Nagyon vártam már, hogy itt tartsunk, és megoszthassam veletek az esküvői hétvégét. Tudom, hogy eléggé slow burn a történet, de itt elkezdődik végérvényesen valami. És én alig várom, hogy megismerjétek a miérteket.
Amikor elkezdtem olvasni az Alchemisedot, biztos voltam benne, hogy a hype olyan nagy körülötte, hogy emiatt nekem ellenszenves lesz. Aztán eljutottam az első rész végére és elsírtam magam. A második rész végén szintén megtörtént ez. És én végig azon gondolkoztam, hogy vajon HEA lesz-e a történet.
Nem fogok spoilerezni, sem SenLinYu könyvére, sem erre a kis kb. 600 szavas semmiségre itt a bevezetőben. Viszont, ha még nem olvastátok a könyvet, nem ajánlom, mert ez egy „what if?” jellegű történet, azaz egy eseményt megváltoztattam és így megváltozott kicsit – valamint mivel a végére van hatással, így spoileres azoknak, akik nem olvasták a könyvet.
De mindenkinek kellemes olvasást kívánok, aki elolvassa!
Ezzel a fejezettel elérkezünk ahhoz a hétvégéhez, ami magában foglalja a tárgyalást és a két esküvőt is. Az elkövetkezendő három fejezetben nem lesz időugrás, ezt azért elárulom – mivel éppen elég bajuk lesz enélkül is.
Egészen nagyon közel kerültünk a tárgyaláshoz és a dupla esküvőhöz – úgy belengettem ezt már nektek, hogy nem lesz akkora „durranás”, de nagyon szerettem őket írni.
Ahogyan ezt a fejezetet is. Egy amolyan fontosabb átvezető fejezet, amiben leginkább Perselus Piton érzései kerülnek előtérbe – ez kifejezetten nehéz volt, mert nem akartam túlságosan OOC-t csinálni belőle. De azért meg akartam mutatni, milyen itt, ebben a történetben.
Jó szórakozást hozzá!
Ez volt az egyik legkétségesebb fejezetem, amit valaha is írtam. Meg is kérdeztem a férjem, hogy szerinte nem-e túlságosan… De szerencsére azt mondta, hogy ismerve a történetet, a 9. fejezet esetében ez teljesen érthető.
Kellemes olvasást a fejezethez!
Bocsánat, hogy megcsúsztam, de a javításra nem nagyon jutott idő az elmúlt időszakban. Erre szeretnék kitalálni valami jó megoldást majd, de ez nem igazán rajtam múlik. De itt az új fejezet, benne Perselusszal, Hermionéval és… Dracóval. Jó szórakozást hozzá!
Igyekeztem hozni a következő részt, de láthatjátok, képek még nem kerültek ki – ezt hamarosan orvosolom, de addig marad a lényeg: a fejezet. Ha jól emlékszem, ez volt az a fejezet, ami esetében eljutottam az első fordulópontra. Nevezetesen arra, hogy Hermione és Piton kicsit több időt tudjanak együtt tölteni, elvégre ez egy Snanger.
De most még kicsit megismerjük Hermione érzéseit a talárszabászatban, hiszen Perselus is ott volt és látta a lányt.
Korábban egyértelműen nem voltam képes felmérni a 2,5 év hosszát, és azt, hogy mégis mi fér bele ennyi időbe. Ezért is történhetett az, hogy az előző 101-es listámon olyanok is szerepeltek, amik megvalósulása igencsak gyenge lábakon állt. Azoknak például semmi értelme sem volt, amik jóval a kihívás ideje után voltak aktuálisak (mit is gondoltam?!). De ebből is tanultam valamit.
Ezt a kis irományt kb. egy éve írtam, ami nagy vállalás volt, mert egyfajta időkapszulaként tekintettem rá – csak ma nézhettem meg. Igazából az akkori gondolataimat írtam le a születésnapommal kapcsolatban. Őszintén.
Nagyon vártam már, hogy eljöjjön ez a fejezet, mert feltűnik benne egy szereplő, aki a későbbiek folyamán még néha-néha előjön és imádtam minden pillanatát megírni. Eddig úgy néz ki, hogy tudom tartani magamat a kétheti feltöltéshez. Most pedig, kellemes olvasást a fejezethez!