• "Nagyon figyelj, mert a világot
    teszed is azzá, aminek látod."
    Fodor Ákos: Hasadó anyag
  • Kint feljönnek a csillagok, bent bekuckózva olvasol.
    Az én életem a regények, novellák, olvasmányok és személyes történetek által lesz teljes – és ezeket megosztom veled is. Térj vissza bármikor, én itt leszek.
    Stella L. Brandy

Zúgó bokor (vers) | 365 lap

Zúg a bokor, s semmi sem jön ki belőle,
Emberek félve mennek el mellette,
Bárcsak elmondhatnám nekik: ez csak a szél,
Oh, vajon elhinnék nekem? Vagy csak szép szerelmem?

Bocsáss meg nekem szerelmem, szeretlek téged,
Kérlek biztosíts, hogy te is engem teljes szívvel,
Mondd, hogy a bokrok miattunk zúgnak,
Vagy, ha nem hát hagyj el!

Szépszemű (vers) | 365 lap

Süt a Nap s karjaiban tartogat,
Szép színe csak egem csalogat,
Oh, de a narancs később bíbor, jaj!
Szép kék folyón úszik egy sugár,
S visszaveri a tündöklő égboltját.

Felhő kúszik a Nap elé és didergek,
Szépszemű hercegem melengetne,
Oh, de a takaró jéghideg, de jaj!
Kajakozik, s tündököl a víz színén,
S az utolsó napsugár égeti testét.

Szépszemű hercegem, te drága élet,
Mit érnék nélküled, mert éget a Nap,
Oh, de édes drágaságom, de jaj!
Itt vagy már velem, s nem engedsz,
Sodor az ár messze, egyre messze,
Te engem szeretsz, Szépszemű hercegem.

Kitörés (vers) | 365 lap

Túra, mely hallatára mindenki összenéz,
A tanárok, diákok serege utána lenéz.
Társaság, mozgás és erőfitogtatás,
Vajon így látja-e mindenki más?

Előkerül a kis társaság, s benne a barát,
A rocker külső megtévesztett-e már?
Benne érző lelke, érző lelket talált,
Bár látná ezt mindenki már.

Fekete, túra, előítélet és változás,
A tanárok nem látják a mást.
El szorul a
szív.

Őszi hangulat (vers) | 365 lap

Süvítő falevelek, mint szívemben az emberek,
Narancssárgába öltözött egyedek.
Illatok, melyektől elalélok, ajkaimra ősz tőr,
Sűrű barna ágak keresztültörnek.
A szobában csend honol, s sok könyv hever,
Rozsdavörös csíkokra eszmélek fel.
A polcon pulóverek sorakoznak, várva azt,
Vajon kimegyek-e az őszbe ma is.

Várni rád (vers) | 365 lap

Miért várjak rád, ha nem lehet
Lelkem darabjai, hulló levelek
Szememben szikra, mint parázs
Halkan huny ki, közben szikráz.

Lelkem régebben virágzó fa volt
Szemeimben lobogó tűz tombolt
Vártam, hogy valaki megértsen
De miért várnék rád, ha nem lehet?

Őszintén (vers) | 365 lap

Mondani el mit nem lehet
Emberek régen várják a kenyeret
Mert az ész nem parancsolhat
Ha a szív megmakacsolta magát
Úgy szerettelek, ahogy nem szabad
Úgy eresztettelek, ahogy akartad
Nem akarom már tudni az igazságot
Nem akarom hallani a szádból, elég
Kiábrándító ez már anélkül is, hisz
Te mondtad annyiszor: kereshetlek
De ha rosszul éreztem magam, mondd
Mondd miért babusgattál?

Összetört szív már az enyém
Nem gyógyítja semmi sem
Elvesztett barátok és fájdalom
S már te sem vagy itt nekem.
Szemeidbe nézni és elolvadni
Utánad nézni és gondolkodni
Szerelmet érezni és titkolózni
Ezt szerettem volna én kezdetektől
Te nem voltál partner benne, s
Vártam hátha mégis kedvelsz
De ha rosszul éreztem magam, mondd
Mondd miért babusgattál?

Rikító fényekbe öltözik a város
Vagy már csak nem látom tisztán
Bánat ül az én szememben, már oly
Oly régóta szeretném elmondani, mit
Mit érez az én szívem, mely bánattól
Keserűségtől most megfakult, s elhagyott
Biztonságot többé nem nyújtott, s te sem.
Könnyeim idővel megfakulnak, nézésed
Elhagy. Szerelmet többé nem ígérsz soha
Többé nem látom mosolyodat, hiába érzem
De ha rosszul érezném magam most, kérlek
Kérlek ne babusgass!

Mit szeretek benned? (vers) | 365 lap

Sokan kérdezik, mi fogott meg benned
Magam se tudom, talán a kedvességed
Első nap elvarázsoltál és ismerős voltál
Második nap már rám mosolyogtál, nem
Nem a kedvességed fogott meg annyira
Volt más is mi felkeltette érdeklődésem

A szemeid csillogása, talán ez a válasz
Vagy mosolyod varázsa, stílus hiánya
Lovagiasság tetőfoka, érzelmek nélkül
Fekete hajad, mely ámulatba ejt, még mi?
Mit válaszolhatnék én erre a kérdésre?
Szemed, hajad, mosolyod, kedvességed

Érzések (vers) | 365 lap

Feküdtünk békésen az ágyadon,
Én a te halkan korgó hasadon.
Csukott szemmel feküdtem ott,
Hallgattam, ahogy szíved zakatolt.

Történelem (vers) | 365 lap

Azt hittem, ha kell, segítesz,
De te csak a keveréshez értesz.
Te voltál az egyetlen mentsváram,
Mi elúszni látszik, mint becsvágyam.

Sűrű felhőket röptettél felénk,
Szólnod kellett volna róla, nekem.
Tudom, sosem kéred meg a kezem,
Tudnod kell, hogy miattad lettem félénk.

Optikai csalódásnak nevezted,
A szivárványt, mit szeretek.
Becsaptál és átvertél,
De történelmet nem küldtél.

Bánat (vers) | 365 lap

Szádból a szó, mint hullám,
Az elején felcsapott hamarán.
Elnyújtott á, rövid a,
Ilyen ám a Marcika.

Részigazság (vers) | 365 lap

Sosem szerettem bele tanáromba,
Az lenne ám micsoda otromba.
Sosem gondoltam a tanáromra,
Nem, én! rögtön kettőre, háromra.

Sosem képzeltem, hogy én fogok,
Nem érdekeltek igazán ezek a dolgok.
Nem szerettem bele még tanáromba,
Soha én! Beleszerettem egy fiúba.

Depreszió (vers) | 365 lap

Ülök a szobámban és gyorsan írok.
Írok, mert nekem nem maradt más.
Lent dúl egy igaz, szörnyű háború,
A két fél nem más, mint bánat és bú.

Bánat üldözött fel a szobámba most,
Oly’ sokára kellett volna még jönnie.
Nem volt más választásom, elbújni.
Elbújni a rengeteg kérdéstől, választól.

Bú maradt csak velem, ez a szörnyű érzés.
Szörnyű érzés mi hónapok óta kínozva gyötör.
Azt kívánom bárcsak ne ide, ne erre a helyre,
Ne erre a világra, ne ebbe a családba szülessek.

Nem maradt más, mint az igazság,
Az a szörnyű, oly’ szörnyű dolog.
Lent, maradt hát a keserű bánat,
S feljött a bú, a komor bú.

Köszönöm (vers) | 365 lap

Köszönöm a sok szép és jót,
Amiket meghálálni nem lehet,
Hiszen bajban kerülnél vele.
De: köszönöm a sok szép jót.

Köszönöm a sok tanulást,
Igazán sokat tanultam tőled,
S ha te nem szeretted őket?
Köszönöm a sok tanulást.

Köszönhetek-e még neked?
Szeretném, ha mindezt tudnád,
S ha még ennél is többet adnál.
Köszönöm én ezt neked.

Elveszíteni (vers) | 365 lap

Halkan kimondani azt, úgy igaz lesz,
Hangosan csendben maradni, mert úgy lesz.

És titokban találkozni, úgy igaz lesz,
S tagadni, ha valaki kérdezné, mert úgy lesz.

Elveszíteni, szükséges, úgy igaz lesz,
De megtartani a pillanatokat, mert úgy lesz.

Éjszakában (vers) | 365 lap

Tegnap este vele álmodtam,
Ültünk ketten az éjszakában.
A kemény fapadló ébren tartott,
Ő mégis kedveskedve altatott.
Éjszaka.

Fekete labdát dobáltunk a falnak,
Csendben, tudtuk bárki meghallhat.
Egyszer túl hangosan csapódott a falnak,
Tudtuk vége, ahogy más meghallja.
Éjszaka.

Másnap mikor felkeltünk láttuk,
Láttuk, hogy mit csináltunk.
A falba otromba lyukakat vájtunk,
S mindezt csak álmunkban csináltuk.
Éjszaka.
© Stella L. Brandy || 2012 -