Kresley Cole – A démonkirály csókja
 |
| Kiadó: Ulpius-Ház Eredeti cím: Kiss Of A Demon King |
Tudta, hogy egy csóktól a királynéja lesz…
Kresley Cole lenyűgöző regénye egy démonkirályról, aki koronája visszaszerzéséért küzd, és a gonosz varázslónőről, aki a férfi legtitkosabb vágyait használja ki, hogy az útjába álljon.
A férfi rögeszméje a varázslónő, aki testét odaadja, de a szívét nem.
Miután Sabine, az Illúziók királynője a búvóhelyére csalogatja, és csapdába ejti Rydstrom Woede-ot, a könyörtelen harcos küzd a királynő csábítása ellen. Ádáz démontermészete azonban vágyik a pompás testre. Rydstrom a szökést tervezi, de közben meg akarja kaparintani Sabine-t – a saját feltételei szerint.
A királynő bukását a csatákban sebeket szerzett démon okozza, aki megesküszik, hogy mindenáron megtartja a lányt.
Amikor Rydstrom kiszabadul, elrabolja Sabine-t, és ezzel szerepet cserélnek. Most a lány küzd, hogy ellenálljon a felséges gyötrelemnek. És minden találkozás során egyre jobban vágyik könyörtelen ellenfelére.
Nem lenne szabad ennyire akarniuk egymást…
Ha le tudják győzni a közöttük álló sötét ellenséget, vajon meghozza-e Sabine a végső áldozatot, hogy megmentse démonát? Vagy a büszke király leteszi a koronáját meg a fegyvereit, hogy megtartsa a varázslónőt?
Véleményem
Kezdjük a leg szembetűnőbbekkel:
· A cím fordítása az eredetinek;
· Nem az eredeti borító van, de ez sem rossz…
A fordítás rendben volt, habár a vessel=Edény kicsit zavart – legalább vette volna a fáradtságot, hogy megnézze az előző kötetben. Azért kíváncsi leszek én, hogy a következő részt ki fordítja és minek…
„Az Illúzió a Valóság félénk testvére, aki felvidítja őt, amikor mogorva kedve van. Az Illúzió maga a csalafintaság a sok éves tapasztalat mellett, édes felejtés a tudás mellett. Bőkezű ajándék ott, ahol hiányzik valami. Számomra ez a szent.
– Te magadat is illúziónak tartod?
Sabine erre lassan elmosolyodott.
– Akarsz a valóság lenni mellettem?”
Sabine-t már az előző részben is megismerhettük – közvetlenül, amikor Rydstrom elütötte-nemütötte. Sabine-nak határozott terve van, és habár még ártatlan – testileg – azért szeretne egy gyereket. Egy démontól.
Ez már önmagában is veszélyes vállalkozás, hiszen az köztudott – lsd. előző rész -, hogy a démonok, amikor megtalálják a párjukat, akkor átalakulnak teljesen démonivá – nesze neked Sabine, kellett neked egy csúnya, rossz démonnal kezdened.
Mindenesetre Sabine egy akaratos, önző fruskából – mentségére legyen mondva, hogy csak a jóslatot próbálta beteljesíteni – egy egészen elfogadható, okos varázslónővé vált. Mondjuk én szörnyen kíváncsi leszek a kis trónörökösökre – cukiság a tetőfokon.
„Az Illúzió a Valóság félénk testvére, aki felvidítja őt, amikor mogorva kedve van. Az Illúzió maga a csalafintaság a sok éves tapasztalat mellett, édes felejtés a tudás mellett. Bőkezű ajándék ott, ahol hiányzik valami. Számomra ez a szent.
– Te magadat is illúziónak tartod?
Sabine erre lassan elmosolyodott.
– Akarsz a valóság lenni mellettem?”
Rydstrom-ot a harmadik részben nagyon megkedveltem, aztán amikor megismertem Cade történetét, akkor nagyon haragudtam rám. Azért haragudtam rá, mert fogalma sem volt róla, hogy az öccse mennyire megkedvelte nevelőcsaládját és mennyire szerette őket – s, ezek után nem mutatott felé szeretetet, csak a trónját akarta.
Aztán megismertem Ryd elméjét, gondolatait és rájöttem valamire. Ennek a démonnak a fejébe sulykolták, hogy az uralkodó szükségletei valahol a lista leg végén mindig csak a második. Ebből arra következtettem, hogy Ryd nem is igazán a párját akarta megtalálni sok-sok éven át, hanem mindig is csak az a francos korona érdekelte – amit megértek, tényleg.
„Nixi néni K.O.-ra teszi magát. Budapestre megyek, fel kell derítenem egy bandát, amelyben halhatatlan hódítók játszanak – magyarázta – A nevük Lord of the Underworld. Ha itt nem jön rád a párosodás vágya… – morogta, aztán a levegőbe csapott a karmaival. - Egyébként azt mondják, iszonyatosan tüzesek.”
A történet maga eléggé… érdekes volt – vagyis inkább úgy mondanám, hogy másként veszi fel a fonalat, mint ahogy azt az ember várná. Én például azt hittem – a fülszöveg miatt is -, hogy Ryd és Sabine története onnantól játszódik, hogy Sabine Ryd fogságában van. Ehhez képest kaptam egy történetet onnantól, hogy Sabine fogságba ejti Rydstrom-ot.
Nem volt rossz, mert így értelmet nyert Ryd elrablása és aztán az előző könyvben lévő jelenet is – Ryd és Cade. Viszont nekem valahogy hiányérzetem volt a vége felé – a kis démoni-fiút szívesen láttam volna még Ryd és Sabine gyerekeként is.
Cadeon, Nix és Holly feltűnése külön öröm volt – mondjuk Nix az várható volt, miután eddig az összes részben szerepelt. Holly meg ugyebár terhes… Azért vicces volt a végét olvasni – családi vacsik…
Nekem tetszett annak ellenére, hogy az elején másra számítottam.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése