Leiner Laura - Kezdet
 |
| Kiadó: Ciceró Eredeti cím: - |
Új magyar ifjúsági könyvsorozat nyolc kötetben a nagyon tehetséges fiatal szerző tollából! Ha elkezded, biztosan nem tudod majd letenni!!! Tuti, hogy függővé válsz! Egy sorozat a való életről. Egy sorozat, amely itt és most játszódik. Egy gimi, ahová mindenki szívesen járna. Srácok, akik olyanok, mint te és mégis mások. A történet rólad is szól!
Véleményem
Oké, akkor most elsősorban elnézést kérek minden olyan személytől, akik már az első résztél odáig voltak – én néhány agysejtet valahol a lapok között hagytam.
Tizenhét éves vagyok, tízedikes és szerintem ez a könyv borzalom – és egyáltalán nem egy álomiskoláról szól. Akkor lenne álomiskola, ha a tanárok nem lennének szemetek (pl.: Vladár) és valamiben különbözne a többi átlagos iskolától. Vagy, ha az akar a plusz lenni, hogy a SzJG-ben vannak nagy programok és francia oktatás, akkor nosza – én nem lennék annak az iskolának a tanulója. Az egyetlen, ami tetszett, hogy volt szakkörhét – de egy pozitívum a könyv ellen…
A negatívumok:
· Virág: Komolyan fáj, amikor ő feltűnik – igen tipikus legjobb barátnő, de aki ennyire sötét az… Mindegy! Szóval Virág akármennyire kedves, ha egyszerűen idegesít a személyisége – nem az emoságával, de még csak a sötétségével van a bajom, hanem Vele.
· Vladár: Itt a földrajztanárom kicsit fiatalabban és kevésbé szipirtyó módon – mellesleg Vladár rajzot tanít. Szóval, ha az álomiskolában van egy ilyen *** tanár, akkor inkább maradok a saját iskolámnál.
· Reni: KI TESZ BE EGY STRÉBERT FŐSZEREPLŐNEK?! Szóval a szüleivel együtt – szegény apukáját kb. egy néhány agysejttel rendelkező személynek ábrázolta az írónő – egy olyan érzést hagytak maguk után, hogy kezdek félni a többi résztől. Még csak azt sem mondanám, hogy a Cortez iránti vonzalma eredeti vagy aranyos lenne. Szóval Reni szerintem idegesítő.
· Kinga: Oké, régebben én is imádtam a lovakat és megértem, hogy ha valamit nagyon szeretünk akkor leginkább csak arról beszélünk, de ez a lány – beképzelt és hisztis. Ráadásul, ha mi így visszaszólnánk a tanároknak, akkor annyi volt, byebye!
Szóval úgy érzem, hogy ez nem az én sorozatom. Akármennyire is próbálom elfogadni, hogy ez egy jó könyvsorozat egyesek szerint én nem így érzem. Lehet, hogy kínszenvedés lesz végigolvasni, de ha már belekezdtem…
A borítónál nagyon tetszik az, hogy más a színük, de mégis egységes sorozatborítót alkot a többi részével – a színváltoztatás pedig nagyon ötletes.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése