Sziasztok!
A mai napig nagy Bones (itthon Dr. Csont címen futott) rajongó vagyok, azon belül is Sweetsért voltam mindig oda – illetve az őt alakító John Francis Daley-ért. Egy időben – amikor igazán menő volt még ilyeneket írni – én is írtam real person fanfiction novellákat. Nem egy nagy dolog ez, de olyan nosztalgia feelingem van, hogy csak na – 2014-ben írtam, nem csoda.
- Fandom: Real Person | John Francis Daley
- Korhatár: +12
- Figyelmeztetések: -
- Terjedelem: 566 szó
Neverending Summer
Kora reggel volt, a mólón csak a Balatoni nyár stábja volt kint, – na meg az a néhány örökké fáradhatatlan pincér, akik elvállalták a segítségnyújtást. A víz tisztán fodrozódott, s az apró halak is megmutatták magukat. Az egyik kövön egy kacsa tépkedte megfáradt tollait, a még üres sétáló rész felett pedig egy sirály szállt át. Minden olyan idilli volt, annyi nyugodt.
Mikor azonban bekapcsolták a kamerákat hirtelenjében beindult Révfülöp szívében az élte. Turisták és ott lakók egyaránt elsétáltak a mólón – így köszöntek ismerőseiknek, vagy csak egyszerűen az érdeklődésük végett. Azonban az aznapi adás más volt – fiatal férfi foglalt helyet a kétszemélyes kanapén, s kezébe máris kapta az ízletes mojitót. A TV előtt ülők – még nem láthatták, s tudhatták azt a nagy készülődést, amit a stáb fektetett bele a napi adásba – éppen a Balatonról láthattak kedvcsináló képeket.
Fiatal lány haladt el a kávézó mellett, de amikor meglátta a forgatást inkább megtorpant – hiába kérték barátnői, hiába volt eddig bátorsága, az mind tovaillant. A lány nagy rajongója volt a sorozatoknak, főképp a bűnügyiket szerette – s a kanapén ott ült az egyik kedvenc karaktere. Szerette volna hallani a beszélgetést, tudni, hogy vajon az immáron huszonnyolc éves John Daley miért van itt, de csak leült a legközelebbi padra.
John Francis Daley még soha nem járt Magyarországon, de mikor ügynöke felhívta a lehetőséggel rögtön igent mondott. Gyors döntésének ahhoz is köze volt, hogy születésnapján nem akart otthon maradni – a Bones forgatása pedig szünetet tartott a Comic Con idejére. John türelmesen válaszolt a kérdésekre, de valahogy nem érezte a lelkesedést kérdezőitől – körülnézett, hátha talál valakit, aki feltenne neki érdekes kérdéseket, s megakadt a szeme egy lányon.
Leila rögtön felállt, amikor két asszisztens indult el feléje – attól félt, hogy elküldik a padról valami mondvacsinált oknál fogva.
- Hello! A Balatoni nyár stábjához tartozunk és John Francis Daley azt mondta, hogy szeretné, ha feltennél neki kérdéseket.
- Oké. – A fiatal lány nem mert ellenkezni, ráadásul itt volt az alkalom, hogy beszéljen Johnnal.
Leila boldogan mutatkozott be a Sweets-et alakító férfinak, aztán elmondta, hogy mennyire szereti a sorozatot és ő is kedveli Booth és Brennan párosát, de a kedvencei mégiscsak Vincent és Sweets.
Mindenki nagy érdeklődéssel figyelte a két fiatal beszélgetését, tekintve, hogy a lány más, Bones rajongóknak is érdekes, kérdésekkel állt elő. John nagyon jól szórakozott, bár volt olyan kérdés, amire nem tudott válaszolni – például, hogy Sweets mikor lett FBI ügynök és mesterlövész. A fiatal lányt viszont leginkább az érdekelte, hogy kell-e aggódni Sweets-ért, mert Pelant nem járt sikerrel a fiatal pszichológus kiiktatásával. John elmondta, hogy Pelant nem nyugodott bele a sikertelenségbe, de ennél többet nem mondhat.
Kicsivel később Leila elsétált a Rózsa-kertbe és onnan figyelte az érkező sportolókat – az átúszás miatt a szokottnál többen voltak. Leila arra a napra gondolt, amikor még barátnőivel együtt sétált errefelé és, hogy mennyire jól érezték magukat.
John nem akart még visszamenni a szállodába, inkább a másik irányba indult. Megnézte a játszóteret, aztán továbbindult, inkább a Rózsa-kertben akart leülni. Közben végig azon gondolkozott, hogy a lány kérdései vajon előre meg voltak-e írva. Leila pont szembe ment vele, ezért megszólította, s rögtön rákérdezett a dologra.
Leila nem kért se autogramot, se közös képet – ezek mind olyan mulandó dolgok voltak, amik csak azt jutatták eszébe, hogy soha többé nem találkoznak. John teljesen megértette a lány álláspontját, s ezért valami olyat adott neki, amiről sütött, hogy még találkozni fognak.
A csók közben Leila arra gondolt, hogy ez egy soha véget nem érő nyár.
Köszönöm, hogy velem tartottatok. És beteszem ide a cím ihletadó dalát, ami John Francis Daley bandájáé.
Találkozunk legközelebb!
Stella
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése
Köszönöm, hogy elolvastad a bejegyzést. Ha írsz kommentet annak még jobban örülök. Ne feledd, hogy véleményedet félkövér és dőlt betűtípussal tudod formázni, illetve linkeket is betehettek - a szokásos módon.