Hymon Saga 1.
Hymon: A vámpírok egyik alfaja. Olyan halhatatlan lény, mely vérrel és emberi táplálékkal is táplálkozik. A bőrük fehér és csillog a napfényben, mint a vámpíroké. Rendelkezhet különleges képességekkel is. A világon sokan Covenekben élnek, kivéve egy amerikai kisvárosban, Forksban. Itt ugyanis kihaltak az effajta lények.
Cherry Winkins vagyok. A nevemet arról a cseresznyefáról kaptam, ami alatt születtem. Anyu, Sharona Winkins volt az utolsó hymon. Vagyis nem egészen, mert én is félig az vagyok. Az apámról nem tudok semmit. Anyu, amikor hét éves lettem, meghalt. Megtámadta valami.
Az idő elmúlt. Végre tizenhat lettem.
Másnap reggel, amint kinyitottam a szemem, Emmettet pillantottam meg. Engem figyelt.
Reggel fájt egy kicsit a szemem, de ezen már meg sem lepődtem. Hisz az egész éjszakát végig sírtam. Emmett... Harcolni fogok érte. Vagy csak elmondom neki, hogy szeretem. És akkor legalább tudni fogja.
Reggel boldogan keltem fel. Szinte táncoltam. Lementem megreggelizni. Kicsit korán keltem fel és volt másfél órám a suliig. A hűtőn egy levél állt:
Már nem fájt a fejem. Lassan kinyitottam a szemem. Körülnéztem. A kórházban voltam.
Azt ülés puha volt és kényelmes. Behunytam a szemem és lazítottam. Éreztem, ahogy a bőröm magába szívja a napot. Mellettem egy fiú ült. Nagyon nézett. Ha Emmett itt lenne, akkor szegényből már nem lenne semmi.
Az este után magam sem tudom, hogyan jutottam haza. Az még rémlik, hogy Jack csatlakozni szeretne az én kis Covenemhez, amiről eddig nem is tudtam, hogy van. Persze én beleegyeztem. Miért is ne? Akkor nagyjából hárman vagyunk, de Vivi a Thompson Covenben él. Bár úgy tartjuk számon magunkat, mintha együtt, egy Covenben lennénk. Most már az egyszemélyes, plusz ugyebár Vivi, Covenembe csatlakozott egy hymonnak nem mondható ember. Bár nem ember, hanem vámpír.
Reggel jókedvűen keltem fel. Valósággal kipattantam az ágyból. Bementem a fürdőszobába és rájöttem, hogy már csak három napot tartózkodom itt. Hiányzik Alice meg Emmett. Emmett… A francba! Elfelejtettem tegnap felhívni.
Gyorsabb volt, mint én, de én nem is erőltettem magam. Emberi tempóban és ,,trappolva” követtem, míg meg nem állt. Vajon mit akar nekem mondani? Félek… Vajon mit akarhat mondani?
Miután mindenki gratulált és boldog volt, hogy Emmett és én összekötöttük az életünk. Olyan volt mintha már az esküvőn lennénk. Volt bennem egy félsz, hogy tényleg megtartjuk az esküvőt. Annyi ember volt körülöttem és mindenki engem, vagyis minket nézett. Ránéztem Jackre, aki vette az adást és a következő pillanatban mindenki szétszéledt. Victor rám nézett, de én tovább néztem Jackre és Victor is rájött. Magához intett én meg engedelmesen oda mentem.
Emmettet néztem. A rémálomtól a testem még mindig rázkódott. Emmett megfogta a kezem és aggodalmasan nézett. Közelebb ültem hozzá. Megfogtuk egymás kezét. Emmett egy nyugtató csókot adott, de most sem bírtam magammal. Többet akartam. Nem engedtem el és közelebb húztam magamhoz. Emmett nem ellenkezett.
Leültem az asztalhoz. Nekem kellett középen ülnöm, amit nem értettem, de elfogadtam. Az első feladatunk az volt, hogy ábrázoljuk magunkat és a fajokat. Segítségként Victor felírta a három fajt. A vámpírt, az alakváltót és a hymont. Kaptunk egy lapot. Elkezdtem rajzolni. A végeredmény nekem nagyon tetszett. Victor mindenkiét megnézte. Meglátta az addig rejtegetett karkötőm. Megkérdezte, hogy mit jelent a medál és, hogy Jacken miért van ugyanolyan karpánt.
Reggel Emmett mellkasán ébredtem. Megfordultam és adtam egy csókot szerelmemnek.
Éreztem, ahogy Emmett feláll és kimegy a szobából. Még túl fáradt voltam ahhoz, hogy felkeljek és utána menjek.
Utálom, hogy soha nem lehet egy nyugis napom. Reggel, amikor felkeltem még nem volt semmi bajom.
Emmett kézen fogott és elindultunk a mezőnkre. A táj gyönyörű volt. A mező közepén egy pokróc és azon egy fonott kosárka volt. Leültünk a pokrócra és egymást néztünk. Körül néztem és majdnem leesett az állam. A fa tövében egy gyermek ült. Ugyanaz a sápadt gyermek, amelyiket álmomban láttam. Pislogtam kettőt és már nem volt ott. Emmett rázott meg és aggódva nézett engem.
Az emlékképek hada megostromolt. Láttam, ahogy kicsi Curranty felnő és elképzeltem egy lufival a hasában. Még álmomban is nevettem rajta. Aztán a Plumyval való első találkozás ugrott be…
Reggel arra ébredtem, hogy valaki cirógatta a hátam. A kanapén - már ha azon voltam- kényelmetlen volt. Hideg kezek simítottak végig a hátamon.
Reggel leszaladtam a konyhába és gyorsan megettem egy müzli szeletet.
A folyamatos frissítés miatt SPOILER veszély, annak aki később csatlakozik be a történetbe!
[Hamarosan]
Borító
 |