Éjféli suttogások [novella]

Ezt a kis irományt kb. egy éve írtam, ami nagy vállalás volt, mert egyfajta időkapszulaként tekintettem rá – csak ma nézhettem meg. Igazából az akkori gondolataimat írtam le a születésnapommal kapcsolatban. Őszintén.
Ez egy nagy nap a Madách Színház életében, hiszen ma
mutatják be Az Operaház Fantomja 1000. előadását. Az én anyukám nagyon nagy
fan, szerintem volt olyan hét gyerekkoromban, amikor minden egyes nap végignézte.
Én nagyon szeretem a zenéjét és láttam a 900. előadást is – ma pedig ezen az
ünnepi előadáson is ott leszek, a férjemmel. És Anyával, természetesen.
Ezt a novellát pedig fogadjátok sok szeretettel ezen nap emlékére. (Londonban kicsit előrébb járnak, szóval a HP-hoz közeli időpontot kerestem.)
Mint már korábban említettem, imádom a Bones című sorozatot és benne Sweets-t – és Pelantot, aki szerintem az egyik legzseniálisabb serial killer volt az évadok folyamán. Ezért is írtam pár velük kapcsolatos novellát. Ez az egyik közölük.
A 365 lap egy olyan szegmensét fogjátok most megismerni, amiből ez a néhány született – egy kis időre elbizonytalanodtam, hogy egyáltalán megosszam ezeket, de bátornak kell lenni néha. Ezek amolyan tanár-diák történetek, amik egyáltalán nem valósak.
Kiderül, hogy Jane hogyan döntött – marad, vagy hátra hagyja a védenceit. Észrevehetettétek, hogy keveset szerepelnek Cullenék és a farkasok is eddig a történetben, de ez szándékosan van így – egyszerűen élveztem, hogy kicsit élőbb szereplővel dolgozhatom. Persze, lassan jönnek Cullenék is, hiszen fontos szerepük van a történet folyamán, de addig is, itt egy kis átvezető fejezet még.
A 365 lap egy olyan szegmensét fogjátok most megismerni, amiből ez a néhány született – egy kis időre elbizonytalanodtam, hogy egyáltalán megosszam ezeket, de bátornak kell lenni néha. Ezek amolyan tanár-diák történetek, amik egyáltalán nem valósak.
A mai napig nagy Bones (itthon Dr. Csont címen futott) rajongó vagyok, azon belül is Sweetsért voltam mindig oda – illetve az őt alakító John Francis Daley-ért. Egy időben – amikor igazán menő volt még ilyeneket írni – én is írtam real person fanfiction novellákat. Nem egy nagy dolog ez, de olyan nosztalgia feelingem van, hogy csak na – 2014-ben írtam, nem csoda.
Lassan tényleg beindulnak a folyamatok, de még mindig a leírások kaptak szerepet ebben a fejezetben. A végén egy kicsit azért már bepillanthattok, hogy mi lesz a további történés – meglátogatjuk ugyanis La Pusht.
Az Instagram úgy gondolta, hogy minek húzzam a rész feltételét még egy hétig... Pedig holnap akartam kirakni a Spirit-információs bejegyzést, ami érkezni is fog. Szóval, remélem, nem bánjátok, de előbb érkezett a fejezet. :)
Ebben a fejezetben kicsit lazulunk és még mindig nem bukkannak fel a Twilightból ismerős szereplők, azaz a Cullen család és az alakváltók. Ellenben nem is akartam siettetni a dolgokat – viszont kiderül Jane feladata is. Ígérem, a következő fejezetben már találkozunk velük is.