A túlélő 2.
Anne visszatérése La Push-ba nem egészen úgy alakul, ahogy azt mindenki eltervezte. Az érzelmek a tetőfokára hágnak mind a lányban, mind a férfiban. Vanessa pedig mindent elkövet, hogy Anne életét még jobban romba döntse.
Villámgyorsan kaptam el a tekintetem Róla. Nem lett volna szabad idejönnöm, ez nem helyes! Neki van párja, boldog!
A szerelem az élet egyik legszebb érzése. Amikor először rájössz, hogy szerelmes vagy és ennek ,,jeleit” is fel tudod sorolni. Azt hiszed, hogy a gyomorgörcs a szerelem jele, pedig csak annyira izgulsz, hogy vajon Ő is úgy érez-e, ahogy te, hogy…
Siettem, amennyire tudtam, nem akartam lemaradni semmi fontosról. Igazából le akartam maradni én mindenről, de az nem lett volna túl ildomos.
Nem értettem, hogy hova megyünk, Alice nem mondott semmit. Követtem őt – nem is tehettem mást, mert keze bilincsként tartotta fogta satuba az enyémet – és vártam, hogy végre megtudjam hova is megyünk.
A szívem kihagyott egy ütemet, a lélegzetem is elállt, s ereimben a vér is kezdett kihűlni, amikor a fák közül egy ismerős lépett ki. Bosszúsan fújtam ki az addig benntartott levegőt. Azt hittem legalább valami állat akart megtámadni, vagy valaki követett.
Egy egész héten át nem csináltam más csak feküdtem – de közben volt időm gondolkodni. A kezdeti lassú, ismerkedős randevút felváltotta a gyors, mindent elmondó randevú. Egyre rosszabbul lettem és csak később jöttem rá, hogy miért – már rég vettem be a gyógyszert.
Reggel két dolog tűnt fel rögtön. Az egyik az volt, hogy valami hihetetlenül puha dolgon feküdtem – ami biztos nem lehetett a kanapé.
Odasiettem Alexhez és próbáltam kikerülni az üvegszilánkokat – valami piros dolog volt. Alex nem mozdult csak nézett…
Olyan más volt így látnom – olyan összetört volt; nem nézett felém. Nem tudtam, hogy mit tettem, amiért még csak rám se nézett, de mindennél jobban fájt így látnom őt.
A hasamon feküdtem és éreztem, ahogy egy hideg ujj végigszánkázik a meztelen hátamon. Meztelen?! Szemeim villámgyorsan kipattantak, de nem ültem fel.
Nem bírtam elaludni, csak feküdtem az ágyon vele. Néha felemeltem a kezem, hogy megnézzem, a gyűrűm még mindig ott van – és mindig ott volt nagy megnyugvásomra. Aztán egyszer csak elaludtam.
Finom, hideg testnek dőltem neki és öleltem át – két kéz birtoklóan fonta át a derekamat. Otthonosnak éreztem magam így feküdve, még úgy is, hogy haragudtam.
Kora reggel arra ébredtem, hogy ketten beszélgetnek az ágy közelében – rólam beszéltek. Az izzadtság vert és hallottam a saját ziháló légzésem.
Reggel semmi erőm se volt, hogy felkeljek – Carlisle viszont már nem volt az ágyban. Lassan kinyitottam a szemem és körülnéztem – azonban a szemem lecsukódott.
Az életemet is feláldoztam volna egy új életért, de a Sors nem így akarta. Rengeteg történetet olvastam és filmet láttam, ami egy gyermek elvesztéséről szól – a saját bőrünkön megtapasztalni ez mindennél fájdalmasabb.
A folyamatos frissítés miatt SPOILER veszély, annak aki később csatlakozik be a történetbe!
[Hamarosan]