Cassandra Clare – A herceg
 |
| Kiadó: Könyvmolyképző Eredeti cím: Clockwork Princes |
A Viktória-korabeli London mágiával átszőtt alvilágában Tessa Gray végre biztonságban érezheti magát az árnyvadászok körében. Ez a biztonság azonban mulandónak bizonyul: a Klávé szakadár tagjai terveket szőnek Charlotte leváltására az Intézet éléről. Ha Charlotte elveszti a pozícióját, Tessa az utcára kerül, és könnyű zsákmánya lesz a titokzatos Magiszternek, aki saját sötét céljai érdekében akarja felhasználni Tessa képességeit.
Véleményem
Szóval, a mániám kezdődött a Végzet Ereklyéi sorozattal, aztán felhívták a figyelmemet, hogy ennek megjelentették a spin-off trilógiáját. Szóval természetesen belekezdtem – mert akkor megértek mindent…
A herceg a Pokoli szerkezetek trilógia második része, ami szerintem sokkal jobb, mint a Végzet Ereklyéi – nem tudom, miért tetszik jobban. Kosztümös olvasmány, szerethető karakterekkel.
Nem tudom mit írhatnék erről a könyvről: Olvassátok el! Azért nem tudok mit írni, mert erről a könyvről annyira, de annyira keveset tudnék így hirtelen összehozni. Nem azért, mert annyira nagy hülyeség, hanem mert az egész annyira összetett.
Jem a szívemhez nőtt és a könyv végéig azért imádkoztam, hogy minden rendben legyen vele, Will pedig annyira arra játszik, hogy ne szeressék és mégis megkedvelte valószínűleg mindenki – aki egy kicsit is jobban ismeri.
Tessa belekerül a szerelmi háromszögbe, amiből mindenhogyan vesztesként jön ki – méghozzá azért, mert mindkét fiút szereti, és nem akarja őket megbántani. Annyira szeretném egyszer végre megérteni, hogy miért jók a szerelmi háromszögek – ennél a könyvnél érzem a feszültséget és a mellette lévő halálos betegséget… Szóval van ez a könyv, amiben ott van a szerelmi háromszög és mégse zavar.
Aki nagyot dobott a könyvön az Magnus – eredetileg miatta kezdtem bele a spin-off-ba, aztán Jem is csatlakozott – mert imádom! Amikor ő szerepel, akkor minden rendben van!
Charlotte és Henry pedig cuki, nagyon cuki – együtt. A démonhimlőn pedig nagyot nevettem – Willnek egész végig igaza volt, tényleg léteik! És volt humor, sok humor – a dráma mellett.
A vége… Oké, hogy az írónő imádja a függővégeket, de ezzel engem rövid úton tesz a sírba – persze most várhatok, hogy jöjjön a következő rész.
Ennyi lenne a véleményem, röviden, s tömören! Olvassátok el!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése