Soha el nem küldött levelek II. | 365 lap

Sziasztok!

A 365 lap egy olyan szegmensét fogjátok most megismerni, amiből ez a néhány született – egy kis időre elbizonytalanodtam, hogy egyáltalán megosszam ezeket, de bátornak kell lenni néha. Ezek amolyan tanár-diák történetek, amik egyáltalán nem valósak.

• Fandom: Saját
• Korhatár: +12
• Figyelmeztetések: tanár-diák kapcsolat
• Terjedelem: 522 szó

 

Soha el nem küldött levelek II.

 

Kedves M.!

Mikor először megkérdeztem, hogy lenne-e kedved eljönni a születésnapomra azt írtad visszatérünk rá – megörültem, hiszen nálad ez gyakorlatilag azt jelenti, hogy soha többé nem kerül szóba.

Mégis.

Váratlanul ért mikor a születésnapom közeledtével egyszer csak szóba került maga az esemény. Aztán meghívtalak, hogy döntsd el: akarsz jönni vagy sem? És annyival lerendeztük, hogy majd meglepetés lesz, mert te dolgoztál. És aztán buta voltam, mert megemlítettem P-nek, hogy meglepetés lesz és ő írt neked…

Nem szerettem volna, ha eljössz a születésnapomra, mert volt időm végiggondolni, hogy mi lesz azután és arra jutottam azt nem szeretném. Mert akárhonnan is nézzük az, hogy te eljössz a születésnapomra bennem azt a tipikusan lebomló folyamatot jelentette. Miért? Mert ott voltál és tudtam, hogy a végén úgyis az lesz, hogy nem beszélsz velem és az a számomra kedves ember elveszik. Az, aki beszélgetett velem, velem örült és támogatott – eltűnt és végig az villogott az agyamban mit írtál még októberben, ha valakivel nem akarsz beszélni, legyen elérhető vagy sem nem írsz vissza neki. És ez történt velünk is. És nekem ez fáj.

Eljöttél.

Miután ott voltál és miután elmentél kibeszéltük a dolgokat – előtte is, de utána is. Én nem voltam teljesen magam, hiszen szinte magadhoz húztál és az volt számomra a nap igazi fénypontja. Vagyis az a pontja, amikor elfelejtettem aggódni bármiért is.

Aztán elmúlt ez az érzés.

Nem is rögtön, várni kellett volna rá. De február elsején, mintha csak összebeszéltél volna az idővel megszűnt egy villámcsapásra az, hogy beszéljünk. Pedig reggel még milyen jól alakult minden – aztán aggódtam érted te pedig nem írtál. Ha nem lett volna szombat este ónos eső én nyugodtan fekszem le – de az volt, te pedig a Börzsönyben voltál és csak azt akartam, hogy amikor leértél írj. De nem írtál. Itt már tudtam, hogy valami visszafordíthatatlan kezdődött, valami rossz és visszafordíthatatlan.

Azt írtad elfoglalt vagy – de ezt is csak egy másik üzenetben. És azt leokéztam. Aztán P levele is akörül kerülhetett látóteredbe, mert megváltoztál. Vicces, mert bárki kérdezi nem tudom mit értek azon, hogy a levelezésünk megváltozott, de…

Megváltozott.

Megváltozott és itt nem arról van szó, hogy a szmájlikat csökkentettük, hanem magáról a tényről, hogy nem is válaszoltál. Hogy amikor négy kérdést írtam csak egyre válaszoltál számomra ez volt a vég. Mert itt világos lett, hogy nem akarsz te velem beszélni és, hogy tényleg csak elviseltél. Szóval reggel írtam még egy búcsúzást, aztán visszaírtad, hogy később a többi kérdésre is válaszolsz… Nem tetted.

Megértem.

Sosem akartam, hogy egy olyan személy, mint te közel kerülj hozzám – már amennyire a közel itt érzékelhető – és amikor megtörtént, hát velem megfordult a világ. Tudtam jól, hogy ha eljössz a születésnapomra nekem azt a napot nagyon jól ki kell élveznem, mert akkor ott megváltozik valami – te is érezted, én is éreztem és ennek meglett a következménye.

Kedves M. nem szeretném, ha miattam bajba kerülnél, vagy rosszul éreznéd magad – még csak azt se, hogy érzéseim egy töredékét viszonozd –, de annyit igenis szeretnék, hogy ne romoljon meg köztünk a kapcsolat. Márpedig ezt csak úgy lehet elérni, ha teszünk is érte.

Köszönöm, hogy eljöttél a születésnapomra. Köszönöm, hogy azt az énedet hoztad elő, amit tényleg lehet kedvelni.

Köszönöm:

K.

• 365 lap

Köszönöm, hogy velem tartottatok.

 

Találkozunk legközelebb!

Stella