Kresley Cole: Vámpírharc

Kresley Cole - Vámpírharc

Kiadó: Ulpius-Ház
Eredeti cím: Wicked Deeds on a Winter's Night

Csókja könnyű… 

Érintése ellenállhatatlan… 

Bowen MacRieve, a Lykae klán harcosa kis híján belepusztul, amikor elveszíti az egyetlen neki rendeltetett nőt. A kegyetlen vérfarkas szíve jéggé fagy, nem osztja meg ágyát senkivel – míg össze nem hozza a sors ellenségével, és legsötétebb vágyai lángra gyúlnak a vadító találkozástól. Amikor a gonosz erők a lány ellen szövetkeznek, a harcos minden erejét latba veti, hogy megmentse őt. 

Ellenállhat-e a lány a testét-lelkét követelő Bowennek, vagy mindent kockára tesz harcias védelmezőjéért, ha sikerül legyőzniük az őket körülzáró gonoszt? 

Kresley Cole számos országban megjelenő bestseller regényeit fergeteges akciók, ördögien szenvedélyes szex és lenyűgöző szereplőgárda jellemzi. A világhírű sorozat az olvasókat egy varázslatos és démoni világba vezeti, ahonnan nincs visszaút.

Véleményem

„Senki sem hozhatja rendbe azt, amihez nem érhet.”

Sokan azt állítják, hogy ezután a rész után lehetetlen letenni és ettől a kötettől kezdve pikk-pakk kiolvassuk a többit – aha, csak hogy én már ezt is kevesebb, mint egy nap alatt olvastam ki.

Furcsa, mert Bowe-t már az első részben is megkedveltem és alig vártam, hogy az ő történetét olvassam – azonban azt hittem ez veszett ügy, mivel neki már volt párja. Nagyon örültem, hogy itt már a kötetek összenőttek – van egy közös pont, amiből kiindulnak ezek a főszálak, s a mellékszálaik.

„– A boszorkányoknál sose lehet tudni. Csupa hamisság és fondorlat mind.

– A lykae-knél viszont azt kapja az ember, amit lát, ugye? Jaj, várj csak, kis híján kiment a fejemből, hogy egy fenevad él benned!”

Bowe egy rejtélyes, megkeseredett farkas volt, míg nem találkozott Mariketával – annyira jó volt emberi érzéseket olvasni. Nem akarja megcsalni rég elvesztett társát – Mariah-t – viszont az ifjú boszorkány teljesen lenyűgözi. Vicces jelenetek is előjöttek, amikor Cade és Bowe kakaskodtak egymással, vagy amikor Mariketa az erejét próbálgatta – méhecske…

Mariketa… Furcsa, mert megkedveltem őt – és én általában nem kedvelem meg azokat a női főszereplőket, akiké lehet a főszereplő pasi. Boszorkány, aki nem tudja használni az erejét – vagyis inkább azt mondanám, hogy az estek többségében felrobbantja a dolgokat. Na, most Bowe elég sokszor megtapasztalta, hogy milyen, amikor Mariketa ereje rendben működik – ami azt jelenti, hogy Bowe butuska volt, amikor azt hitte, hogy nem ő a társa.

„Mariketa hirtelen megértette, miért vív az ember kilátástalan harcot: mert ha elég erősen akar valamit, nem tehet mást, harcol érte!”

Azért kicsit sajnálom, hogy nem eredeti nyelven olvashattam a könyvet – oké, én nem tudok annyira jól angolul, de azért sajnálom. Azért sajnálom, mert az oké, hogy a magyar nyelvben még a szinonimának is van szinonimája, de például a borítóra miért nem lehetett ráírni valami passzolóbb címet? Ebben a részben már egyáltalán nem szerepelt - oké, egy félvámpír igen – vámpír és így teljesen értelmetlen a címe. Legalább a borító ugyanaz maradt – ami biztos nem mindenkinek tetszik.

Szóval akármennyire is ez a kedvenc kötetem a sorozatból, akkor is a címmel bajaim vannak!

Kedvenc idézeteim:

„– Értem. Ezek szerint elvesztetted a Kupát. Ki győzött? 

– A vámpír. 

– Megvert egy vámpír? És megátkozott egy boszorkány? Azt a mindenit, skót, kibaszott egy hónapod lehet!”

~ 111. oldal

„– Hát nem kenyered a szendeség, mi? 

Szendeség? A Féktelen bulizás című filmben a bevadult csajok varrókörnek tűntek mellette meg a barátnői mellett. 

– Csak a szívemen viselem a korosodó vérfarkasok lelkiállapotát.”

~ 154. oldal

„Ha ajándék hull az öledbe, örülj neki! Ha könnyelmű alak vesztette el, az utolsó cseppig élvezd ki!”

~ 253. oldal

„Lachlain odamotyogott Emmának:

- A rokonaidnak egyszerűen hiányzik egy kerekük!

Emma rásandított. 

- Lachlain, sejtettem, hogy egyetértünk abban, hogy ennek kapcsán nem értünk egyet.”

~ 82. oldal

„– Katasztrófa elhárítva. Már hívott valami Hild nevű fazon. Aztán néhány órája felbukkant egy Rydstrom nevű démon. 

– Na ne! 

– Na de! Nem voltam jelen, de a fülembe jutott, hogy bármerre fordította zöld tekintetét, a boszorkányok letolták a gatyájukat, és közszemlére tették a bugyogójukat.”

~ 307. oldal