Éjféli suttogások [novella]
Sziasztok!
Kezdődik az írós hónap, szóval arra gondoltam, minden héten megosztok veletek egy novellát – leginkább 300 szavast. Az első egy Harry Potter sztori, méghozzá, ahogy a képek alapján biztosan kikövetkeztettétek: Dumbledore halála napján járunk. Megpróbálom bemutatni néhány szóban, szerintem milyen volt Pitonnak azon az éjszakán megtennie, amit nem akart.Az ég sötétje alatt három helyszínen történt sorsfordító esemény, de ezt akkor még csak az a három személy tudta, aki így vagy úgy az eseményt befolyásolta. Egy barlangban Albus Dumbledore éppen a Firestorm bűbájt alkalmazva védte magát és Harry Pottert. Draco Malfoy a gyengélkedőből kilopózva a szükség szobájához tartott, hogy a Volt-nincs szekrényen keresztül átengedje a bebocsájtást kérőket. Perselus Piton pedig az alagsori kis ablakából figyelte az eget és igyekezett megrendszabályozni szívét, ami minduntalan hevesebben vert a kelleténél.
Piton szorosan behunyta a szemét és igyekezett arra gondolni, hogy mit kell megtennie akkor és amikor arra kérik. A gyengélkedőn feküdt keresztfia, akit Harry Potter az ő átkával sebzett meg. Örült, hogy időben érkezett, de az előtte álló feladattól még így sem szabadulhatott, a Megszeghetetlen Eskü béklyóba szorította testét, még ha csak képletesen is.
Keze remegett, még sosem tapasztalt ilyet, de nem jött rá, hogy mi is az, amit érez. A sötét varázslatok kivédése professzor elhaladt a Nagyterem előtt, mikor egy minden addiginál nagyobb villám hasított ketté a birtokon – Dumbledore visszaérkezett. Folytatta járőrözését.
Tejfölszőke üstököt pillantott meg, nyomában sötét alakokkal – nesztelenül követte őket egészen a Csillagvizsgáló torony feljáratáig. A szíve újra összeszorult és meg kellett állnia, hogy tüdejébe elég levegőt juttasson és lenyugodjon. Arcára erőltetett egy maszkot és úgy ment fel a lépcsőn – várt az alkalmas pillanatra és mikor úgy érezte, eljött az idő, kilépett a sötétből.
Az igazgató rettenetesen nézett ki, ami Perselusnak még nehezebbé tette az érzéseinek elrejtését, de az idős varázsló elé lépett. Megígérte neki, hogy mikor eljön az idő, ő végez vele, de abban a pillanatban, ahogy kezét az átok kimondásához lendítette, rájött, hogy gyűlöli magát, és Dumbledore-t is, amiért erre kérte.
Apró, szinte láthatatlan biccentés Dumbledore-tól.
A tisztelet jele.
A hála jele.
Ez volt a feloldozása.
– Perselus… kérem…
Piton felemelte a pálcáját, és Dumbledore-ra szegezte.
– Avada Kedavra!
Képek forrása: Pinterest; Pinterest; Pinterest; Pinterest; Pinterest
Megjegyzések
Megjegyzés küldése
Köszönöm, hogy elolvastad a bejegyzést. Ha írsz kommentet annak még jobban örülök. Ne feledd, hogy véleményedet félkövér és dőlt betűtípussal tudod formázni, illetve linkeket is betehettek - a szokásos módon.