utáltam, hogy valaki látja a gondolataim, néha azért jól jött.
Isis leült közénk és az anyjára nézett – be kell valljam, rá is hasonlít -, majd rám pillantott. Végignézett rajtam, mintha csak felmért volna, hogy aztán elhúzza a száját.
-       Mi a baj? Valami rosszat tettem? Nem is akarod, hogy itt legyek csak… - estem kétségbe, miközben idegesen pillantottam hol Edwardra, hol Isisre.
-       Nem, ilyenről szó sincs! Csak arról van szó, hogy nagyon csinos vagy, kezdek irigykedni. Már az első találkozásunkkor is féltékeny voltam a szépségedre és most…
-       Isis, te sokkal szebb vagy nálam! Fiatal és gyönyörű vagy. Hozzátenném, hogy menyecske is – mondtam mosolyogva.
Isis nemet intett a fejével, én pedig ellenkeztem. Olyanok voltunk, mint két tinédzser – és egyikünk se volt még, vagy már az.
Túl nagy volt a csend, s láttam Alice-en is, hogy csinálni akar valamit, csak még nem döntötte el, hogy mit. Én viszont kapcsoltam.
Isis felé fordultam és megböktem a karját, hogy figyeljen rám. Arca ki volt pirulva, s ha arra néztem amerre ő rögtön tudtam is, hogy miért. Neki még néha a gyermeki énje volt a győztes, s amit látott az elég arcpirító volt.
Vania keze elég lenti fejtájakra tévedt, miközben vad csókolózásba kezdett. Akik nem ismerték Carlisle-t, azok nem láthatták, hogy Carlisle kezdi magát kényelmetlenül érezni és finoman eltolja magától Vaniát.
Rosalie-ra néztem és láttam rajta, hogy mindjárt felrobban. Isis is elsápadt, nem tudom miért. Aztán rám nézett és szemében két könnycseppet fedeztem fel. Rájöttem, hogy mi bántja, s legszívesebben odamentem volna Vaniához és…
Én elvontam Isis figyelmét, míg Rosalie felpattant és a párocska felé indult, aztán csak hangos kiabálást hallottunk, s Isis is kezdett megnyugodni.
-       Figyelj, Isis! Mit szólnál, ha most nem csak csokordobás lenne, hanem a harisnyakötődért is lenne versengés? Így Alice jó eséllyel rendezhet két esküvőt – vigyorogtam az említettre.
-       Ez jó ötlet! Alice?
-       Két esküvő? – Alice szeme merengővé vált, majd egy hatalmas vigyorral nézett ránk. – Bár én egynek is örülnék.
-       Jó, jó! Akkor felkonferálod Alice? Vagy holnapra tervezted a csokordobást? – kérdeztem szenvtelenül, majd Edwardra néztem.
Edward Vaniáékat nézte, aztán rám nézett. Aprót rázott a fején. Elindult Dave felé, majd beszélt vele egy-két szót. Isis is elindult Dave felé.
Pillanatok alatt összegyűltek a lányok egy félkörbe. Én is közéjük álltam, bár nem sokban reménykedtem. A magas sarkúm is zavart egy kicsit, de biztosan álltam, egyhelyben.
A csokor csak repült, s repült, aztán megállapodott. Kis híján eldobtam a kezembe repült csokrot, mert annyira megijedtem. Végül a rám szegeződő tekintetek visszatérítettek a valóságba.
Annyira hihetetlen volt, hogy engem tapsolnak… Végül mindenki visszafordult Isis felé, mivel Alice magára hívta a figyelmet.
-       Most pedig megkérem a férfiakat, hogy foglaljanak helyet, a lányok pedig álljanak félre.
Mindenki engedelmeskedett Alicenek – mertek volna ellenkezni. Én is félreálltam és a csokrot nézegettem. Ez lehet egy jel?
Ha most nem húzol bele nagyon megszívod. Keress egy pasit, aki elvesz – lehetőleg egy idősebbet – aztán élj vele!
Edward mellé álltam – ő nem állt be a fiúk közé, mivel már volt felesége – és néztem. Annyira bonyolult volt kiismerni. Utáltam, ha valaki pókerarcot vág, majd minden előzmény nélkül kimutatja, hogy mit érez. A fokozatosságot ezzel ellentétben nagyon szerettem.
-       Edward, ha megtennéd, hogy hallgatsz a gondolataimra, azt nagyon szépen megköszönném! – Edward még mindig a húgát nézte mereven. Szája széle megrándult, s rám nézett.
-       Alice… - sziszegte még utoljára a fogai között, majd ténylegesen hozzám kezdett el beszélni. – Sajnálom, ha úgy érzed, hogy mi rosszat akarunk neked. És hozzám pedig hozzám kell szokni.
-       Nem érzem úgy, csak…
-       Csak van az a furcsa szorító érzés a mellkasodban, ami nem hagy nyugodni – fejezte be a mondatot helyettem, majd sejtelmesen rám mosolygott.
-       Mi van? Alice látott valami vicceset? – Edward nemet intett a fejével, de szája sarkában még mindig ott bujkált a vigyor.
A következő pillanatban nagyjából megértettem Edward vigyorgásának okát. Én viszont egyáltalán nem lettem tőle boldog, sőt a furcsa szorító érzés még jobban kiteljesedett.
Elfogott a rettegés, hogy mi van akkor, ha Carlisle megkéri Vania kezét, most! Hiszen elkapta a harisnyakötőt és ez azt jelenti, hogy Ő lesz a következő, aki megházasodik – és én.
Persze Alice mondata is – miszerint ő örülne egy esküvőnek is – csak most ütött szöget a fejemben. Hiszen Ő látja előre a jövőt, akkor ezt is látnia kellett! De mit látott pontosan? Vajon azt látta, hogy Carlisle feleségül kéri Vaniát? Vagy valaki mást? Vagy engem látott egy férfival az oldalamon?
-       Nyugi, Anne! Mindent szép sorjában. És Alice csak azt látja, ami már el van döntve – figyelmeztetett Edward.
-       Bocsánat, de ez engem érdekel. Mi van, ha Carlisle rosszul dönt? Lelkiismeret-furdalásom van, Edward.
-       Azért, mert megígérted Esmének, hogy vigyázol Rá? Így is tudsz rá vigyázni…
-       Igazad van, de ez nekem akkor is nehéz. Tudod, hogy mit éreztem iránta… - minden önuralmamra szükségem volt arra, hogy elrejtsem az áruló könnycseppeket.
De kit akartam átverni? A gondolatolvasó Edwardot? Vagy az érzelmeket átérző Jaspert? Nem, csak magamat! Mert sokkal jobb volt azt érezni, hogy mindenkinek így lesz a legjobb, és mert gyáva voltam.
A zene csak pár perc multával jutott el a fülemig, hogy aztán szememet az ifjú pár első, boldog táncára szegezhessem. Néztem, ahogy Isis szoknyája vele együtt pördül, és Dave magabiztos mozdulatait…
Talán egyszer én is átélhetem ezeket a dolgokat. Mert bíztam abban, hogy valaki engem is feleségül fog kérni.

    Numb - 5. rész | Rajongás


    Happy
    2006

    Linkin Park – a múltam, a jelenem és a jövőm. Néha elvittek magukkal a fiúk –, ha nem dolgoztam. Az utóbbi két évet viszont szüntelenül a gyógyításnak szentelhettem – néha feltűnt Mike vagy Phoenix vagy valaki más a csapatból.
    És egyáltalán nem érdekelt, hogy mit írnak az újságok – a címlapokon általában Mike és én szerepeltünk. Bár a fiúkkal csak baráti volt a kapcsolatunk sokszor kerültünk félreérthető helyzetbe – a párjaik persze rögtön tudták, hogy ez csak bohóckodás.
    Nem volt férjem, nem voltak gyerekeim – de volt egy együttes, ami miattam létezhet.

    „Caught in the undertow just caught in the undertow”

      Numb - 4. rész | Rajongás


      Backstage
      2005

      Valaki megfogta a vállam, amire reflexből ütöttem – persze így sikerült eltalálnom Mike állát. Az őrök rögtön ott voltak és lefogtak
      -     Legalább a biztonságotok óvva van. – Mike csak megcsóválta a fejét és közben az őrökhöz beszélt idegesen. – Végülis már nem dolgozom Jeffnek.
      -      Nem dolgozol Jeffnek? – kérdezte csodálkozva. – Pedig sok címlapon szerepelt a nevetek – mondta, miközben a backstage helyének szolgáló épület felé „terelt”.
      -      Nos, miután sikerült rávennem, hogy szerződtesse a Linkin Park nevezetű együttest eléggé máshogy álltunk egymáshoz, vagyis mi együtt folytattuk. Jeffnek nehéz volt megfelelni, és egy idő után teljesen… érzéketlenné váltam – idéztem a Numbból. Mégis, azután sikerült olyan munkát találnom, amit eddig akartam csinálni, amihez megvolt a diplomám.
      -      Sajnálom. – Mike előrement és intett, hogy várjak. – Tudjátok kit találtam kint az utcán?
      -      Ajánlom, hogy valami jó nőt – mondta nevetve Chester. És akkor Mike odahúzott maga mellé. – Daniella – tátották el a szájukat. 

        Gyors | Rajongás

        Egy Spirit-novellácska, csak, hogy legyen valami változás a frissek között.

        Furcsa volt, minden nagyon furcsa volt. A kín, ami napokig kínzott hirtelenjében eltűnt – a szívverésemmel együtt, aztán meghallottam bumm… A szívem újra dobogott, de nem olyan ütemesen, mint azelőtt.
        Fehér plafon volt felettem és a szoba szaga is jellegzetesen kórházi volt – fertőtlenítők tömény használata. Élesebben láttam, s hallottam – mégse voltam teljesen jól. Mintha valaki kiölte volna belőlem, amitől én vagyok én. Aztán megéreztem azt a különös illatot – édes volt, nagyon édes.
        -       Miss Belby – szólongatott az orvos, miközben éles fény hasított a retinámba. – Örülünk, hogy újra köztünk van.
        Kinyitottam a szám és megpróbáltam közölni az orvossal furcsa érzéseket, azonban egy hang se jött ki a torkomon. A tűz, ami egészen eddig végigkísért megnémított volna? Vagy aki megtámadt eltörte a nyelőcsövem?
        -       Kisasszony, tudja, hogy hol van? – Bólogattam. – Tudja mi történt? – Megrántottam a vállam, majd bólintottam egyet.
        Ránéztem az orvosra, s belevesztem a szemeibe. Láttam minden fájdalmát, minden szomorúságot… Aztán megéreztem, mintha valaki belemászott volna a fejembe. Megfogtam az orvos kezét, hogy jelezzek neki – bőre jéghideg volt, akárcsak támadómnak.
        -       Edward, azt hittem Edannel vagy – mondta az orvos bársonyos hangján.
        -       Mikor találtak rá? Utánanéztem, ez biztos, hogy egy fajtánkbeli volt – nézett rám, mintha ott sem volnék.
        -       De nem történt vele semmi, bár eddig egyszer sem szólalt meg. És ver a szíve!
        -       Hogyhogy nem szólalt meg? Miss Belby, tudja, hogy hol van? – nézett rám a fiatalabb férfi. Hangja kemény volt, bár sejtettem, hogy nem nekem szól.
        -       Kórházban – hangom alig volt több suttogásnál, de még ezt is meghallották. – Mi… történt?
        -       Megtámadták, de szerencsére még időben megtaláltuk. El tudná mondani, hogy mit érzett? – nézett rám a szőke hajú férfi.
        -       Égett, mindenem. Aztán nem volt szívverésem… Mi történt a hangommal?
        -       Valószínűleg megsérültek a hangszalagjai. Tudja, hogy ami megtámadta mit csinált?
        -       Nem vagyok hülye – emeltem a tekintetem a plafonra. – A maguk fajtája miatt halt meg az apám. Elígért Neki és aztán nem tartotta be a szavát… Hallottam, hogy apám azzal akarta magát védeni, hogy azt mondta… – néztem óvatosan a kutakodó szempárokba. – Azt mondta, hogy a változás megölne.
        A fiú idegesen pillantott a szőke hajú orvosra, aztán suttogott valamit hevesen gesztikulálva – kezdtek egy kicsit elhomályosodni és ez egyáltalán nem tetszett. Aztán rám tört a remegés és egy pillanatra elsötétült előttem a világ.
        -       Egy farkas? Ki változtatna át egy farkast? – kérdezte a fiú és hallottam egy fenyegető morgást. Morgást, amely az én torkomat hagyta el. – Változz vissza!
        -       Edward! – csitította az orvos. – Miss Belby, kérem próbáljon visszaváltozni. Gondoljon arra, hogy ember – próbált segíteni.
        Annál nagyobb szégyent még nem éreztem, mint a visszaváltozásom után – teljesen meztelen voltam. Mindketten elfordultak míg visszamáztam az ágyba és álig betakarózta. Éreztem, hogy az arcomba tóduló vér még mindig látszódott – emiatt egy kicsit még mindig kényelmetlenül éreztem magam.
        -       Doktor – szólítottam meg, mire ő rögtön felém fordult mosolyogva. – Kérem, elmondaná, hogy mi történt velem?
        -       Azt tudja, hogy mik vagyunk – ez megállapítás volt nem kérdés. Bólintottam. – És tud valami furcsaságot a családjáról?
        -       Az érdekli, hogy tudtam-e, hogy az apám alakváltó volt? Véletlenül tudtam meg, apám azt mondta engem nem fenyeget az átváltozás veszélye.
        -       Úgy látszik a vámpírméreg működésre ösztönözte az alakváltó géneket.
        -       De nem működik valami fényesen – szólt közbe Edward. – Az ösztön azt súgta volna, hogy megtámadj bennünket, de te csak morogtál egyet.
        -       Valószínűsítem, hogy erre is a vámpírméreg a magyarázat – mondta a doktor.
        -       Carlisle! Ha a vámpírméreg lenne a magyarázat, akkor Isabella miért támadt az átváltozás után?
        -       A nagyapám vámpír volt – kotyogtam közbe. Mindketten rám kapták a tekintetüket, és csak annyit tudta kiolvasni belőle: Miért nem mondtad előbb?
        -       Akkor a több méreg miatt történt. És mivel van benne – felköhintettem – benned alapból egy kis vámpírméreg, így nem érzékelsz veszélynek.
        -       Ebben van valami. De Carlisle itt nem maradhat, aztán meg Edan is… Jobban van már?
        Megint egy olyan beszélgetésbe kezdtek, amihez nekem semmi közöm sem volt. Viszont megtudtam, hogy ez az Edan megtámadta az én támadómat az erdőben – aztán a családja segítségével elpusztították.
        -       Esetleg hazamehetnék? – kérdeztem halkan.

        ***

        Egy év – ennyi telt el a támadás óta. Azóta, hogy találkoztam Carlisle és Edward Cullennel. Edan – mint később kiderült Edward fia – bejött, amikor bementem kontrollra. A hangom sokat javult, de még mindig olyan volt mintha halkan beszélnék – ennél jobb már biztos nem lesz.
        És egy hete elkezdtem randizni – olyan régimódi randevúkon vettem részt. Carlisle igazán megértő volt, és kedves. Annyira csodáltam a tartásáért – még ha Isis segített is neki, nem számított. Viccelődtünk és jól éreztük magunkat egymás közelében. Persze a beszélgetések nem csak az ő életéről szóltak – bár a hangomat nem volt szabad erőltetnem szívesen meséltem neki.
        A családja egy kissé félve fogadott – és Rosalie elmondta, hogy soha nem lehet olyan jó, mint Esme volt. Ez egy kicsit rosszul esett, de volt benne igazság – sosem pályáztam Esme helyére, de az elfogadásukat szerettem volna…
        Minden rendben volt – idővel már nem volt nekik fura, hogy ott vagyok. Félig költöztem csak hozzá, mert a szívem még visszahúzott a családi házhoz.
        -       Nem akarsz ideköltözni – suttogta a fülembe miközben a köntösöm szélével játszadozott.
        -       Tudod, hogy miért nem. Ott van az összes emlékem – mondtam a legolcsóbb kifogást. Ha nem Carlisle lett volna, biztos, hogy elküld – de Carlisle értette.
        -       Mi lenne, ha én költöznék oda?
        A válaszom egy heves csók volt. Elterültünk az ágyon – Alice-ék ágyán. Annyira szerettem…

        Az esküvőnkön rosszul lettem – a boldogító igen után elkezdtem köhögni. Aztán elsötétült a világ – és éreztem, ahogy Edward is Carlisle különféle anyagokkal teli fecskendőket szúrtak belém.
        A testem így ellenkezett a terhesség ellen – az már túl sok méreg lett. A farkas bennem haldoklott és ez magával rántotta a többi részem is. Tizenhat nap elteltével viszont megszűnt a szenvedésem – megszűnt a fojtogató karok szorítása. Egy egészséges fiúgyermeknek adtam életet – Alexander.

        A különféle anyagok megtették hatásukat – megvédték a farkast és erősítették a szervezetem. A küzdelem a testemben elcsendesedett és a „felek” kiegyeztek döntetlenben. Alex miatt viszont aggódtunk, de szerencsére nem lett baja.
        A házunk… Ahol annyi minden történt az idő múlásával…

        VÉGE

        Numb - 3. rész | Rajongás


        Telefon
        2005

        A koncert után boldogan léptem ki a kordonok közül – annyira jól éreztem magam. Olyan izgatott voltam, mint egy tizenéves lányka – pedig most voltam túl egy igen fájdalmas szakításon.
        Véletlenül rossz irányba indultam el, és eljutottam a színpad mögé. Néhány biztonságiőr azonnal meg is jelent.
        -      Erre nem jöhet tovább! – mordult fel az egyik.
        -      Nem akartam zavarni, csak rossz irányba indultam el – mondtam, majd visszafelé indultam. Aztán egy hirtelen ötlettől vezérelve visszafordultam. – Megmondanák Mike Shinodának, hogy Daniella üdvözöl mindenkit és, hogy… gratulál?
        -      Persze kislány! Nem mi vagyunk a szeretetszolgálat! – mondta az izomagy, majd egy csöppet sem gyengéd lökéssel hátrébb taszított.
        Lehajtott fejjel indultam el, visszafelé. Elővettem a telefonom, hogy írjak egy üzenetet a lakótársamnak, aztán egész más névnél álltam meg. Nem telefonáltam, mert azt hittem, hogy rögtön lecserélte a számát – de most próba szerencse alapon felhívtam a számot.
        -      Mike Shinoda – hallottam meg fáradt hangját. De valahogy csak a hangja volt fáradt, a háttérből a többiek nevetése hallatszott ki.
        -      Hello, Mike! Daniella vagyok – mondtam, majd szúrósan visszanéztem az őrökre. – Csak azt akartam mondani, hogy nagyon jók voltatok.
        -      Huh, köszi – mondta, persze nem tudott vele mit kezdeni, biztos sokszor mondják ezt nekik. – Várjunk csak! Te itt voltál a koncerten?
        -      Még mindig itt vagyok.
        A telefont kinyomta, én pedig továbbindultam.