Őszintén (vers) | 365 lap

Mondani el mit nem lehet

Emberek régen várják a kenyeret

Mert az ész nem parancsolhat

Ha a szív megmakacsolta magát

Úgy szerettelek, ahogy nem szabad

Úgy eresztettelek, ahogy akartad

Nem akarom már tudni az igazságot

Nem akarom hallani a szádból, elég

Kiábrándító ez már anélkül is, hisz

Te mondtad annyiszor: kereshetlek

De ha rosszul éreztem magam, mondd

Mondd miért babusgattál?

Összetört szív már az enyém

Nem gyógyítja semmi sem

Elvesztett barátok és fájdalom

S már te sem vagy itt nekem.

Szemeidbe nézni és elolvadni

Utánad nézni és gondolkodni

Szerelmet érezni és titkolózni

Ezt szerettem volna én kezdetektől

Te nem voltál partner benne, s

Vártam hátha mégis kedvelsz

De ha rosszul éreztem magam, mondd

Mondd miért babusgattál?

Rikító fényekbe öltözik a város

Vagy már csak nem látom tisztán

Bánat ül az én szememben, már oly

Oly régóta szeretném elmondani, mit

Mit érez az én szívem, mely bánattól

Keserűségtől most megfakult, s elhagyott

Biztonságot többé nem nyújtott, s te sem.

Könnyeim idővel megfakulnak, nézésed

Elhagy. Szerelmet többé nem ígérsz soha

Többé nem látom mosolyodat, hiába érzem

De ha rosszul érezném magam most, kérlek

Kérlek ne babusgass!