• "Nagyon figyelj, mert a világot
    teszed is azzá, aminek látod."
    Fodor Ákos: Hasadó anyag
  • Kint feljönnek a csillagok, bent bekuckózva olvasol.
    Az én életem a regények, novellák, olvasmányok és személyes történetek által lesz teljes – és ezeket megosztom veled is. Térj vissza bármikor, én itt leszek.
    Stella L. Brandy

Prológus | Ajánlom magam!



A Centrál Kávéház aznap is sok vendéget fogadott – volt, aki a barátnőivel, barátjával tért be. Mayák Leila azonban egyedül üldögélt a sarokban, a hatalmas üvegablak előtt – és jegyzetelt, az érettségi vizsgájára. Néha átfutott az arcán egy fájdalmas fintor, de senki nem foglalkozott vele – hiszen ő is csak egy vendég volt.
A fiatal lány csak néha nézett fel – amikor rendelt, vagy valaki elment mellette. Akik ismerték, azok tudták, hogy Leila állandóan mosolyogott – azonban, aki most ránézett csak egy megtört lányt látott.
Az ajtó lassan nyílt és belépett rajta egy férfi, majd rögtön hangosan köszöntek is neki. Leila felpillantott, hogy megtudja ki zavarta meg a tanulásban. Egy férfi volt az. Megforgatta a szemét a látványra és beletemetkezett a tankönyvébe – nem volt kíváncsi a pincérnők nyálcsorgatására, amit az idegen kiváltott.
Csak akkor emelte fel újból a fejét, amikor az idegenmegállt előtte és biccentett – Leila pedig összerezzent. Ez neki még túl sok volt a tegnapiak után… Viszont nem úgy nézett ki, hogy a férfi egyedül akarja hagyni, ezért dühösen összezárta a tankönyvet és felnézett.
A mosolygós férfiarc egy pillanat alatt komorult el, mintha tudta volna, hogy a lány úgyse fogja viszonozni.”
Felnéztem Norbira, aki megint valamit rajzolt. Megköszörültem a torkom, hogy felhívjam magamra a figyelmét. Haja a szemébe lógott, de nem engedte még levágatni – szerintem vicces volt félhosszú hajjal, szerinte így dögösebb.
-      Akkor nem mutatom meg, hogy mit írtam – vettem vissza magam elé a füzetem és már éppen kezdtem volna írni, amikor megfogta a kezem.
-      Türelmetlen vagy! – forgatta meg a szemét. – Csak meg akartam mutatni a rajzom, hogy amíg én olvasok, te a rajzot nézhesd.
A képen egy lány volt, aki olvasott és nekidőlt egy másik lánynak, aki viszont írt – a két lány között a különbség csak annyi volt, hogy míg az egyik komoran ült, a másik mosolyogva jegyzetelt.

2 megjegyzés:

  1. Kedves Stella!
    Wow, na ez igen. Ez már egy igazi prológus volt, figyelemfelkeltő és sejtelmes. Szinte semmit sem árultál el, mégis sikerült felkeltened az érdeklődésemet, ami igazi profizmusra vall. Érzéked az van az íráshoz, gondolom ezzel nem mondtam újat. Nem tudom, mit tartogathat ez a regény, de mindenesetre ezzel a rövid résszel engem megnyertél. Már csak a fogalmazásmódod miatt is megadnám az esélyt ennek a műnek...
    Love.Ella.Fisher

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Szia!
      Azt hiszem mindent leírtam az előző véleményedhez, de annak kifejezetten örülök, hogy ez is elnyerte tetszésedet. A prológusokkal mindig is bajban voltam, de úgy látszik itt sikerült elérnem "valamit".
      Tényleg nagyon hálás vagyok a véleményeidért! :)

      Törlés

Köszönöm, hogy elolvastad a bejegyzést. Ha írsz kommentet annak még jobban örülök. Ne feledd, hogy véleményedet félkövér és dőlt betűtípussal tudod formázni, illetve linkeket is betehettek - a szokásos módon.

© Stella L. Brandy || 2012 -