Prológus | Ajánlom magam!

„A Centrál Kávéház aznap is sok vendéget fogadott – volt, aki a barátnőivel, barátjával tért be. Mayák Leila azonban egyedül üldögélt a sarokban, a hatalmas üvegablak előtt – és jegyzetelt, az érettségi vizsgájára. Néha átfutott az arcán egy fájdalmas fintor, de senki nem foglalkozott vele – hiszen ő is csak egy vendég volt.

A fiatal lány csak néha nézett fel – amikor rendelt, vagy valaki elment mellette. Akik ismerték, azok tudták, hogy Leila állandóan mosolyogott – azonban, aki most ránézett csak egy megtört lányt látott.

Az ajtó lassan nyílt és belépett rajta egy férfi, majd rögtön hangosan köszöntek is neki. Leila felpillantott, hogy megtudja ki zavarta meg a tanulásban. Egy férfi volt az. Megforgatta a szemét a látványra és beletemetkezett a tankönyvébe – nem volt kíváncsi a pincérnők nyálcsorgatására, amit az idegen kiváltott.

Csak akkor emelte fel újból a fejét, amikor az idegenmegállt előtte és biccentett – Leila pedig összerezzent. Ez neki még túl sok volt a tegnapiak után… Viszont nem úgy nézett ki, hogy a férfi egyedül akarja hagyni, ezért dühösen összezárta a tankönyvet és felnézett.

A mosolygós férfiarc egy pillanat alatt komorult el, mintha tudta volna, hogy a lány úgyse fogja viszonozni.”

Felnéztem Norbira, aki megint valamit rajzolt. Megköszörültem a torkom, hogy felhívjam magamra a figyelmét. Haja a szemébe lógott, de nem engedte még levágatni – szerintem vicces volt félhosszú hajjal, szerinte így dögösebb.

-      Akkor nem mutatom meg, hogy mit írtam – vettem vissza magam elé a füzetem és már éppen kezdtem volna írni, amikor megfogta a kezem.

-      Türelmetlen vagy! – forgatta meg a szemét. – Csak meg akartam mutatni a rajzom, hogy amíg én olvasok, te a rajzot nézhesd.

A képen egy lány volt, aki olvasott és nekidőlt egy másik lánynak, aki viszont írt – a két lány között a különbség csak annyi volt, hogy míg az egyik komoran ült, a másik mosolyogva jegyzetelt.