Depreszió (vers) | 365 lap

Ülök a szobámban és gyorsan írok.

Írok, mert nekem nem maradt más.

Lent dúl egy igaz, szörnyű háború,

A két fél nem más, mint bánat és bú.

Bánat üldözött fel a szobámba most,

Oly’ sokára kellett volna még jönnie.

Nem volt más választásom, elbújni.

Elbújni a rengeteg kérdéstől, választól.

Bú maradt csak velem, ez a szörnyű érzés.

Szörnyű érzés mi hónapok óta kínozva gyötör.

Azt kívánom bárcsak ne ide, ne erre a helyre,

Ne erre a világra, ne ebbe a családba szülessek.

Nem maradt más, mint az igazság,

Az a szörnyű, oly’ szörnyű dolog.

Lent, maradt hát a keserű bánat,

S feljött a bú, a komor bú.