Kiera Cass: The Crown – A korona
Sziasztok!
Nagyon érdekes volt befejezni a Párválasztó sorozatot úgy, hogy Eadlyn az előző kötetben nem volt kedvencem. Ebben a könyvben viszont megmutatta más oldalát is. Ez a sorozat a borítóival jött a köztudatba, örülök, hogy megismerhettem Kiera Cass világát.
A HERCEGNŐNEK PEDIG CSAK EGY SZÍVE VAN.
Eadlyn Illéa első olyan hercegnője, akinek Párválasztót rendeznek, ám egyáltalán nem hiszi, hogy harmincöt kérője közül bármelyikbe is beleszerethet.
A versengés első heteiben kizárólag a napokat számolja, hogy mikor küldheti végre haza az összes fiatalembert. A palotában történő események következtében azonban egyre inkább a figyelem középpontjába kerül, és eközben arra is ráeszmél, hogy talán mégsem tenné boldoggá, ha magányos maradna.
Eadlyn még mindig nem igazán tudja elhinni, hogy rá is olyan tündérmesébe illő élet várhat, mint a szüleire húsz évvel korábban. Az embert azonban a szíve időnként nagyon is meglepi… Ezért a lánynak hamarosan olyan döntést kell hoznia, amely minden korábbinál lehetetlenebbnek és fontosabbnak bizonyul.
GABO, 2016 Oldalszám:
300 Eredeti cím:
The Crown Olvass bele Moly-olvasás
Emlékszem, hogy egy nyári napon A Párválasztó első három részét szinte felfaltam, addig nem hagytam abba az olvasást, amíg ki nem olvastam minden oldalt. Nagyon érdekelt a világfelépítés és természetesen Maxon és America kapcsolata is. Aztán az ő történetük véget ért, s ideje volt, hogy lányuk, Eadlyn kerüljön a középpontba.
Amikor A koronahercegnőt olvastam, nem voltam túlságosan oda ezért a fiatal lányért. Már csak halvány emlékeim vannak róla, de arra tisztán emlékszem, hogy nem haladtam úgy a történettel, ahogy szerettem volna. Ez most is így volt, mert eleinte A korona sem tudott magába szippantani – valószínűleg a korábbi fenntartásaim miatt. Aztán egyszer csak mást sem akartam, mint olvasni a könyvet.
Eadlyn régens lesz és a Párválasztója is folyik tovább – nem mintha azzal olyan sokat törődött volna –, ebben a két helyzetben próbál a lehető legjobban lavírozni, de aztán jönnek a problémák. Például, hogy a népe nem kedveli. Például, hogy az Elit tagjai egyre csak megfogyatkoznak, mert a fiúk, habár tisztelik és kedvelik jövendő királynőjüket, valamiért mégiscsak véget akarnak vetni a szereplésüknek.
Kifejezetten tetszett, hogy minden fiú jó volt valamiben. Hale a ruhák terén alakít nagyokat, Henri cukrászatban, Kile pedig épületek tervezésében. Ettől az embernek nincs olyan érzése, hogy a fiúk csak bábuk a történetben, akik igazából semmit sem csinálnak. Nagyon megkedveltem őket, a legkedvesebb számomra Henri lesz mindig, mert egyszerűen amikor ő szóba került, vagy feltűnt a színen, mindig örültem és a „cuki” szó jutott az eszembe. A végén az alakítása pedig hatalmas volt, a szívembe zártam.
Eadlyn választása és a végső kifejlet nagyon érdekes volt, én végig neki drukkoltam és a szívem mélyén tudtam, hogy valamit kitalál Eady, hogy valóra válhasson az álma. Ők ketten tökéletes párost alkotnak és biztos vagyok benne, hogy a fiú megad mindent, amire a lány vágyhat.
Hihetetlen, hogy véget ért egy történet – még hátravan a Párválasztó történetek 2., de az már nem olyan „igazi”, bár nagyon várom, hogy megismerhessem Amberly királyné múltját. Igazából amilyen lassan sikerült belerázódnom újra ebbe a világba, annyira szerettem volna még többet olvasni. Megnézni az esküvőt, és boldogan figyelni, hogy a gerlepár gyarapszik.
Örülök, hogy Eadlyn csupa olyan fiatallal volt körülvéve, akik mind kedvelték és tisztelték őt annyira, hogy mindenki tanácsát megfogadja. Mindenki annyira természetesen viselkedett és annyira igyekeztek Eady legjobb tulajdonságait előhozni, hogy ezért a lány minden fiúnak hatalmas köszönömmel tartozik. Mindenkinek ilyen barátokra volna szüksége és talán mindenkinek el kéne gondolkoznia azon, hogy egy baráttól miért csak a pozitív dolgokat akarjuk hallani. Egy barát azért van, hogy megmondja mi jó és mi nem – hiszen csak ezáltal tudunk fejlődni. És ki akarná jobban, hogy boldoguljunk, mint a családunk és a barátaink?
Az egyik legcsodálatosabb dolog ennél a sorozatnál az a borító terén teljesedik ki. Mindegyik kötet borítója meseszép és olyan jó rájuk nézni, bár nekem talán az utolsó részé annyira nem jön be. Megjelenéskor is sokan kritizálták, mert a hölgy arca olyan furcsa, de amúgy összképileg nincsen vele probléma.
Ez a kötet egy lezárás és, mint olyan elhozza az erre jellemző cselekményeket is. Számomra sokat hozzátett a külcsín, bár nem ez lett a kedvencem. Nektek tetszik a borító? Olvastátok esetleg ezt a sorozatot?
Megjegyzések
Megjegyzés küldése
Köszönöm, hogy elolvastad a bejegyzést. Ha írsz kommentet annak még jobban örülök. Ne feledd, hogy véleményedet félkövér és dőlt betűtípussal tudod formázni, illetve linkeket is betehettek - a szokásos módon.