Hymon Saga 2.
Amikor minden sötétnek tűnik és az élet felejthető, egy valami megváltoztathat mindent.
Cherrynek döntenie kell. Élet vagy halál? Ezen a döntésen életek múlnak.
Mi történik akkor, ha váratlan látogatók tűnek fel, a rég múltból? És a rég elfeledett gonoszak megmutatják magukat, vagy rejtőzködnek még?
A váratlan fordulat jövője a döntésen múlik. A döntés viszont nehéz.
Döntés. Váratlan fordulat. Szerelem.
Reggel még felkelni sem volt erőm. Éhes voltam, de nem bírtam enni. Sikerült kikelnem az ágyból. Megnéztem magam a tükörben. Szemem a sírástól vörös volt és duzzadt. Magamra kaptam egy köntöst és lassan lebotorkáltam a konyhába. Kinyitottam a hűtőt és megcsapta valami az orromat. Elfogott a rosszullét. Befogtam az orrom és úgy kerestem meg a bűnöst, de nem találtam. Kivettem egy tál sajtot, majd paradicsomot és a vajat. Letettem a pultra a kezembe lévő dolgokat és becsuktam az ajtót, mert azt hittem, hogy onnan jön az a furcsa szag, amitől rosszul lettem. Tévedtem. Beszívtam a levegőt és rögtön szaladtam a WC fölé. A tegnapi vacsorámat, amit a buliban ettem, most kiadtam magamból. A pezsgőt okoltam. Visszamentem a konyhába és a paradicsomot néztem. Megszagoltam és megint elfogott a rosszullét, ezért gyorsan kidobtam.
Kezemben a tesztel álltam és csak bámultam. A könnyeim futó záporként eredtek meg és csorogtak végig az arcomon, majd az államról leestek a földre.
Reggel az ágyban feküdtem és lustálkodtam. A kezem a hasamon pihent. Simogattam és beszéltem a pocakomhoz.
- Én nem is tudom, hogy mit mondjak. Nem gondoltam volna, hogy még… - elakadtam. Nem mertem kimondani azt, hogy már lemondtam róluk.
Emmett először haragudni akart, de egy grimasz kíséretében felkapott és megcsókolt. Pörgetett és nem akart letenni.
Felnéztem, és rögtön az jutott eszembe, hogy milyen pici vagyok hozzá képest.
A faház tömve volt. Mikor beléptem, mindenki elhallgatott. Elengedtem Emm kezét, majd bementünk egy szobába.
Befejezetem a kajálást és Emmettet néztem. Rám mosolygott.
A hatalmas üzlet belülről még hatalmasabb volt. A szám tátva maradt.
Magamra kaptam én is egy ruhát. Emmett kézen fogott és levezetett a nappaliba. Mindenki ott ült vagy állt, ahogy beléptünk mindenki minket nézett, jobban mondva engem.
Száguldottam a föld felé. Csak a kicsiket sajnáltam. És Alicet, meg a családomat.
Hogy mennyi munka van még az esküvőig azt én, nem tudom, de Alice már nagyon be van pörögve.
A hasam nagyon fájt. Emmett szorosan fogott.
Reggel jókedvűen keltem. Emmett engem figyelt. Álmosan rámosolyogtam.
Emmett a székben ült. Amint meglátott felpattant és megölelt.
Három nap után belejöttem az anyaságba. Emmett a pelenkázást szerette nagyon.
Reggel legszívesebben ki sem mozdultam volna az ágyból.
Felöltöztem. Emmett már lent várt rám. Alice és Jasper elvitték a gyerekeket egy boltba. Lefoglalják őket, hogy titokban be tudjuk rakni a fa alá az ajándékokat.
Arra keltem, hogy valaki sír. Villámsebességgel keltem ki az ágyból és szaladtam a hang irányába.
Másnap reggel, Cherry hűlt helyét találtam csak. Reméltem, hogy a tegnapi csók Rosalieval csak egy álom volt semmi több, de én nem alszok, álmodni meg főleg nem tudok. Azt hittem valamelyik gyerekünk Emese vagy Emily látott meg. Maxim biztos nem, mert ő sírt volna, hogy szerelme megcsalja. És lehet, hogy Cherry is sírt. Nem aludt az ágyban. Én meg hülye voltam és elmentem vadászni. Sejthettem volna, hogy nem találom az ágyban, de azt hittem, hogy csak az erdőbe ment, de nem…
A folyamatos frissítés miatt SPOILER veszély, annak aki később csatlakozik be a történetbe!
[Hamarosan]
Borító
 |