Benina – A Boszorka démona
 |
| Kiadó: Könyvmolyképző Eredeti cím: - |
Alig két hónap telt el azóta, hogy a boszorkányok legyőzték a zsoldosokat, és egyezséget kötöttek az Üldözőkkel. Claire és Kellan új városba költöznek, elkezdik az egyetemet. Próbálnak minél átlagosabban élni. Hétköznapi életük azonban nem tart sokáig…
A Bölcs tudja egyedül, miért ad Claire-nek egy különleges ajándékot, és a Bölcs látja egyedül, ezzel merre fordul Claire élete.
Aztán hirtelen feltűnik egy soha nem látott ismerős, és elszabadul a pokol!
Egyik csapás követi a másikat, és csupán egyetlen lény van, aki képes segíteni Claire-nek átvészelni az új helyzetet élve és ép elmével: egy ellenség.
Képes Claire félretenni az ellenérzéseit, hogy elfogadja a gyűlölt személy segítségét? Sikerülhet megmenteni mindenki életét?
Véleményem
Mivel is kezdjem? Talán azzal, hogy ez rövidebb volt, mint az előző – ez persze nem felhánytorgatás, csak szimplán egy észrevétel. Persze nagyon tartalmas és jó kötet lett ez is – Benina nagyon, nagyon jó írónő.
Van nekünk egy nagyon szerelmes Claire-ünk és egy ugyanolyan szerelmes Kellanunk – meg egy David-Lin házastársunk, most már. Meg persze egy a Testőrétől állandóan ellógó Milanunk – és akkor hozzájuk csatlakozik Lucas és egy Victoria Cat nevezetű élőlény. A csapat majdnem teljes – Regina, Cameron, Jorja és egy ideig Hannah is hiányzik…
Az elején eléggé baljóslatú a nagy öröm – aztán jön a nagy gyász. Claire apjának már csak az említésére sem a szeretet jut eszembe, hát még, hogy megöli Kellant! Szóval ez a dolog nagyon zavaró, főleg, hogy Hannah tudott róla (!) és nem figyelmeztette Claire-t. Szóval az elején egy kicsit gyászoltunk, egy kicsit, mert aztán jött Hannah, hogy Claire mehet a Hamuvilágba és megkeresheti Kellan alteregóját – aztán már csak vissza kell hozni (és ez azért lehetséges, mert még nem feküdtek le).
Ugyebár az előző részben teljesen odavoltam Kellan jóságos – féldémon – személyiségéért, de ebben a részben viszont az a Kellan tetszett, akinek csak homályos emlékei vannak az előző életéből és eléggé agresszív. Szóval itt a nagyon cuki, új Kellan, akit még ilyen démonosan is szívesen megismernék.
Ami nagyon tetszett, bár az elején furcsa volt, hogy nem csak Claire szemszögéből láttuk a világot – és ez itt most nagyon jól jött. Kellan szemszöge nem volt túlzott meglepetés – szerintem várható volt, hogy az ő gondolatait is megismerjük – viszont Wentworth karakterábrázolás furcsa volt nekem. Persze, értem én, hogy a Hamuvilágban ő egy jófiú, de azért úgy megismertem volna a gonoszabbik énét is – mindegy, szeretjük ebben a részben őt is, meg a testvérét is.
Amikor Kellan és Claire megváltoztatták a Sorsot és Hannah azt mondta, hogy ennek következményei lesznek rögtön beugrott David arca. Egy kicsit reménykedtem benne, hogy nem David lesz az, aki meghal – főleg nem Moriah által -, de sajnos megtörtént. Lint viszont itt egy kicsit megutáltam – megértettem, hogy gyászol, de elment az ellenséggel…
Akik egy kicsit hiányoztak a vége harcból az Regina és Cameron – el nem tudtam képzelni, hogy mi tarthat távol egy Utolsót. Aztán kiderült, hogy Regina állapotos és a következő Bölcset hordja a szíve alatt.
Lucas, Lucas, Lucas – imádom ezt a pasit, bár még itt is keveset szerepelt. Viszont, amikor szerepelt, akkor láthattuk az érző énjét – legalábbis egy kis ideig. Ő az a karakter, aki titkokkal van tele és mégis, lehet sejteni, hogy volt valami köze Victoriához.
Az Epilógus egy kicsit szomorúra sikeredett, Hannah lehet, hogy egyetemes intelligenciával rendelkezik, de csak egy kilencéves kislány. Szóval a végén sajnáltam szegényt, mert igazán megérdemelte volna, hogy boldogan éljen, míg meg nem hal – erre kiderül, hogy Claire-nek kell majd megölnie… Hurrá!
A borító tetszik, de az előzőé jobb szerintem!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése
Köszönöm, hogy elolvastad a bejegyzést. Ha írsz kommentet annak még jobban örülök. Ne feledd, hogy véleményedet félkövér és dőlt betűtípussal tudod formázni, illetve linkeket is betehettek - a szokásos módon.