Before you went back | Rajongás

Sziasztok!

Egy időben nagyon nagy rajongója voltam a Reign című sorozatnak (itthon Az uralkodónő címen futott), még húgommal együtt néztük. Aztán eszembe jutott egy szösszenet, és gondoltam, nem fosztalak meg bennetek tőle. Kedvet kaptam újra nézni a sorozatot.

• Fandom: Reign
• Korhatár: +16
• Figyelmeztetések: -
• Terjedelem: 1058 szó

 

Before you went back

 

Középkorú nő és fiatal lány lépett be a terembe, hogy elmondják panaszukat – helyesebben, hogy a középkorú hölgy a király igazságszolgáltatását kérje. A teremben nem csak a király tartózkodott, hanem felesége – Mary, Skócia és Franciaország királynője – és féltestvére – Bash – is. A fiatal lány nem vehette észre ezt, de nem is számított volna sokat, ha felismeri a férfi, hiszen neki kevés beleszólása volt.

-     Miért járultál a király, s királynő színe elé? – kérdezte Lord Hugo a középkorú nőtől. Meg se fordult az emberek fejében, hogy esetleg a lány a panaszos, szakadt ruhája elárulta.

-     Felség, felség – hajbókolt a királyi pár előtt a nő. – Martha Mistrey vagyok az erdőn túli faluból. – A bemutatkozás helyén való volt, elvárták mindenkitől, aki csak fel akart szólalni. – Ez megpróbált meglopni. – A szavakat csak úgy köpte.

-     Mit akart ellopni tőled ez a fiatal lány? – A kérdés kedvessége annyira meglepte a lányt, hogy felnézett reménnyel teli szemekkel királyára.

-     Az újszülött gyermekem.

A vád súlyos palástként omlott a lány vállára és újbóli fejlehajtásra ösztökélte – nem volt mivel védekeznie. Aztán minden bátorságát összegyűjtve újból felnézett – készen állt az ítéletre, s tudta, hogy lesz kegyelme a felszólalásra. Mindenkinek lehetett utolsó mondandója, tőle sem tagadhatták meg.

-     Tagadod-e, hogy megpróbáltad ellopni a csecsemőt? – Nem jó kérdés volt ez, mert nem létezett más, csak a beismerő vallomás. Ha a király máshogy tette volna fel a kérdést könnyűszerrel mondhatott volna nemet, de így…

-     Nem, felség. – Valaki megmozdult, cipők suhogása hallatszódott a tisztára suvickolt padlón. Elfojtott sóhaj, melyre a lány felkapta a fejét és mélyen a kék szemekbe nézett. Felismerte hát, de nem számított, már nem. – Felség, szólhatok?

-     Büntetésed a következő: börtönbe zárunk, míg el nem éred azt a kort, amit Miss Mistrey el nem ért, hogy átérezd milyen akkor gyermeket vállalnod. – Csak egy kézintés, ennyibe tellett, hogy a lány két oldalról őrök vegyék körül. Még egy intés és már karon is ragadták a vékony karokat, s kifelé vonszolták.

-     Kérem, felség, hadd szóljak! – Könyörgése süket fülekre talált. Mély megvetéssel nézett a király fattyú féltestvérére, mert az nem segített neki. Nem létezett már semmi számára.

A hűvös kövek nem sok jóval kecsegtették a lányt – hallotta, ahogy nők sokasága lesz gyermekképtelen, ha hűvös helyen tartózkodnak. Nem láncolták le, de nem is a toronyba vitték – pedig az mennyivel jobb lett volna, mennyivel emberibb. Sokáig nem ült le, de nem bírta a járkálást, teljesen ki volt merülve az elmúlt napok eseményei után.

Hangok verődtek vissza a kihalt börtönfolyosón – csizma és beszédhangok. A lány ki volt merülve és közel állt az ájuláshoz, de még hallotta, ahogy kinyílik zárkájának ajtaja. A férfi, aki belépett rajta ugyanaz a férfi volt, aki hónapokkal ezelőtt betért a házába – a király féltestvére.

-     Julia!

*.*.*.*

 

-     Jó hír, lement a láza! – Sebastian Nostradamusra nézett, hogy folytassa. Sikerült kihoznia a börtönből a lányt testvére tudta nélkül, de érezte, hogy hamarosan szólnia kell neki. Mindenről. – De Sebastian, ez messze nem jelenti azt, hogy túl fogja élni. Nagyon le van gyengülve és még nem tért magához.

-     Nostradamus, tegyél meg mindent!

Sebastian amint meglátta a lányt – amint a szemébe nézett – felismerte azt, aki száműzetésében először befogadta. Julia kedves lány volt és egy mámoros estét is maguk mögött tudhattak – talán ezért érezte magát felelősnek a lány iránt. Feleségével már beszélt róla és elmagyarázta neki az még akkor történt, amikor még csak nem is kedvelték egymást. Kenna nem csinált belőle ügyet, csak megkérte férjét, hogy vigyázzon magára és derítse ki, mit tudnak kezdeni a lánnyal.

Éppen egyedül találta testvérét a dolgozószobájában, ez elég ritkán fordult elő, de nem volt idő az örömködésre. Becsukta maga mögött az ajtót, majd öccsére nézve belekezdett mondandójába.

-     Kivitted a lányt a parancsom ellenére? Miért tetted ezt?

-     Francis, az a lány beteg! Lehet, hogy soha többé nem ébred fel, bár a láza lement. Nostradamus szerint…

-     Nostradamus szerint?! – Öccse hitetlenkedve kapta fel a fejét. Jóllehet a férfit még mindig alkalmazták, mint gyógyítót, de tudta azt is jól, hogy Nostradamus képes hazudni a szerinte ártatlannak hitt emberekért. – Bash! Az a lány egy újszülöttet próbált meg elrabolni az anyjától.

-     Mi van akkor, ha csak vissza akarta lopni? Vissza, ami az övé?

A két férfi nem szólt semmit, Bash utolsó szavai rádöbbentették Francist az igazságra – két szörnyű igazságra. Először is, hogy ártatlanul elítélt egy lányt, aki csak a gyermekét akarta visszaszerezni – és még csak felszólalási jogot se adott neki. Másodszor pedig, Bash ismerte a lányt, közelről.

-     Idehozatom a gyermeket, amint elmeséled mi ez az őrültség, testvérem. – Francis egy kicsit reménykedett abban, hogy téved, de bátyja nézése kiüldözött belőle minden reményt. – Tudod, hogy mit jelent egy házasságon kívüli gyermek.

Bash mindent elmesélt, ami akkor történt és már eldöntötte mi lesz a gyermek sorsa. Eldöntötte, hogy Julia kívánságait foglya előtérbe helyezni, s mindent elkövet, hogy sok boldog pillanatot éljenek meg, a palotában. Sebastian tudta, hogy Juliának nem volt rendes munkája, és azt is, hogy kevés pénzből nem tud felnevelni egy gyermeket – nem, ha még beteg is.

*.*.*.*

 

Sírás, egy kisbaba sírása, az ifjú Sebastiané… Bash óvatosan dajkálta elsőszülött fiát, annak ellenére, hogy a fiú nem volt más csak egy éjszaka következménye. Hatalmas szemekkel nézett fel apjára és csak úgy sugárzott belőle az értelem – még kisbaba volt, de már látszott rajta, hogy sokra fogja vinni.

-     Bash? Ideje Sebastiannak lefeküdni. – Kenna férjére nézett, majd a kisbabára, s közben nem tűnt el a mosoly az arcáról. Elfogadta, hogy neki kell felnevelnie egy fattyú gyermeket, férjének elsőszülött fiát. A nő elhatározta, hogy nem engedi, hogy az történjen a gyermekkel, mint férjével, és inkább azt mondták megtörtént a gyermekáldás.

-     Mióta Julia nincs itt, attól félek, hogy elveszik, vagy, hogy kiderül a származása – mondta halkan a férfi, s közben álomba ringatta fiát. – Kenna, ez a fiú… a fiam, sohasem tudhatja meg, hogy ki volt az anyja. – A nő közbe akart vágni, de Bash nem engedte. – Írunk neki egy levelet, a végrendeletünkkel együtt fogja majd megkapni, akkor elég lesz ezt megtudnia. Így lesz a legjobb mindenkinek… Ez persze nem jelenti azt, hogy nem mesélhetünk neki az édesanyjáról, sőt! Meséket fogunk neki mondani, meséket, amiben az anyja hősként szerepel.

Julia megélte, hogy tudja, fia az apjánál van – és boldog mosollyal az arcán adta neki a Sebastian nevet, aztán örökre lehunyta a szemét. Nostradamus azt mondta Bashnak, hogy a szülés utáni komplikációkban halt meg – de a gyermek egészséges és életerős.

-       Éljen soká Sebastian Jr., fia Lady Kennának és Sebastiannak, a  Lovak és Vadak mesterének, a király fivérének gyermeke.

• Rajongás

Köszönöm, hogy velem tartottatok.

 

Találkozunk legközelebb!

Stella