Leiner Laura - Együtt
 |
| Kiadó: Ciceró Eredeti cím: - |
Kilencedik második félévében az iskolai élet ezerrel pezseg: farsangi bál, Valentin-hét, Valentin-napi bál, tavaszköszöntő buli, osztálykirándulás és még sok minden más…
Az osztályközösség eközben egyre jobban összekovácsolódik.
Reni érdeklődése Cortez iránt szerelemmé változik; vágyakozás, reménykedés, féltékenység, csalódás, aztán ismét reménykedés között őrlődik, mert a fiú viselkedése egyáltalán nem egyértelmű…
Véleményem
Nem mondom, hogy ez a könyvsorozat a kedvencem lesz, de látok némi reményt arra, hogy ne csak egy gyors átugrás legyen – ez a második kötet már egy kicsivel jobb volt. Habár azt kell mondanom, hogy az első résznél felsorolt negatívumok nem, hogy változtak volna – habár előnye ennek a kötetnek, hogy humorosabbra sikeredett.
És akkor elérkeztünk, hogy valami pozitívokat is írjak, amik pedig nem mások, mint a kedvelt szereplők – senki se lepődjön aztán meg, hogy a kockák és Dave a kedvenceim:
· Máday: Mert a reggeli (és iskolai ünnepélyeken) beszólásai frenetikusak. Habár egy kicsit szadistának tűnhet, és nem szeretném, ha tudná menny idő mire oda-vissza érek a suliból… Nem szerethető (természetéből kifolyólag), de jó karakter.
· Ricsi: Annyira sajnálom, hogy kevesebb kémiáról volt szó – azon az órán én is nagyon szívesen részt vennék. Bár én általánosban voltam Reni(ha nekem volt házim, akkor volt házi – ha nekem nem volt, akkor „De tanárnő, nem is volt házi”) azért gimiben érdekes lenne…
· Zsolti: Oké, nekem ő az egyik favorit és vele aztán jól kijönnék – evőversenyben bármikor benne vagyok. És imádom, ahogy beszólogat Kingának.
· Arnold: Őt kedvelem, mert szeret olvasni és ebben a tekintetben rokonlelkek vagyunk. Viszont olyan passzív – habár anyu szerint menjek el ügyvédnek, nem lennék olyan jó, mint ő.
· Dave: Annyira azért nem vagyok rácuppanva a telefonomra, mint ő, de azért szerintem jóban lennénk.
· Andris és Robi: ŐK az igazi kockák – hozzájuk képest én senki sem vagyok. Azt a távirányítót azért kölcsönkérném!
· Zsák: Oké, már az első részben is kedveltem – a gyengéim a cuki külföldi srácok – azonban olyan kevés szerepet kap, hogy néha elgondolkozom: volt-e értelme beletenni.
Tehát ez a rész már kicsit jobban tetszett – több volt benne az értékelhető humor. Vladár viszont megalapozta a kedd reggelemet és amikor az osztálytársam azt mondta az amúgy jó fej tanárunkra, hogy „szerinted nem olyan, mint Vladár”, akkor kicsit kiakadtam. Nem! Pacskó (drága földrajz tanárom) nagyon hasonlít Vladárra, de a rajztanárunk egyáltalán nem!
Mondjátok, hogy a harmadik rész nem csak ostoba-Virágból, külvilágtólelzárt-Reniből és Reni-Cortez-sosemlesznekegyütt balhéból fog állni!
A borító pedig még mindig a füzet és rajta a csecsebecsék – bár ez a szín nem fogott meg annyira.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése