Sziasztok!
Hogy telnek a napjaitok? Már május van, tehát az utolsó tavaszi hónap kezdete. Tavaly ilyenkor már terveztem, hogy Tatára utazzak, idén sajnos ez elmarad - így a nyarat várom, hogy végre pihenhessek. De addig is, itt van még egy könyvvélemény.
A könyvről
Tudod, ki voltál valaha és ki akarsz lenni a jövőben?
Silas Nash és Charlize Wynwood kénytelen elmélyedni a múltban, hogy megoldják saját rejtélyeiket. Versenyt futnak az idővel, hogy megtalálják a szükséges válaszokat, mielőtt mindent elveszítenek.
Vajon vissza tudják szerezni, ami egyszer már az övék volt? Visszakaphatják-e a régi énjüket?
Kiadó: Könyvmolyképző | Megjelenés: 2018 | Eredeti cím: Never Never 3. | Olvass bele: x | Moly-olvasás
Én és a könyv
Amikor megláttam, hogy előrendelhető én rögtön meg is tettem – igaz, nem a kiadótól ezért nekem jó sokat kellett várnom, de cserébe spóroltam párszáz forintot. Tudtam, hogy nem csak azért szeretném a polcomon látni, mert CoHo társszerző és nem is csak azért, mert az első két része már ott volt; hanem azért is, mert nagyon érdekelt a titkok nyitja.
A cím illeszkedik a történet előző részeihez, hiszen csak egy számot változtattak rajta. Az eredeti címet szintén megtartották, ami abszolút nem meglepő – és nagyon is jó így.
A történet szerint Silas és Charlie végre egy helyen vannak és felfegyverkezve várják a 48 óra leteltét, hogy aztán újabb 48 órán keresztül kutassanak. Pár kérdés felmerült az előző kötetekből, amire a válasz tudhatóan ebben a részben lapul – talán az egyik legnagyobb kérdés az emlékezetkiesés mellett, az az akták ügye.
A cselekmény megtörik, ugyanis Silas emlékszik az elmúlt 48 óra történéseire, azonban ezt a lány elől egy ideig eltitkolja – természetesen olykor elszólva magát. A kérdés, hogy vajon miért emlékezhet egyikük, hamar megválaszolásra kerül szerintük, azonban az élet úgy alakul, hogy Charlie meglátogatja az apját a börtönben.
A második kötet egyik nagy kérdése: miért tartják fogva Charlie-t, megválaszolásra kerül {bár szerintem ez volt az első közvetlen megrökönyödést kiváltó ténye a rajongókban}. Az ok valami olyan prózai, hogy számomra még mindig nem tiszta, hogy akkor valójában mi is történhetett – hiszen mindkét fél állítása elrablás/betörés megállja a helyét. Ráadásul felmerül a kérdés: honnan tudta Rák és az anyukája, hogy semmire sem emlékszik a lány a múltjából? Hiszen, ha nem tudtak volna róla, simán elmondják neki az igazi nevét.
Brett és a kicsi lánya kapcsolata végül kikerül abból a mézes-mázos emlékek nélküliségből és miután Charlie megtudja, hogy az apukája félrelépett és Rák a féltestvére, nos megmondja a magáét az apjának – egyrészről értelmet nyer anyja viselkedése, másrészről Brett-et én is nagyon utálom, amiért a szeretőjére és annak a lányára ruházta át a régi nagy házat, harmadrészről idegesítő ez a félrevezető mellékszál.
Silas és Charlie elmélete {aminél az olvasók zöme biztosan reménykedett abban, hogy ez csak vicc, egy elterelés} az átokról és annak megtöréséről egyrészről kedves kis romantikus humbug, másrészről viszont egy hogy mi csoda? érzést keltő tény. Számomra ez olyan megdöbbentő és pontokat levonó dolog lett az ugyanis, hogy az igaz szerelem nem enged el és ezért a szakítás után emlékezet kiesést kell átélnie a két fiatalnak, hogy rájöjjenek őket bizony a Sors egymásnak teremtette. Ez így számomra nem értelmes – mármint nem akkor kellett volna a Sorsnak közbeszólnia, amikor megcsalták egymást?
A másik kérdés, ami sokakat foglalkoztatott, hogy mi történt azokkal a bizonyos iratokkal, amiket elvileg Charlie apja lopott el. Ez számomra az a tipikusan „gyorsan zárjuk le, ahogy tudjuk” megoldásnak tűnik sajnos, merthogy gyakorlatilag nulla megindokolással Silas magára vállalja és aztán minden happy. Ezek után hirtelen Charlie egy gyere-még vendég lesz Silas-ék házában és úgy tűnik minden szuper {azt mondjuk nem tudjuk meg, hogy Charlie anyjával mi lesz és ilyenek, de gyorsan le kellett zárni a sztorit}.
Összességében én kicsit csalódott vagyok, de ugyanakkor örülök neki, hogy kiderült minden – akkor is, ha szerintem elég értelmetlen módon is történt ez. Ismerve az egész történetet nekem ez egy romantikus, kalandos regény lett az addigi misztikumát elhagyva. Jó lett volna megtudni még egy kicsit többet mondjuk Charlie családjának alakulásáról vagy éppen Charlie és Silas testvérei életének alakulásáról. Az epilógus pedig egy kicsit olyan „na ne, már megint?” érzést kelt és nem feltétlenül pozitív értelemben (persze, ha valakinek a szülei is átélték ezt, akkor már csak nevetve tekintenek vissza a régmúltra és hagyják a gyerekeket felfedezni mi is történt).
A jól megszokott karakterekkel operál a történet, végre feltűnik Brett és vele egyidejűleg Rák és az anyukája már csak említés szintjén léteznek. Janette és Landon több szerepének örültem – főleg a kapcsolatuk újra fellángolásának –; illetve Janette és Charlie kapcsolata is számomra érdekes és pozitív irányt mutat. Kicsit úgy éreztem magam a történet végére, hogy Silas és Silas apja, valamint a kapcsolatuk kicsit elvette a Charlie-anyja párostól a részleteket.
A borító a már megszokott letisztult vonalat képviseli és a két kéz végre eggyé válva virít a fedlapon. Örülök, hogy megmaradtak az eredeti sorozat borítóinál és ez egy ilyen egyszerű borító. Azt még mindig nem tudom hova tenni, hogy miért az angol címet hangsúlyozzák ki, de erre szerintem sosem kapunk választ.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése