Évzáró & Évnyitó || 2025-2026
Sziasztok!
2026 az én évem lesz. Ez nem elbizakodás, szimplán rájöttem, hogy felesleges megfogadni, hogy jobb ember legyek, ha ez nem rajtam múlik már. Ha pedig nem ezt fogadom meg, akkor csakis azt, hogy: idén is megélem a pillanatokat.
Eredetileg több bejegyzést szerettem volna hozni, amiben részletesen kifejtem a dolgokat, de rájöttem, hogy a személyes részlegre tervezett wrap-up valahol márciussal félbemaradt. Szóval visszanyúltam a tavalyihoz és valami hasonlót írtam. Szóval, ha kíváncsiak vagytok 2025-re és arra, hogy miket tervezek 2026-ra, akkor tartsatok velem. Előre szólok: hosszú lesz.
2025
Ez az év nagyon lassan haladt eleinte, aztán a nyaralás (aminek pihenés lett volna a célja) az egészet felgyorsította. Összeségében keserédes volt ez az év, mert volt pár veszteség, amivel szembesülnöm kellett – már rögtön az első héten is. Ugyanakkor rengeteg pozitív történés is megesett velem – egyes dolgokat lejjebb fogtok látni, mert számomra a könyvek, a filmek, a színházak és a koncertek mind ilyenek voltak.
Két volt kollégám is elhunyt az év során. Egyikük a tanárom is volt – neki, a hitének köszönhető az, hogy informatikai pályára léptem. Ez nagyon megrendített, mert a gimnáziumi éveim alatt talán ő volt az egyetlen, aki rendes volt velem mindig – ráadásul az egyetlen ott dolgozói karácsonyomkor ő volt az egyetlen, aki beszélt velem. A másik pedig a világ legjobb, bár kicsit elvont figurája volt, akihez akkor is fordulhattam, amikor nem tanított.
Illetve az év végén elhunyt egy jelenlegi kollégám is. Vagyis már nem jelenlegi. Beteg volt, de olyan hírek jöttek, hogy jobban van. Végül sajnos nem így lett. Számomra az igazán borzasztó az volt, hogy én vettem fel a telefont, ami a halálhírét hozta.
Találkoztam a férjem főnökével is, ami azért nagy szó nekem, mert amióta tudom, hogy szereti a fényfüzéreket (férjem anno megmutatta neki a nappalinkat), azóta akartam neki adni egyet – egyszerűen úgy voltam vele, hogy fényfüzérekből sosincs elég. Nagyon cuki volt, teljesen zavarbajött.
Január hónap végén sikerült összefutnunk Anikóval, aki meghívott magához – most költözött oda. Nagyon aranyos a lakásuk és idővel tuti teljesen belakják majd. Irigylem a belmagasságukat. Kaptam tőle fehérforrócsokit és születésnapi ajándékot is – a legjobb pedig az volt, hogy órák teltek el a beszélgetéssel pedig perceknek tűnt csak.
Elmentünk barátainkkal a Hupikék Törpikék installációra, ami az év leghidegebb napja volt addig. Élveztük a körbejárást és csináltam egy csomó képet is.
Elutaztunk Tatára április végén, kivételesen nem kettesben, hanem egy nagy adag tündérkirálylányból is akadt – az igazi dackorszak elkezdődött, ami itt a sok élmény miatt kicsúcsosodott. Amúgy nagyon szép időnk volt és olyan nagyon jó volt az is, hogy A csokizót megmutathattuk másoknak. Aztán kettesben októberben egy hosszabb, decemberben pedig egy napos kitérőt tettünk Tatára.
A nyaralásnál megtudtuk, hogy a legfiatalabb unokatesóim is lent vannak. Azt tudni kell, hogy eléggé szégyenlősek és, mivel nem sokat találkozunk, nem nagyon nyitnak felénk. De most, mintha valami teljesen megváltozott volna. Az első nap még pihentünk és onnantól kezdve ez elmaradt. Csöppet sem bánom, mert nagyon szívesen játszottam velük és biztos vagyok benne, hogy ez a jövőben még kamatozni fog – egyszerűen jó volt megismerni őket. Ezt végül tényleg tudtuk kamatoztatni, mert az augusztusi összejövetelünk és a karácsonyi családozás során is sokat társasoztunk és nevetgéltünk velük.
Oh, és az év végén összetegeződtem a Libriben Gáborral (miatta járok csak be oda). Hatalmas figura és mindig nagyon kedves velem. December utolsó teljesen dolgozós hetén ő volt az egyik Gábor, akitől puszit kaptam – rajta kívül még kettő lepett meg.
Munka terén olyan vegyes volt az év. Egyfelől tök érdekes dolgot kaptam feladatnak januárban, másrészről nem kaptam hozzáférést a hónapban így nem volt biztos, hogy fogok bármit is csinálni. Viszont kikerült a kézikönyvem, amivel letudtam a „Minden munkahelyemről csak úgy megyek el, ha letettem valami maradandót az asztalra” mottómat.
Vettünk egy nagy levegőt és úgy döntöttünk, ideje az örökségem elköltésének – ezért a férjem születésnapján, ha már úgyis szabadságon voltunk, elmentünk a két bankba, ahol van hitelünk. Elindítottuk a folyamatokat először egy lekérdezéssel, hogy mégis mennyi az annyi, majd szépen sorban kifizettük őket. Erről bővebben a Miért akartam megszabadulni a támogatott hitelektől és hogyan tettem ezt? bejegyzésben olvashattatok.
Vettem egy új tabot, mert a régi nagyon lassú már és ráadásul az akksija sem a régi már. Illetve már jó ideje szerettem volna beruházni egy olyan laptopra is, aminek van billentyűzetvilágítása – emellett mondjuk elég sok másra is figyeltem. Nagyon szeretem ezt a gépet, de a hónap végéig nem volt lehetőségem élesben bevetni írásra, amire vettem.
Lett klímánk, mert a májusi fagyokat nagyon nehezen viseltük az egyre hidegebb lakásban. A nyáron sikerült kétszer is használnunk, de nem gondolom, hogy fölösleges beruházás lenne, mert jöhetnek még nagyon hidegek és melegek, amikor nagyon nagy szükségünk lesz rá.
Kb. Head Spaba jártam egész évben, mert nagyon szerettem volna kipróbálni. Anikóval mentem először, aztán a húgommal, aztán anyukámmal, végül egyedül is volt lehetőségem kipróbálni, mert nyertem egy alkalmat.
Ez volt az első év, amikor mind a három nyári hónapban fürödtem a Balcsiban mióta elköltöztem otthonról. Az első konkrétan a Parndorfos utazás másnapján volt. Végre eljutottunk újra Parndorfba, de most nem volt akkora élmény, mint anno. Egyszerűen nem voltak olyan nagy akciók. Jó, nem üres kézzel jöttünk haza, de na…
Nagyjából 10 éve tervezgettük, de végül elmentünk bowlingozni kettesben a férjemmel. Hatalmas élmény volt, nagyon jó volt kicsit kikapcsolódni és nem a mindennapokon gondolkozni, hanem csak gurítgatni.
Szóval eseménydús évem volt, ami visszagondolva is nagyon fárasztó volt összeségében, de az a jófajta fárasztó. Kicsit jobban kell szervezni a dolgokat, mert az a helyzet, hogy nagyon besűrítettünk az év végére mindent.
2026
Egyértelműen év egyik általam legjobban várt pillanata az a január 31. Ezen a napon ugyanis betöltöm a 30. életévemet. Bizony! Én vagyok az, aki várja ezt a pillanatot, mert ez csak egy szám és a különlegessége, hogy ez az első olyan kerek szülinapom, amikorra a férjem szervez bulit nekem. (Titkosat. Nem tudok mindent, de azt tudom, hogy tervezget.)
Továbbra is azon vagyok, hogy minden pillanatot megéljek. Nagyon szeretnék sok élményt, de most picit jobban elosztva, hogy ne érezzem azt a nyaralás második napjától kezdve, hogy nincs egy másodperc pihenésem sem. Leginkább az egyensúlyra kell törekednem.
2026-ban kezdetét fogja venni egy újabb 101-es lista, de már talán kicsit jobban átgondolt pontokkal. Ezen szeretnék majd dolgozni az évben, hátha nem húzódik el a kihívás végéig. Tele vagyok ugyanis tettvággyal.
Ha már tettvágy, akkor elengedhetetlen, hogy megemlítsem, nagy utazást tervezek. Ha összejön, akkor olyan élményekkel gazdagodhatok, mint: éjszakai vonatozás, TGV-n utazás, külföldre menés férjjel kettesben, külföldön színházba menetel és a Harry Potter Stúdióba ellátogatás. Szóval izgalmas évnek nézek elibe, az már biztos.
Nem tudom, hogy mit írhatnék még ide, mert az a helyzet, hogy nem nagyon vannak terveink azon az utazáson kívül. Az biztos, hogy az nagy kiadás lesz, de egyszer talán mi is megengedhetjük magunknak.
2025
| Rendszeres olvasók | |
| Bejegyzések száma | |
| Megtekintések | |
| Hozzászólások ennek kb. a fele az enyém |
37 (tavaly: 125) |
Egyértelműen olyan évet zártam a blog életében, ami nem bejegyzésdömpinget hozott. Nagyon sok tervem volt, elég sok mindennel haladtam is a háttérben, de a megosztásig már nem jutottam el. Nem bánom, mert 2025 egyértelműen nem arról szólt, hogy én rendszerezett legyek – elkezdtem, de tartani nem mindig sikerült.
Közzétettem a Farkasnyár fejezeteit, a régóta porosodó könyvértékeléseket és néhány régóta várakozó TAG bejegyzést is kiraktam.
Két designváltozás is volt, az első rögtön év elején beköszöntött, a másik pedig szeptember elején jött el. Igazából a másodikat nem terveztem, de aztán egy munkahelyi dolog miatt elkezdtem kódolgatni és aztán bumm, lett belőle egy új design.
Az elmúlt 12 hónap legolvasottabb bejegyzése a 30 dolog a 30. szülinapomig volt, ami kicsit sem meglepő, mivel a legtöbb ember imádja a listákat.
2026
Nem árulok zsákbamacskát: terveim szerint felrakom a Boldogság maradék 26 fejezetét. Szeretném kirakni az eddig közzé nem tett néhány novellát. Továbbá szeretnék néhány ad-hoc jellegű bejegyzést is írni. Arról már nem is beszélek, hogy mennyire jó lenne, ha végre idén adventkor közzé tudnám tenni a gyerekkori karácsonyaimról szóló bejegyzést. Szóval tervek vannak, biztos pedig semmi sem lehet.
Ami problémás lehet, hogy mindenképpen ki kéne találnom valamiféle menetrendet, hogy jól eloszoljon minden tartalom. De ebben nem vagyok annyira jó, kell hozzá idő és egy menő táblázat, hogy lássam magam előtt.
A blog design csere után még nem kapott meg minden almenüpontot, de a háttérben készülnek már. Sajnos, vagy nem, az írás miatt nem nagyon foglalkoztam ezzel 2025 végén, de tudjátok, mit szoktak mondani: ami késik, nem múlik.
Szeretném az Instát is jobban működtetni és talán még valahogy hirdetni is magam, hogy minél többen rám találjanak. Vannak ötleteim és a feed stílusomat más kitaláltam 2025-ben, szóval van remény.
2025
| Saját könyvek olvasottsága | |
| Olvasott könyvek | |
| Beszerzések |
119 db (tavaly:
89 db)
|
Egészen sokáig nagyon jól haladtam a terveimmel. Aztán jött a pihenés teljes hiánya és az írás is elvont időt. Szóval végül 159 történettel zártam. Hogy ez miért nem tölt el megelégedéssel?
Nos, azért, mert ebből 108 képregény volt, amit nagyon szerettem olvasni, de csak év végén jöttem rá, hogy kb. semennyi regényt nem olvastam ehhez képest. Olvastam ezen kívül 32 regényt, 1 verses kötetet, 4 kisregényt, 1 memoárt és 1 egyebet (ez egy nagyon vegyes dolog, versekkel, memoárokkal és kitalált történetekkel). A maradék 12 pedig befejezett fanfiction volt, amit nem bántam, de azért nem is vagyok elégedett.
A legrövidebb történet, amit olvastam, az A legjobb karácsony Snanger novella volt Snapefantól a maga 27 oldalával. A leghosszabb szintén egy Snanger fanfiction volt, a Pet Project – Szívügyem vagy Caeriától, ami 970 oldalas hosszúságával kétszer is lecsúszott.
Ami viszont siker, hogy most nem csökkent a saját könyvek olvasottsága, dacára annak, hogy a magánykönyvtáram mennyi új kötettel növekedett – bár, csendben megjegyzem, hogy van ám olyan beszerzés is, ami már megvolt itthon pl. a Harry Potter néhány más kiadása.
Tavaly csináltam Bookhaul terves és TBR bejegyzést is. Ezeknek az eredményéről később tervezek hírt adni, mert még nem jutottam odáig, hogy megnézzem, hol akadtam el bennük.
2026
A céljaim több részből állnak összes. Legfőképp szeretném 50%-ra felvinni a saját könyveim olvasottságát. Ez szerintem sikerülhet, ha jól osztom be az időmet és nem szerzek be túl sok könyvet.
A másik pedig, hogy nagyon szeretnék kiolvasni legalább 50 történetet. Megfigyelhettétek, hogy történetnek mondom őket és nem könyveknek – ennek az az oka, hogy én a fancitionöket is számon tartom, ami viszont a legkevesebb esetben jelent könyvet.
A harmadik pedig, hogy nem szeretnék annyi könyvet beszerezni. Persze, nem mondom, hogy nem fogok 50 vagy több könyvet beszerezni – mert ahhoz túl sok sorozatom van megkezdve –, de azért jó lenne, ha 100-nál nem lenne több. Vagy tényleg le kell cserélnem néhány kötetet e-könyvre, amit nem bánnék, de még nem sikerült eldöntenem, hogy mégis mit.
2025
| Filmek | ebből 12 db rövidfilm |
| Sorozat részek | |
| Színházak | Turay Ida: Forgószínpad Pesti: A dzsungel könyve Víg: A Pál utca fiúk Magyar: Valahol Európában Madách: Jégvarázs; Az Operaház fantomja Erkel: Apácashow Thália: Gyilkosság az Orient Expresszen |
| Koncertek | Imagine Dragons: Loom World Tour Hans Zimmer Live – The Next Level Harry Potter és a bölcsek köve™ filmkoncert DEMJÉN |
Filmek terén a fenti szám kicsit csalóka, mert az összfilmnézésem és az összes megnézett film igencsak különbözik. 147 különböző filmet láttam és 12 rövidfilmet, ami egészen szép szám. Nem jött össze a 150 különböző film – ahogy ebből az is egyértelmű, hogy a 200 sem –, de így is nagyon szép szám. Tudom, kicsit túlzásnak tűnik, de itthon HO-ban például kifejezetten szeretem, ha zene vagy film megy a háttérben – a munkahelyen inkább zenét hallgatok, itthon jöhetnek a filmek.
55 alkalommal voltam moziban és összesen 47 filmet láttam így, amiből 1 rövidfilm volt. Volt egy hónap, amikor egy napnyi mozizás összejött az összes alkalomból: szeptemberben 24 óra 4 percet töltöttem összesen mozikban – nem meglepő, hogy ez volt az a hónap, amikor a legtöbbet voltam moziban.
Otthon 120 alkalommal kapcsoltam valami filmre, ami 114 filmet jelent, amiből 11 rövidfilm volt. Most sokkolni fogok mindenkit (vagy nem), de volt egy olyan hónap az évben, amikor közel 2 napot töltöttem filmezéssel az adatok alapján. Decemberben 46 óra 40 perc volt a rekord, ami a karácsonyi filmeknek köszönhető teljes mértékben.
És akkor most lássuk azt, hogy melyik filmet néztem meg többször, mint egy alkalom és mégis hányszor. A dobogó legalsó fokára 2 nézéssel nem több, mint 10 film került fel: Csillagpor (2007); Futni mentem (2024); A számolás joga (2016); Vissza a jövőbe (1985); Downton Abbey: A nagy finálé (2025); Harry Potter és a Halál ereklyéi – 2. rész (2011); Anyu a Mikulás (2025); Karácsonyi pezsgés (2025); A fergeteges szenteste (2012); Karácsony a Plaza Hotelben (2019). Második helyen 3 nézéssel a Harry Potter és a bölcsek köve (2001) áll. Nem túl nagy meglepetés, de 6 nézéssel (mind moziban!) a Hogyan tudnék élni nélküled? (2024) léphet a képzeletbeli dobogó legfelső fokára – abszolút nem terveztem ennyiszer megnézni, de a Valentin-napi és az 1 éves nyereményjátékra is elmentem, habár egyszer sem nyertem. Sajnos.
Az hiszem, nem kis túlzás, ha azt állítom, 2025-ben nagyon sok sorozatrészt megnéztem. Összesen 40 különböző sorozatból, és 3 minisorozatból láttam legalább egy részt. 30 esetében láttam az első évadból részt, tehát ennyibe kezdtem bele újonnan, vagy kezdtem az újranézését – egy kivétel van, a Dr. Csont, mert ott az utolsó rész után megnéztem az első Férjjel.
A legtöbb részt májusban néztem, a legkevesebbet pedig októberben. Nem meglepő, de 1630 részt néztem streamingen. Méghozzá Maxon (legyen az simán vagy HBO előtaggal) a legtöbbet a maga 726 részével; a második a Disney+ a maga 712 részével; a harmadik pedig a Netflix, ahol csupán 136 részt néztem meg.
Színház az egész világ és habár mi megfogadtuk, hogy nem megyünk annyiszor, mert drága. És tényleg az sajnos. Aztán úgy alakult, hogy két éjszaka is ahelyett, hogy aludni mentünk volna, jegyeket vettünk. De, ha már színház, akkor szakítani akartunk azzal a hagyománnyal, hogy csak a Madách és Turay között ingadozunk. Ennek az elhatározásnak köszönhetően, 2025-ben hét különböző színházban voltunk.
A Turayban kezdtünk, megnéztük a Fogószínpadot, mert már igencsak régóta terveztük. Férj nagyon szerette volna színpadon látni Hámori Ildikót és Bencze Ilonát, így nem volt kérdés, hogy megnézzük ezt a darabot.
Az év egyik legnagyobb lehetetlennek-hittem-de-sikerült-jegyet-szereznem-rá darabja a Pesti színházban játszott A dzsungel könyve volt, amit én nem különösképpen kedvelek (mármint magát a történetet), de láttam Sághy Tamást a színpadon és ez akkora élmény volt, hogy csak na. Ehhez a darabhoz amúgy kapcsolódik egy bosszankodásom is, amit a mai napig nem tartok fairnek. Történt ugyanis, hogy 2026. január végén lesz 30 éves a darab (pont, mint én) és meghirdették a jegyeket, de konkrétan 3 napra 2 napig csak a bérletesek vehettek jegyet. Nos, szerintem ez jubileumnál nem fair, főleg, hogy nem is volt meghirdetve a bérleteseknek előre. Végül sikerült jegyet szereznem, de nem oda, ahova szerettem volna.
A másik hasonló élmény a Vígben A Pál utcai fiúk volt, amire lehetetlen amúgy jegyet szerezni, de végül sikerült. Először ültem páholyban, érdekes élmény volt, mintha a színpadon lettünk volna (erkély első páholy volt). Oh, és ez volt az egyik darab, amire anyukám is eljött.
Két színész miatt, de végül csak egy jelent meg a színpadon, ellátogattunk a Magyar színházba is, közvetlenül az őszi tatai kirándulásunk előtti estén. A Valahol Európában nem egy könnyű darab, de nagyon megérte. Az egyik életcélunk, hogy láthassuk Reviczky Gábort színpadon, szintén teljesült 2025-ben.
A Madáchba kétszer mentünk el, bár csak egyet terveztem jó előre meg. A Jégvarázs meglepően jól sikerült ahhoz képest, hogy kb. annyit vártam tőle, hogy legyenek a dalok lehetőség szerint az eredetiek. A férjem nagyon húzta a száját, amikor felvetettem a darabot neki, de azóta is emlegetjük és meg fogjuk még nézni. A másik egy tavaszi napon jött velünk szembe a hírlevélben: Az Operaház fantomja 1000. előadása nem is volt kérdés, hogy megnézős lesz. Ott is előbb kaptak lehetőséget a személyes vásárlók két órával, de a második sorban pont volt még 3 jegy és így anyukám újra átélhette a szeretett darabját.
Megmondom őszintén, az Erkel színházzal fenntartásaim vannak és ez kizárólag az igazgatójának és az általa jövő „A musicalek új otthona” szlogennek köszönhető – ennek ellenére mivel imádok színházba járni, nem fogok emiatt lemondani egy jó helyről. Nem rossz színház, de a hangosításnál még figyelniük kell kicsit, mert a magas hangok nagyon berezonálnak náluk. Az Apácashow nagyon jó volt, élvezetes és látványos. Interaktivitás is történt a nézőközönséggel, ami kissé megrémisztett – még nem érzem magamban azt a fajta spontaneitást, amire ehhez szükség volna. A sorok közt is táncoltak a táncosok, amivel egy problémám volt: mindig attól féltem a sor legszélén, hogy megütnek – szerencsére csak néhányszor éreztem a suhintó mozdulatokkal járó szellőt. De ide kapcsolódik az év egyik legjobb színházas élménye is, ugyanis én nagyjából két órán keresztül álltam sorba, hogy megvegyem a Hogyan tudnék élni nélküled? musicalre a jegyeket és kifelé megállítottak egy csomóan és tök kedvesen kérdezgettek a jegyárakról, a helylehetőségekről és mindenféléről. Egy hölgy még konkrétan a sapkámra nézve (ami Mardekáros) megkérdezte, hogy megyek-e a Harry Potter kiállításra Szentendrére és arról is beszélgettünk is kicsit, hogy kinek a gyerekei, ki maga mekkora HP fan. Ja, és összeismerkedtem egy csomó emberrel, akiknek nyilván nem tudom a nevüket, de nem is ez számít: a sorban töltött hosszú idő kellemes eszmecserékkel telt.
Nagyon random kaland volt, de nem bántuk meg, hogy elmentünk a Tháliába, hogy megnézzük a Gyilkosság az Orient Expresszen című darabot. Szervét Tibort nekem volt nagy vágyam élőben is látni, mert imádom! Annyira nagyon jó volt, kezdve azzal, hogy a büfében egy nagyon kedves hölgy volt, azzal, hogy utolsóként lépdeltünk ki az előtérbe és senki sem siettetett.
2025-ben részt vettem az első négy stadionos koncertjén. Korábban voltam pár koncerten már, ami ilyen falunapos volt illetve ingyenes. De eddig még nem mertem részt venni stadionoson, mert azt hittem csak álló jegyek vannak. És igen, én az vagyok, aki nem bír végigállni három órát, szóval megveszem az ülőhelyet és úgy élvezem a koncerteket.
Az elsőn Liv barátnőmmel voltam, az Imagine Dragons budapesti turnéállomásán. Ha a koncert szóra elsőként eszembe jutó gondolatokat kérdezitek: ilyen egy koncert. Volt tombolás, volt érzelmesség és az egész lenyűgöző volt.
A második a Hans Zimmer turné szint budapesti állomása volt (nem tudom, miért emelem ki, hogy budapesti, amikor külföldön nem voltam koncerten), ahová a férjemmel mentem. A koncert nagy részét tátott szájjal ülve néztem végig. Egyszerűen varázslatos volt, a vendégelőadókkal és magával a Mesterrel. Konkrétan, amikor meghallottam Lebo M. hangját és az Oroszlánykirály részleteket, szívem szerint állva tapsoltam volna végig az egészet.
Sokáig döntögettük, de végül Férj belement, hogy még harrypotteresebb legyen az év, és részt vettünk a Harry Potter és a bölcsek köve™ filmkoncerten. Itt kaptam egy csomó HP-s cuccot, valamint az egyik dobozon rajta volt, hogy honnan származik a tárgy és később egy csomó mindent megvett nekem a férjem onna.
Az utolsó koncertre december 30-án kerítettünk sort. Demjénnel és a vendégelőadóival, a Hogyan tudnék élni nélküled? hat főszereplőjével, egy utolsó buliztunk az évben.
A fenti statisztikából nem derül ki, de idén voltunk egy kiállításon is. Azért nem írtam fel oda, mert még nem tudom, hogyan fog alakulni ezirányú terveink. Az élet művészete. Szecessziós plakátművészet és tárgykultúra Magyarországon (1895-1914) egy nagyon érdekes kiállítás volt, bár kicsit féltem tőle az elején, hogy nem fog tetszeni sem Férjnek, sem nekem. Aztán amikor átléptünk az általános szecessziót taglaló részből a magyar plakátokhoz, minden értelmet nyert. Hosszú órákat beszélgettünk még a látottakról és egyáltalán nem bántuk meg.
2026
Filmek terén felírtam 102 különbözőt, mert optimista vagyok és tudom, hogy 100 filmet simán meg tudok nézni egy év alatt. Főleg az adventi időszakban. Viszont azt már most tudom, hogy a felírt rengeteg rövidfilmet meg fogom nézni (azok nincsenek az éves tervemen).
Sorozat esetében 18-ról beszélhetek, aminek egy része már megkezdett sorozatok befejezése. De újranézek terveim szerint majd két sorozatot is, valamint folytatom egy kijövő évaddal a folyamatban lévő sorozatokat.
Színház terén jelenleg csak kettő biztos van. A dzsungel könyve 30 éves jubileumán fogok részt venni januárban, aztán a Hogyan tudnék élni nélküled?-re megyek februárban. Ahogy magamat ismerem – és a frissen összeírt listánkat – idén is lesz legalább öt alkalom, hogy szépruhát öltök és megnézek egy darabot. Konkrétan van egy nagy vágyam, méghozzá, hogy külföldön is elmenjek színházba – már azt is tudom, mit fogok megnzéni.
Koncertek esetében határozottan megtáltosodtam. Négy is van tervbe véve, amiket mind nagyon várok. 5SOS lesz az első áprilisban; aztán OneRepublic a családdal júniusban; André Rieu koncertre is végre eljutunk remélhetőleg októberben; végül novemberben egy Kuplung koncerttel zárjuk jelen álláspont szerint az évet.
Kiállításokra is tervezünk menni, mindkettő tervezett Harry Potter tematikájú. Konkrétan Szentendére megyünk február 7-én, amit már igencsak várok – én voltam valószínűleg az első, aki jegyet vett. A másik egy nagyobb kaland főállomása, méghozzá a Harry Potter Stúdióé. Konkrétan erre várok már nagyon régóta és habár kicsit félek az egész utazástól, azt mondják, megéri elmenni.
2025
| Novellák | Az Utolsó Nap [300 szó] Csak a szavaimmal [300 szó] Döntés [300 szó] Mások szemében [11 szó] Párbaj [300 szó] Születésnap [300 szó] Vágy [300 szó] Könnyű nyári szellő [571 szó] Keringő [300 szó] Leave a light on (munkacím) [3139 szó] Egy jubileumi előadás [1481 szó] Esküvő (A boldogság-elégedettség mátrix) [1041 szó] |
| Regények (original) | Tábortűz [2 051 szó] |
| Regények (fanfiction) | Phoenix, the voice of hope [12 280 szó] A boldogság-elégedettség mátrix [86 600 szó] Törvénybe zárt élet [89 519 szó] |
Írás terén egyáltalán nem úgy alakult az év, ahogyan azt én elterveztem. Először is, habár reméltem, hogy fogok tudni írni néhány novellát, még engem is meglepett, hogy ennyit sikerült írni. Nagyon várom, hogy megosszam veletek őket. De regények terén, a HuNora már mást terveztem… aztán jött egy baki és minden borult.
Az a helyzet, hogy 2025-ben erőteljesen arra összpontosítottam, hogy befejezzem a Kincsőt. Mi több! Tatán jártamban az Ixionhoz kapcsolódó kérdéseimet is sikerült megválaszoltatnom. De sajnos mikor előkészítettem apukámnak a régi laptopomat, véletlenül letöröltem az összes böngészési előzményem. És tudom, hogy valahova lementettem, de nem találom azóta sem. Szóval minden, ami a böngészőben el volt mentve, odalett. Köztük a Kincsőhöz elengedhetetlenül fontos dolgok is – ezek összegyűjtésére pedig idő kell, ami 2025-ben valahogy nem létezett.
De lássuk a novellákat. Láthattátok, hogy 12 db-ot sikerült befejeznem. Vegyes tematikájú, fele fanfiction, fele original. Ráadásul formájában is vannak különlegesebbek. Egynek még nincs végleges címe, a legtöbb viszont a 300 szavas kihívás szavait viseli – és nem is akarom ezt megváltoztatni.
A Könnyű nyári szellőt az Álljon meg egy novellára! pályázatra írtam, nem a legerősebb írásom, de nagyon szerettem írni.
A Csak szavaimmal, Mások szemében, Párbaj, Születésnap és a Keringő originalok (ahogyan a fentebbi Könnyű nyári szellő is). Mindegyikhez különleges kapcsolat fűz, mert az írásukkor bennem volt valami, amit el akartam mondani – főleg azt, hogy „meg tudom ezt is írni”. Az érdekesség, hogy egyik történetet sem 2025-ben találtam ki, de végül mindegyiket akkor vetettem papírra – illetve az is, hogy olyan témákban is írtam, amiről soha nem gondoltam volna, mint pl. a sport. Jó, a Mások szemében esetében ez nem teljesen igaz, mert azt még tavaly elkezdtem.
Ebből következik, hogy a fenti listán szereplők közül melyikek a fanfictionök. Az Utolsó Nap egy Újrakezdők fanfic [Hidasi Judit Újrakezdők sorozatát mindenkinek nagyon ajánlom, mert olyan könnyed és jó érzés olvasni, hogy az csak jót tehet a léleknek], persze nem egy nagy dolog, de annyira kikívánkozott belőlem a harmadik rész olvasása után. A Döntés egy Harry Potter fanfiction, méghozzá egy Snanger – az első, és akkor még hittem abban, hogy nem fogok regényt írni a párossal –, ami egyfajta in medias res, szóval kíváncsi vagyok a véleményetekre. a Vágy egy Agymenők fanfic, megdöbbentő párosítással: Sheldon és Penny. A Leave a light on, aminek még mindig nincs rendes címe, szintén egy Snanger fanfic, amit – ki nem találjátok – a Leave a light on című szám inspirált, nem songfic, de a dal hangulata nagyon magával ragadott. Az Egy jubileumi előadást már olvashatjátok. Az Esküvő az első, de remélem, nem az utolsó novella a Snanger regényemhez – azért remélem, mert eddig még semmit sem írtam hozzájuk.
Regények terén, mivel nem a Kincsőt fejeztem be, más elfoglaltság után kellett néznem. A Phoenix, the voice of hope lett volna a HuNo tervem, de azt végül szeptemberben befejeztem. Igazán örültem, hogy befejeztem az első Harry Potter fanficem. Aztán a befejezés után egy hétre, megszállt az ihlet.
A boldogság-elégedettség mátrix annak köszönhette megszületését, hogy megnéztem moziban az összes Harry Potter filmet és közben elkezdtem újraolvasni a Pet Projectet. Ennek a nagyfokú újra-fellángolásnak köszönhetően kettő és fél hét alatt megírtam életem eddigi leghosszabb történetét.
Nem sokáig maradt a Boldogság a leghosszabb történetem, mert rögtön utána egy másik történet vette birtokba az agyamat. Ahogy Piton fogalmaz „Hát már minden boszorka terhes körülöttem?”, szóval nem árulok zsákbamacskát: a Törvénybe zárt élet tele van terhességgel, összekapásokkal és egy valóságos klisé-halmaz [Ha mégis az olvasására vetemednél, Liv, akkor már előre látom, milyen jókat fogunk röhögni, amikor találkozunk.]. Ahogy Hermione fogalmaz „sosem hittem volna, hogy Perselus Pitonnal az élet egy szappanopera lesz”. Szóval lesz itt sírás és nevetés. Valamint Draco Malfoy, aki a Boldogsághoz hasonlóan itt is felnőttként jelenik meg.
De nem csak fanfictiont írtam, bár nem sok híja volt – mármint regényt –, mert habár a HuNo még ment, én már bőven túltejesítettem az 50 ezer szót. A Tábortűz című történetemről eddig semmit sem osztottam meg, és még nem is szeretnék, mert konkrétan 3 napot töltöttem el azzal, hogy kitaláljam E/1-ben vagy E/3-ban írjam-e meg. Szóval ebből is látszik, hogy habár a történet a fejemben megvan, a kivitelezés valahogy megakadt az első pillanatban – azért sikerült írnom hozzá valamicskét.
2026
Nincsenek nagy terveim, de remélem, most is homlokon csókol majd a múzsa. Novellák terén öt háromszáz szavas ötlete van meg, illetve a Boldogsághoz még két novellát meg szeretnék írni. Ennél többet nem tervezek, de ha úgy alakul, biztosan nem fogok tiltakozni még több novella ellen. Amúgy, majd meglátjátok, hogy a 300 szavasoknál igyekszem mindenféle stílusban és fandomban írni.
Regények terén a Kincsőt és a Tábortüzet szeretném befejezni. De ahogy magamat ismerem, nagyjából bármi megtörténhet. Például néhány olyan fanfic, ami korábban meg sem fordult a fejemben. A Tábortűz folytatásait már meg sem merem említeni, de sajnos ott lebzselnek a fejemben a szereplők és ha nem figyelek, megint belekerülök egy nem megfelelő állapotba: túl sok megkezdett történet, túl kevés idő.
Fanfic regények esetében egyet szeretnék sorra keríteni, de, ha nem úgy jön össze, nem fogom 2026-ra erőltetni. A vázlata nagyjából kész van a Vámpírtélnek, de ahhoz, hogy hozzá is fogjak, rengeteg mindent félre kell tennem és minimum Spirit történetét újra kell olvasnom, meg a sajátomat.
Szóval, 2026-ban néhány novellát és legalább egy saját regényt szeretnék gondozni. A legjobb az lenne, ha két saját történetemet is be tudnám fejezni, de nincsenek illúzióim.
Ami még így az írásos dologhoz tartozik, hogy szeretném a novelláimat a Wattpadon is megosztani, szóval majd azt is előkészítem szerintem valamikor. Eddig még nem sok történetemet kezdtem el ott megosztani, de terveim szerint az összes fanfic és original novellámat megosztom majd ott is.
Az én évem így telt minden szempontból. Nálatok is történtek jó pillanatok, remélem. A jövőre néző terveim talán nem lehetetlenek, de mindenképpen szeretném tényleg megélni a pillanatokat. Nektek milyen terveitek vannak a jövőre nézve?
A blogon továbbra is tervezek jelen lenni – habár lehet, hogy nem mindig sikerül ez. Az biztos, hogy előfordulhat, hogy egyes bejegyzések elé a képek később kerülnek ki. Igen, ez most a Boldogságra utal, mert az a helyzet, hogy a munkahelyemen nem biztos, hogy lesz időm ezzel foglalkozni, a fejezeteket viszont szeretném megosztani veletek.
Teljen 2026 úgy mindenkinek, hogy az jó legyen!
Megjegyzések
Megjegyzés küldése
Köszönöm, hogy elolvastad a bejegyzést. Ha írsz kommentet annak még jobban örülök. Ne feledd, hogy véleményedet félkövér és dőlt betűtípussal tudod formázni, illetve linkeket is betehettek - a szokásos módon.