A túlélő 1.
Anne egy különleges kislány, álmaiban nem önmaga. Érdeklődő természetű, komoly, megfontolt. Életét rengeteg fordulópont övezi. Hamar megtanulja, hogy mi is az a fájdalom... Anne felnőtté válása, hibázásai és reménytelen szerelme. De mi köze ehhez Cullenéknek? És kik azok azok a mások?
Alex még nem volt itt, pedig jól tudja, hogy amíg nem búcsúztam el tőle nem megyek sehova – és mellesleg Ő visz el.
AMIKOR REGGEL FELÉBREDTEM MÉG NEM GONDOLTAM VOLNA, hogy akár egy pillanat alatt minden megváltozhat. Kellett egy kis idő, mire felültem az ágyban, és kinyitottam a szemem.
HAT ÉVE AZ EGÉSZ CSALÁDOT MEGRÁZTA A HÍR, hogy apa rákos. Hat éve anya teljesen összeomlott, majd nagy nehezen sikerült ,,életre kelteni”. Hat éve apa felfogadott egy lovaglótanárt, és hat éve lovagolok Pajkoson.
MEGKÖNNYEBBÜLVE FÚJTAM KI A LEVEGŐT. Anyának van munkája és így minden rendben lesz. Ezek után minden jóra fog fordulni – még ezeket a kimerítő álmokat is elviselem, csak legyen a szüleimmel minden rendben.
HETEKIG NEM VOLT SEMMI ÁLMOM – SZÓ SZERINT, csak ürességet láttam. Féltem bárkinek is mesélni – kivétel apa –, mert azt hitem, hogy bolondnak tartanak majd.
CSAK NÉZTEM A FELFEDEZÉSEM. Azt eddig is tudtam, hogy egy napon sok gyerek születik, de, hogy még egy évben is születtem azzal a lánnyal… Pedig legalább tizenhétnek kinéztem – éreztem magam – az álmomban.
MÁSNAP REGGEL NEM AKARTAM FELKELNI. Nem csak azért, mert az álomból nem akartam felkelni, hanem egyszerűen utáltam a mai napot – már most.
MÁSNAP JÓKEDVVEL ÉBREDTEM. Ebben az is közrejátszott, hogy tegnap volt életem legszebb napja – kivétel ez alól az a nap, mikor megkaptam Pajkost.
Az idő gyorsan telt és hirtelen az idő már májusbaba fordult, de öt évvel később. Nem is emlékeztem semmire, már csak arra tudtam gondolni, hogy tavasz van és megint Pajkossal lehetek egész nap.
Nem gondoltam volna, hogy egy ló ennyire nem kellendő – pedig elég kedvező áron „árultam” és a helyiek szerették a lovakat, maradiak voltak.
Úgy éreztem, hogy valahol vihar készülődik– a fejem majd’ szétrobbant egész nap. Azt hittem, hogy az álmok megint elkerülnek majd – tévedtem.
Életemben nem gondoltam volna, hogy megélem az érettségit –rettegtem mindenféle vizsgától – és mégis... Anya bezzeg már kora reggel fent volt és eltervezte az egész napom – pedig csak az érettségi bizonyítványomat kapom meg…
Ha az ember eléri azt a bizonyos kort, akkor onnantól nincs visszaút! De ellentétben a velem egykorú – nyavalygó, hisztis… - lányokkal nekem semmi ellenvetnivalóm nem volt azzal, hogy végre nagykorú lettem. Igaz, meg lehet érteni a lányokat, mert ebben a korban – a huszonkettedik századhoz közel - már csak az számít elfogadhatónak, aki ilyenkor már rég nem érintetlen és legalább egy barátja van – de az esetek többségében a kettő volt a minimum.
Juliette már kora reggel fent volt és beszélgetett valakivel telefonon – nem szándékoztam kihallgatni a beszélgetést, de a nevemre felkaptam a fejem.
A fejem fájt, hogy nem tudtam mit titkoltam el- ha tudnám, akkor biztos megváltoztatnám. Az is képtelenségnek tűnt, hogy Carlisle-lal egy házban lettünk volna.
Egy ideig nem történt semmi és elkezdtem reménykedni, hogy a szívem nem árul el – fölösleges volt reménykednem. Edward maga elé tette a kezét, de nem szólalt meg.
Annyira belemerültem a gondolataimba, hogy észre se vettem a lépcsőt. Az első fokig meg sem álltam. Nem ütöttem meg magam nagyon, de azért ezt az élményt kihagytam volna – csakúgy, mint a reggeli forrázást.
Alex azt mondja, hogy a temetés után minden könnyebb lesz. Alex nem tudja, hogy miért estem letargiába. Alex tudja, hogy szerettem az édesanyám. Alex nem tudja, hogy mit csináltam aznap, amikor az édesanyámnak szívrohama volt.
KORÁN REGGEL VOLT – már hat éve a tizenegye óra a korán - amikor felkeltem. Egyszerűen nem tudtam az időmet elpazarolni – jóllehet, hogy kaptam egy kis haladékot, mert anyám gyógyszereit felzabáltam, de akkor sem kaptam tőle öröklétet.
NEM AKARTAM EZT… Egyszerűen nem tudtam volna elképzelni, hogy Juliette életét megkeserítsem – mert ha odamentem volna, akkor biztos azt tettem volna. És Juliette nem ezt érdemelte, ő boldog Daniellel és ez így van rendjén – csak ezt Alex nem akarja felfogni.
A folyamatos frissítés miatt SPOILER veszély, annak aki később csatlakozik be a történetbe!
[Hamarosan]
Borító
 |