Sziasztok!
A 365 lap egy olyan szegmensét fogjátok most megismerni, amiből ez a néhány született – egy kis időre elbizonytalanodtam, hogy egyáltalán megosszam ezeket, de bátornak kell lenni néha. Ezek amolyan tanár-diák történetek, amik egyáltalán nem valósak.
- Fandom: Saját
- Korhatár: +12
- Figyelmeztetések: tanár-diák kapcsolat
- Terjedelem: 329 szó
Soha el nem küldött levelek I.
Kedves M.!
Ez egy levél, ami neked szól – és valószínűleg soha sem lesz elküldve neked. Egy levél, amit azért írok, mert már nem bírom tovább. Tudom, ez számodra érthetetlen és abszurd, de mégis az a helyzet, hogy hiányzol.
Nem tudom, hogy tudnám megfogalmazni, hogy te is értsd. Pontosabban a levelezés hiányzik, a levelezésünk. Ha bárki kérdezi „Miért? Mi változott?” akkor mindig elgondolkozom rajta és nem tudok válaszolni. Mert számukra – a kívülállók számára – ez érthetetlen lenne. Sokszor még nekem is az, hiszen már a legelején tudtam, hogy valamikor elérünk erre a pontra – amikor már minden ki lett beszélve.
Hiányzik az, hogy válaszolj – persze, megértem, elfoglalt vagy. Hiányzik és ez ellen nem tudok semmit tenni, mert ha rákérdeztem mindig azt írtad nincs probléma. Nincs probléma, de én mégis úgy éreztem, hogy van – hiszen eszembe jutott a mondat, amit akkor írtál, amikor chat-tiltásról kérdeztelek. Azt írtad akkor, hogy „Ez butaság. Szerinted nem ráztalak volna le, ha ooooolyannyira nehezemre esne a beszélgetés veled?” és most úgy érzem ez történt. Pedig semmi nem változott, csak angolul beszélgetünk és nem magyarul – úgy szeretném megérteni.
Tudom az én hibám valamilyen szinten, de az az igazság, hogy miattad láttam meg kik az igazi barátok és ezért hálás egy részem – a másik részem viszont szerette volna, ha nem derül ki. Amikor te is elkezdtél elzárkózni úgy éreztem velem valami komoly probléma van, mert mindenki hátat fordított nekem – csak egyesek miattad, te meg valószínűleg miattam.
Nagyon sajnálom, ha túl sok voltam, igazán nem akartam az lenni – egyszerűen találtam egy beszélgetőpartnert, akivel még hajnalban is lehetett beszélni és kedves volt. Amíg magáztalak addig olyan volt, mintha én egy kis elsős lennék te pedig tanár – miután megengedted, hogy tegezzelek úgy éreztem ez valami olyan egyedüli dolog, amit csak én kaptam. És tényleg, tőlem még is rossz szemmel nézted amikor véletlenül letegeztelek bent a suliban – másoknál meg se hallottad, nálam…
Nagyon hiányzol. Hiányoznak azok a dolgok, amik régen még megvoltak és mára már elvesztek. Tudom, én tehetek róla.
I miss you:
K.
Köszönöm, hogy velem tartottatok.
Találkozunk legközelebb!
Stella
Szia, Stella!
VálaszTörlésMost keveredtem végre ide hozzád is, és ez a bejegyzés egyből fel is keltette a figyelmemet. Nagyon tetszett, úgyhogy megyek majd visszamenőleg is szétnézni :D
Szerintem nagyon fontos érzéseket ragadtál meg ebben a levélen, amik nem csupán egy tanár-diák viszonyra húzhatók rá, hanem egyéb kapcsolatokra is. Én túl sokszor járok így, kialakul a bizalmam valakiben, megnyílok, aztán ők tovább lépnek én meg hátra maradok, nem értve, minek kellett hagyni, hogy megnyíljak nekik, ha aztán elhagynak. Amikor úgy érzed, csak egy átmeneti opció voltál, de sosem a választás. Amikor azt érzed, biztos benned van a hiba, mert nem létezik, hogy ő bennük. Amikor úgy érzed magad, mint egy kutya, akibe akárhányszor belerúghatnak, mégis visszamenne egyetlen szeretetmorzsára is, amit elé dobnak, mert annyira ki van éhezve arra, hogy valaki szeresse és megértse. Amikor te mindig ott vagy, ha nekik kell segítség, de ahogy te kerülsz mélyre, ott hagynak egyedül, hogy mássz ki a gödörből, amibe nem önszántadból estél bele, hanem belelöktek. És itt most nem szerelmi viszonyokról beszélek, hanem olyan alapvető emberi kapcsolatokról, mint a testvér, szülő és baráti kapcsolatok.
Bocsánat az ömlengésért, de megmozgatta az érzelmeket bennem ez a levél :D
Carly
Szia!
TörlésIgen, ezek az érzések bármire ráhúzhatóak, mert alapvetően az ember már csak ilyen. És valahogy olyan érzés, mintha sosem tudnál kikeverednél ebből az örökös körforgásból.
K mindenki támasza kell, hogy legyen, de mikor neki lenne szüksége egy jó szóra, akkor eltűnik mellőle mindenki. Többen vagyunk olyanok, mint K.
Örülök, hogy megmozgatott benned valamit a levél, ez lett volna a célja :)
Stella