Colleen Hoover – Tarryn Fisher: Never never – Soha, de soha

Sziasztok!

Van egy csomó értékelés, amit még anno megírtam, de nem tettem közzé - magam se tudom, miért. Ezeket most szépen sorban megosztom veletek, mert mégse a fióknak írtam őket. Ráadásul szerettem is könyvértékeléseket írni.

Colleen Hoover az egyik kedvenc szerzőm - eddig talán két és fél olyan történetet olvastam tőle, amit nem annyira szerettem. Kicsit féltem, hogy milyen lesz a, nagyon is ismert, szerzőpárral írt könyvét olvasni, de az első részben kellemesen csalódtam.

A könyvről

Soha ne hagyd abba! Soha ne felejts!

Jó barátok voltak, amióta csak megtanultak járni.
Ma délelőtt óta vadidegenek.
A fiú bármit megtesz, hogy emlékezzen. A lány bármit megtesz, hogy felejtsen.

Ne habozz! Imádni fogod.

Kiadó: Könyvmolyképző | Megjelenés: 2016 | Eredeti cím: Never Never | Olvass bele: x | Moly-olvasás

Én és a könyv

 

Annyi sok jót olvastam és láttam erről a trilógiáról, hogy gondoltam, ha már úgyis CoHo könyvek begyűjtésébe kezdtem – amik addig nem voltak meg – akkor kihasználva kedvezményeket megszerzem. Annak ellenére megvettem, hogy nem szeretek úgy trilógiákat/sorozatokat venni, hogy nincs meg az összes része – talán nem vagyok vele egyedül.

 

A cím egyszerű és mégis kifejező. Gyakorlatilag az eredetit vették át és nem is gondolták, hogy túlcsicsázzák, mert az egyszerűen elütött volna a beltartalomtól.

 

Kezdjük azzal, hogy a fülszöveg és tartalom nagyjából a soha szóval egyezik. Na jó, azért ennél kicsivel többen, de van egy rész, amit nem értek – és éppen ezért nekem nagy rejtély volt a kezdet. „A lány bármit megtesz, hogy felejtsen.” ez így egyáltalán nem helyes – Charlie éppen úgy szeretné tudni, mi történt vele, mint Silas.

A történet alapja amúgy nagyon egyedi és örülök, hogy nem egy sablonos szerelmi sokszöggel találkozunk, hanem egy kis rejtéllyel. Az embert leköti, hogy vajon Silas és Charlie emlékezni fognak-e vagy éppen kiderül-e mi történt. A kötet fő kérdése, hogy: mi történt, amiért nem emlékeznek?

Igazán érdekes történet, mert pár szálat kapunk, azonban sosem tudhatjuk mi az, ami fontos és mi az, ami végül eltűnik a mélyben. Adja magát, hogy Ráknak bizony köze van a dolgokhoz, de mivel Charlie-ék inkább maguk nyomoznak, így az a szál elfelejtődik. A képek alapján tájékozódás és az új helyzetekbe való kerülés – mint például Charlie Silasék házában – egyre gyanúsabbá teszi a fiatalokat. Mégsem történik semmi, csak furának titulálják őket.

Az olvasó elgondolkozik, hogy vajon miért nem mondja el Silas a testvérének, Landonnak a történetet és miért nem kéri meg, hogy segítsen neki. Mert az érthető, hogy Charlie nem fordul Janette-hez – tekintve, hogy a két testvér kapcsolata valamiért extrémen nem napfényes. De számomra érthetetlen, hogy Silas miért nem lép, hiszen Landonnal nagyon jóban van és a srác azon is csak kicsit akad fenn, hogy Silas nem önmaga – sőt, fedezi testvérét.

A kezdeti lassúság – a két főszereplő felfedezi, hogy semmire sem emlékszik – végül egyfajta nyomozós, kapcsolatkialakítássá fajul. Igazán érdekes volt a két emlékek nélküli idegen fejében járni miközben minden annyira zavaros – az is, hogy végül is ők még egy pár vagy nem. Nem segít az sem, hogy kiderül mindkettejüknek volt valaki mással viszonya – ráadásul egy testvérpárral.

Érdekes volt olvasni, ahogy két idegen egymásba szeret. Mert ezt történt, csak mindketten féltek engedni az érzéseiknek az emlékeik nélkül. Nem tudják mi a titok nyitja, nem tudják, miért nem emlékeznek. A szerelmi szál itt érezhetően fél-központi szerepet játszik, a másik felét a nyomozás adja.

A különböző tárgyak, fotók, helyek újabb és újabb támpontot adnak Charlie-knak, de ekkor ők még nem tudják, hogy ezek nem sokat adnak a megfejtéshez. Nyilván valamilyen szinten segítséget kapnak a szereplők, de ahogy Silas a kötet végén megtudja, hogy ez nem először fordul elő velük arra enged következtetni, hogy a felébredés előtti mozgások talán félig megspórolhatóak lettek volna, ha Charlie észreveszi a levelet amit saját maga küldött.

Összességében ez a könyv nem rossz és kellemes még a cliffhanger a végén – de azért a falat kapartam volna, ha nem tudom azonnal kezdeni a második részt – és olvastatja magát. Így egy kicsit rövidnek tűnik és az ember olvasná még, de lehet, hogy ez a hossz pont megfelelő ennek a sorozatnak az esetében.

 

Karakterek közül a két főszereplőn kívül talán még Rák volt az érdekes személy. A férfi főszereplő Silas, aki gyakorlatilag egy tökéletes pasi. A női főszereplő pedig Charlie, aki pedig egy ellentmondásos karakter. Silasben talán az fogott meg, hogy végre nem a tipikus imádok-focizni karaktert kaptunk, hanem egy amúgy tökre nem tökéletes fiút. Charlie-ban pedig nagyon tetszett a kettőssége és az, ahogy végül kiderül róla, hogy ez csak álca.

 

A borító nagyon különleges és ötletes is. Tetszik, ahogy a megfoghatatlanságot ábrázolja valamint a két szereplő történetbeli viszonyát.