A miért, a hogyan és a mikor || Utazás Angliába #1
Sziasztok!
Idén nyáron életem egyik legnagyobb kalandjára készülök – bár erre az évre igazán sok mindent beterveztem, van egy grandiózusabbnak mondható utam, méghozzá: Nagy-Britanniába. Nem újkeletű a gondolat, már két éve felmerült bennem, hogy amikor betöltöm a harmincat, abban az évben el akarok jutni a szigetországra.
Ebből az alkalomból gondoltam, írnék egy bejegyzés-sorozatot (bár tudjuk, hogy az nekem mennyire jól megy, most nézve max. három rész lesz), amiben leírnám az úttervezést és azt, hogy mégis hogyan jutunk el a célhelyre. Természetesen tök random sorrendben, hiszen mi a férjemmel így élünk: még nem volt útlevelünk, amikor a színházjegyünk már igen.
De, ha érdekel mindenféle, akkor olvassatok tovább, mert ebben a bejegyzésben bevezetlek Titeket a miértekbe és hogyanokba. Aztán a következő bejegyzés már szerintem arról fog szólni, hogy miként a színházjegy volt az első vételünk. Tartsatok hát velem ezekben a változatos hosszúságú bejegyzésekben, aminek természetesen, az utazás után, a beszámoló lesz a végpontja (remélem).
Csapjunk is bele a közepébe, mert minek húzzam itt az időt, jöjjön a: miért?
Apukám és anyukám viszonylag későn kezdtek el utazgatni igazán – vagyis gyerekként még utazgattak, de szülőként már kevésbé. Én pedig leginkább kirándulások és iskolai lehetőségek keretében jutottam külföldre (például Olaszországba). De mindig is szerettem volna elég bátor lenni, hogy elmenjek ide-oda. Ezért aztán anyukámék azt mondták két éve, hogy tőlük egy utazást fogok kapni a harmincadik szülinapomra. Végül nem így lett (a meglepibuliba szálltak be, ami így igazán olyan tudott lenni, amilyent szerettem volna), de a két éve dédelgetett álomból tavaly év vége felé konkrét tervek szöktek szárba.
Amikor még az utazás-ajándék volt a terv, elkezdtem gondolkozni, hogy hova is mennék. Felmerült Olaszország számos városa/területe, Svájc, majd Skócia és végül Anglia. Ez utóbbi azért került a végére, mert az igazsághoz hozzátartozik, hogy ketten kaptuk volna az utat a férjemmel és ő nincs annyira oda az esőért, így lemondtam róla, hogy Anglia szóba kerülhet.
A férjem viszont ismer már annyira, hogy tudja, nekem egy nagy vágyam van az életben, az pedig Angliában van. Ugyanis én mindennél jobban el akarok jutni a Harry Potter Stúdióba (nem számít, hogy pont 2026-ban jött Magyarországra a HP kiállítás, ez engem nem állít meg, csak egy pluszt ad az évnek), és ha lehetőségem adódik rá, akkor én azt választanám szívem szerint.
Szóval két éve eldőlt, hogy a legesősebb országba utazunk, mert én Potterhead vagyok. [Csendben megjegyzem, hogy a férjem pontosan tisztában volt azzal, hogy kit vesz el.] Ahogyan az sem titok, hogy az egész utazás célja, hogy én eljussak a Stúdióba. Nem városnézés (de lesz az is), hanem a mindent felülíró Harry Potter-fanságom kiteljesedése a cél.
A következő kérdés talán adja magát: hogyan?
Egyértelműen a repülőgép lenne a leggyorsabb és a legkiszámíthatóbb is, de én nem akarok repülni. Ehelyett a vonatot választottuk. Tudom, hogy van buszos megoldás is, de az hosszabb idő, mint vonattal, ráadásul elképzelésem sincs, hogyan bírnám annyi ideig ülve.
Szeretünk vonatozni és az, hogy éjszakai vonattal kezdődik (és majd végződik) az utunk, ad valami olyan hangulatot az egész készülődésnek, ami jó érzéssel tölt el. Hiszen ki ne szeretne arra felkelni, hogy egy egészen másik országban jár?
Persze ez volt a legmacerásabb rész szerintem, de nem azért, amiért elsőre gondolnátok. Ugyanis én először egy bő két hetes utazást gondoltam ki, több megállóval és amolyan igazi városnézős túrákkal. Erre meg is alkottam a tökéletes útitervet (Budapest –> Zürich -> Párizs -> London) és még akkor is ebben gondolkoztam, amikor már régen nem szabadott volna.
Majd a későbbiekben leírom, hogy sikerült végül az éjszakai vonatra jegyet vennünk, de előtte sok próbálkozásunk volt – és eleinte még Zürich úticéllal. Az egyik kollégám hívta fel a figyelmemet arra, hogy amúgy érdemes lehet utánanéznem, mi a leggyorsabb útvonal. Nyilván nem Zürichen keresztül volt.
Szinte az utolsó pillanatban, de megalkottam az új útitervet, amivel lényegesen korábban fogunk odaérni Londonba. Remélhetőleg minden vonat pontosan annyira pontos lesz, hogy ne legyen izgulás. Egy vonatos csoportban ki is kértem a tapasztaltabbak tanácsát az itineremre, ami egészen pozitív volt. Annyit írtak, hogy elég sok időt ráhagyok mindenhol, ahol nem biztos, hogy kellene – de ez az első nemzetközi vonatozásom, persze, hogy ráhagyok időt.
És akkor, mert tudom, hogy ez érdekel már nagyon, az új útvonalunk a következő lesz: Budapest -> Stuttgart -> Párizs -> London.
Ez még akkor sem lenne huszonnégy óra, ha a Párizs-London közti időzónaváltással nem spórolnánk egy órát. Persze, ha mindenhol tudnám, hogy atomműpontosak a vonatok, akkor nagyjából két órával korábban is oda tudnánk érni, de inkább érkezzünk meg este, mint esetleg lekéssünk egy csatlakozást.
És végül: mikor?
Ahogy a bevezetőben is olvashattátok, nyáron. Méghozzá augusztusban, ami így extrán leterhelté teszi a nyarat, de jelenleg nem bánom. Csak a pihenést nem látom még, de az a gyengének szükséges csak. Vagy nem?
Én eredetileg amúgy szeptemberben akartam volna utazni, hogy lehetőleg ne a legnagyobb forróságban kelljen átutazni a világon – és igen, tudom, hogy Londonban nem feltétlenül lesz forróság, de ki tudja, hiszen klímaváltozás van. De leginkább az út miatt nem akartam nyáron menni.
Aha, hát, mégis nyár lett. És igen, a szabik miatt.
A lényeg, talán nem a legnagyobb melegben fogunk a vonatokkal siklani. Megnéztem az előrejelzéseket és egészen biztató az előrejelzés (nem, nem hiszem el teljes mértékben, de tervezni azért jó kiindulási alap).
Nem ősszel és nem is tavasszal megyünk, pedig én szentül meg voltam győződve róla, hogy ez a két évszak lesz a nyerő. Mondjuk olyan szempontból örülök annak, hogy mégis nyáron megyünk, hogy talán kevesebbet fog esni az eső. Nem mondom, hogy nem vagyunk felkészülve az egy napi változó évszakoknak, de azért talán nem a legesősebb hónapot választottuk ki.
Nos, ez lett volna a – mondhatni – bevezető bejegyzés arról, hogy utazunk. A következőben (meg lehet, hogy az azt követőben is, meglátjuk) viszont arról szeretnék mesélni nektek, hogy miket és hogyan vettünk meg. Konkrétan ugyanis tényleg vicces az egész szitu/sorrend – ráadásul talán hasznos is lehet, ha a jövőben Ti is terveztek ilyen utazást.
Ti mennétek vonattal külföldre? Ha igen, mi a legnagyobb táv, amit így megtennétek? Utaztatok már hálókocsiban? Kíváncsiak vagytok, hogy milyen volt?
Megjegyzések
Megjegyzés küldése
Köszönöm, hogy elolvastad a bejegyzést. Ha írsz kommentet annak még jobban örülök. Ne feledd, hogy véleményedet félkövér és dőlt betűtípussal tudod formázni, illetve linkeket is betehettek - a szokásos módon.