Julie Kagawa – The Iron King: Vaskirály
 |
| Kiadó: Könyvmolyképző Eredeti cím: The Iron King |
Meghan Chase-re titkokkal teli sors vár – olyan, amit még kigondolni sem tudott volna.
Valami furcsa mindig volt Meghan életében; már hatéves kora óta, amikor édesapja eltűnt a szeme elől. Az iskolában sem tudott teljesen beilleszkedni… és otthon sem.
Amikor egy gyanús idegen kezdi távolról figyelni, és tréfakedvelő legjobb barátja egyszeriben a védelmezőjévé válik, Meghan érzi, hogy minden meg fog változni, amit csak ismer.
De a valóságot álmában sem tudta volna elképzelni – hogy ő egy mesebeli Tündérkirály lánya, és egyben tehetetlen báb egy öldöklő háborúban. De idővel kiderül, mire hajlandó azért, hogy megmentsen valakit, akit szeret, vagy hogy útját állja egy rejtelmes gonosznak, akivel egyetlen tündér sem mer szembenézni… és hogy megtalálja-e a szerelmet egy ifjú herceggel, aki szívesebben látná őt holtan, semhogy közel engedje jeges szívéhez.
Véleményem
Most előre szólok, hogy a véleményeim eddig is spoilereket tartalmaztak, most se fog változni! Viszont én előre kutakodtam egy kicsit és lehet, hogy a következő részekre is elrejtek utalásokat – szóval, csak óvatosan!
Első látásra szerelem ez a könyv – mégpedig az összhatás miatt. Igen. általában először megnézem a borítót, aztán a fülszöveget, aztán (ez régebben volt rám igaz), hogy milyen számban és személyben íródott. Hát: a borító nagyon jól néz ki ezekkel az indákkal|tüskékkel; a fülszöveg elrendezése már telitalálat – kékkel az idézet, fehérrel a fülszöveg; és E/1-ben íródott, ami a személyes kedvencem. Ja, és nem csak kívül vannak ilyen indák, hanem belül is – és nem csak fejezetekre, hanem részekre is osztja a könyvet. Telitalálat!
A történet az elején nem kötött le – még amikor az online részletet olvastam – de aztán, amint beindulnak, az események megjelenik Ash, már minden a helyére kerül. Habár a Szentivánéji álom-t nem olvastam, és ez egy kicsit zavar, azért kétségkívül a karakterek és helyek nagyon szépek, kifejezőek.
Mint nagy kedzetei-fanatikus – aki elnézi a könyv hibáit, mert ez az első része és sikerült egész izgalmas sorozat kezdést kerekíteni belőle – megnéztem az írónő honlapját és egy kicsit tátottam a számat, aztán elkezdtem imádkozni, hogy itt – Magyarföldön – is kiadják a novellákat (azt sem bánnám, ha egybe adnák ki őket), mert abba sok érdekesség van. Na meg a Call of the Forgotten sorozatról sem bírok elfeledkezni nem az első rész borítóján helyet foglaló fiatalember miatt. Szóval akkor így előretekintés képen a The Iron Knight-ba Ash szemszög lesz?!
Szóval, akkor vegyük sorra a szereplőket – már akikről megfogalmazódott bennem valami:
Ashallayn’darkmyr Tallin – most, hogy ezt tisztáztuk, csak simán Ash. Szóval, elég sokak kedvence, nekem is belopta magát a szívembe. Egyértelmű, hogy rosszfiú és mégse rosszfiú – teljességgel érhető, hogy haragszik Puckra. Szóval, a Téli Herceg, mint jégszívű-rosszfiú nagyon jó karakter.
Robin pajtás – vagyis Puck. Meghan védelmezője, akit szintén megkedveltem. Ő mindig ott volt, amikor Meghan még ember volt és egy igaz, vicces barát. Nagyon szerettem azokat a részeket, amikor ő is szerepelt – főleg amikor Ash is ott volt és vagy meg akarták egymást ölni, vagy heccelték a másikat. Mi lesz vele? Mert még a fában volt…
Meghan és Ethan – avagy, éljen a főszereplő és az öccse. Ethant az elején olyan egyszerű volt elképzelni egy egyszerű kisgyereknek – aha, de aztán elrabolták és kicserélték. Szóval… Meghan, mint főszereplő természetesen nyavalygott egy keveset – nála ezt még meg is emésztem, mert hirtelen a tündék közé kerülni, ahol többen is meg akarnak szerezni maguknak… De a történetben ott volt, hogy Meghan bármit megadna azért, hogy kiszabadítsa az öccsét – arra azért kíváncsi leszek, hogy mi lesz azzal az emlékkel, amit Meghan elvesztett.
Kacor – akit Meghan egyszerűen csak Kaci-nak hívott. Imádtam régen Kacor királyt és nagyon örültem, hogy ő is feltűnt a könyvben. Segítő volt az egész úton és, ha ő nem lett volna Meghan egy idő után elveszettvolna.
A gonosz szereplőnek – aki egy vastünde volt – igazán vicces volt olvasni a nevét, Masina. A történet érdekes volt, néha csak rohantam a sorok között, miközben a karakterek átmentek nyolc átjárón - földrészeken és világokon. Az utalások a Szentivánéji álom-ra csak az elején zavartak, aztán ezek kezdtek elhalványulni és átvette a helyét a teljes fantasy.
Azt kell mondjam a borító 5 pont; a kinézet, benézet 5 pont; a tartalom 4,5 pont – mert ez a kezdő kötet és azért egy kicsit furcsa volt, de jó értelemben.
Kedvenc idézeteim:
„– Bravó! – szólalt meg Kacor, és lenézett ránk Rideg Tom melléről. – A Téli herceg és Oberon tréfamestere egyezséget köt. Itt a világ vége.”
~ 259. oldal
„– Akkor hát mit kívánsz?
Meghajolt. – Egy táncot.
– Micsoda?! – meredtem rá hitetlenül. – De hiszen megpróbáltál megölni.
– Technikai értelemben, Puckot próbáltam megölni. Te történetesen éppen ott voltál.”
~ 171. oldal
„Te több vagy. Te Oberonnak és Melissa Chase-nek vagy a lánya. Te vagy az, aki megelőzhet egy tündérháborút. Puck barátja; Ethan nővére; Ash szerelme; több vagy, mint gondolnád. Megvan mindened, amire csak szükséged lehet. Nincs más dolgod, mint előrelépni.”
~ 343. oldal
„Elvesztettem az egyensúlyomat. Felnéztem rá, és ő megcsókolt.
Megdermedtem, de csak egy pillanatra. Karjaimat a nyaka köré fontam, lábujjhegyre álltam, és olyan mohón csókoltam vissza, hogy mind a ketten meglepődtünk. Magához szorított, én végigfutottam kezemet selymes haján, tincseit átcsúsztattam az ujjaim között. Ajka hűvös volt az ajkamon, bizsergett a szám. És egy pillanatig nem létezett sem Ethan, sem Puck, sem a Vaskirály. Nem létezett más, csak ez a pillanat."
~ 300. oldal
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése