Kalandozunk egy kicsit a jelenben, mert a két főszereplő különben sosem talál egymásra úgy igazán. Márpedig Perselus és Hermione már nem sokáig húzhatják a beismerést, miszerint valami megváltozott köztük.
Remélem, nem bánjátok nagyon majd, hogy maradtunk egy kicsit még Párizsban. Astoria miatt nagyon szerettem volna még maradni, és bízom benne, hogy Ti is így fogtok érezni a rész után.
Az történt, hogy tavaly, olyan június környékén, láttam egy
szalagcímet, ami kb. az volt, hogy „Egy újabb Dramione jelenik meg”. Nos,
gondolhatjátok, én az újabb szón akadtam meg, mert nekem teljesen
kimaradt ez a momentum az elmúlt évekből. Szóval az újabb szón felbuzdulva,
elolvastam a cikket, amiből megtudtam, hogy melyik történeteknek volt Dramione
az alapjuk, illetve, hogy SenLinYu Manacledje a következő, ami természetesen
más címet fog kapni.
Bevallom, én egész HP fanfiction pályafutásom alatt tavalyig
egyetlen Dramionét sem olvastam (az is a DMATMOOBIL
volt), mert a Snanger/Sevmione shippen kívül nem nagyon vonzott semmi (egy
Lumionét olvastam ezen kívül). Így nem meglepő, hogy nem régi emlékeimből
ugrott be a Manacled, hanem Abeth műhely
menüpontjából.
De úgy voltam vele, hogy előbb adok majd az Alchemisednak
egy esélyt, aztán jöhet a konstans állandó fanfic rajongásom, jöhet a Manacled.
Ha érdekel egy kicsi összehasonlítós, az enyémtől kissé eltérő véleményt, akkor
olvassátok el Abeth Manacled
vs. Alchemised posztját (én még nem olvastam teljesen, mert a fanficre
spoileres részeket átugrottam).
Figyelem: a bejegyzés érinteni fogja a magyar kiadás igencsak érdekes útját is. Ha ez nem érdekel, az utolsó részt ne olvad el. Ez egy viszonylag hosszú bejegyzés lett.
Az értékelés SPOILERT TARTALMAZ!
Korunk egyik legnépszerűbb dark fantasyjében egy emlékeitől megfosztott nő próbál túlélni egy háború sújtotta világban, ahol nekromancia és alkímia uralkodik – miközben múltjának legmélyebb titkai lassan a felszínre törnek.
Helena Marino egykor ígéretes alkimista volt, most azonban a korrupt céhbárók és kegyetlen nekromanták foglya. A képességeit elfojtották, ellenálló barátait és szövetségeseit pedig brutálisan kivégezték. A világ, amit ismert, darabokra hullott.
A feljegyzések szerint Helena csupán jelentéktelen gyógyítóként szolgált az Ellenállásban, azonban képtelen visszaemlékezni a fogsága előtti hónapokra, ami ellenségeiben gyanút ébreszt. Tényleg az az elhanyagolható figura volt, akinek tűnik, vagy igazából az ő fogságba kerülése jelenti az Ellenállás utolsó, kétségbeesett tervét?
Hogy feltörjék elméje zárt kapuit, Helenát a helytartóhoz küldik, a legnagyobb hatalmú és legkegyetlenebb nekromantához ebben az új világban. Az ő omladozó birtokán, egy magányos börtönben kezdődik a nő igazi harca – nemcsak múltja elveszett darabjaiért, hanem azért is, hogy megőrizze mindazt, ami még megmaradt belőle. Ám börtönének és fogvatartójának is megvannak a saját titkai… titkok, amelyeket Helenának bármi áron fel kell tárnia.
SenLinYu regénye 2025 egyik legnagyobb dark fantasy szenzációja: az Alchemised – Alkimisták háborúja megjelenésekor a New York Times sikerlistájának első helyén nyitott, mostanra több százezer rajongóra lelt, a megfilmesítési jogait pedig rekordösszegért adták el.
Egy kicsit visszatérünk a múltba, ráadásul ebben a fejezetben imádtam, hogy minden olyan tényleg lassú – a hangsúly az érzéseken van. Akár a múltbélieken, akár… nos, tudjátok. Ami biztos, hogy mind Hermionénak, mind Perselusnak lesz mivel szembenéznie.
El sem hiszem, hogy eljutottunk a történet feléig. Bizony, még ugyanennyi van hátra, és vége – de addig még van pár esemény a tarsolyomban. Például ebben a fejezetben, ami teljesen egyszerű és mégis, Hermione és Perselus életében fontos rádöbbenéseket rejt.
Őszintén remélem, hogy sikerül egy kicsit kikapcsolódnia mindenkinek, aki elolvassa. Kellemes olvasást!
Így, hogy a közepe felé tartunk a történetnek, nagyon hihetetlen számomra, hogy tényleg befejeztem egy sztorit igencsak rövid idő alatt. De tény, ami tény: megtettem. Számomra az olyan fejezetek, mint ez, voltak azok, amik igazán megérintettek. Mert ezekben a karaktereknek az eredeti megírt formájukat kellett hozni, de mégsem teljesen.
Fogadjátok sok szeretettel Astoria és Draco nagy napját.
Lassan véget érnek azok a fejezetek, amik nem tartalmaznak időugrást. Viszont ebben a fejezetben volt talán a második olyan jelenet, amit kezdetektől fogva tudtam, hogy bele akarok tenni. Remélem, jól fogtok szórakozni!
Nagyon vártam már, hogy itt tartsunk, és megoszthassam veletek az esküvői hétvégét. Tudom, hogy eléggé slow burn a történet, de itt elkezdődik végérvényesen valami. És én alig várom, hogy megismerjétek a miérteket.
Amikor elkezdtem olvasni az Alchemisedot, biztos voltam benne, hogy a hype olyan nagy körülötte, hogy emiatt nekem ellenszenves lesz. Aztán eljutottam az első rész végére és elsírtam magam. A második rész végén szintén megtörtént ez. És én végig azon gondolkoztam, hogy vajon HEA lesz-e a történet.
Nem fogok spoilerezni, sem SenLinYu könyvére, sem erre a kis kb. 600 szavas semmiségre itt a bevezetőben. Viszont, ha még nem olvastátok a könyvet, nem ajánlom, mert ez egy „what if?” jellegű történet, azaz egy eseményt megváltoztattam és így megváltozott kicsit – valamint mivel a végére van hatással, így spoileres azoknak, akik nem olvasták a könyvet.
De mindenkinek kellemes olvasást kívánok, aki elolvassa!
Ezzel a fejezettel elérkezünk ahhoz a hétvégéhez, ami magában foglalja a tárgyalást és a két esküvőt is. Az elkövetkezendő három fejezetben nem lesz időugrás, ezt azért elárulom – mivel éppen elég bajuk lesz enélkül is.