11. fejezet | Broken Angel - Összetört Angyal

11. Evensonék

Nem kaptam levegőt, de nem tudtam jelezni az idegennek, hogy eresszen el. Csúnya véget fogok érni, valaki szeretetből – legalábbis remélem – megöl.
Edward sietett a megmentésemre, ami egész kedves volt Tőle, azt hittem utál.

- És hol jó nekem, ha a fiam bevésődését agyon nyomják?- tette fel a kérdést unottan, miközben leszedte rólam a fiút. – Még akkor sem akarom, hogy meghalj, amikor Edan elvette Liliettet.

- Nem állok a boldogságuk közé. Nem ezért jöttem, de ezt Te is tudod. – mondtam és nagyon szippantottam a levegőből.

- Carlisle! Itt vannak. – szólt apjának normál hangnemben. Carlisle Isis-szel az oldalán pillanatokon belül Edward mellett volt.

Isis szégyenlősen pillantott le a földre, én se tettem másként. Ezért nem akartam Cullenékhez jönni egy pár napig, csak ameddig… És akkor elszóltam magam, gondolatban.

- Edan!- szólította fiát, mire az lehajtott fejjel közeledett felénk. Muszáj volt felnéznem. Megint elszúrtam. – Csalódtam benned fiam.

Edan mellé szökkent egy barna hajú lány. Az a lány, akivel Edant láttam. Csokoládébarna haja lágy hullámokban omlott a vállára. Nate nem vett levegőt, amint meglátta. Meg tudtam érteni, hogy bevésődött, a lány gyönyörű volt. Csak egy aprócska bibi volt, Edan jegyese volt.

Az aprócska gyűrű csillogott a lány ujján, és szórakozottan játszadozott Edan egyik bronzos tincsével. De szemében csak akkor láttam csillogást, amikor Natere nézett.
Edan még mindig nem nézett fel, de Apja reakciót kémlelve rájöttem, hogy gondolatban társalognak.

- Hadd mutassam be Evensonékat!- Carlisle volt az első, aki megszólalt.

Nem kaptam levegőt. Felhagytam Edan és Edward kémlelésével. Lelkileg megint összetörtem, de most nem lesz majd mellettem senki. Natenek a bevésődése… Edant eltiltották Tőlem. És az… az nem lehet….

- Tim, miért nem tudsz viselkedni?- kérdezte a szőke hajú nő azt a fiút, aki megölelt. – Nézd meg! Megijesztetted szegényt.

- De, Anya! Ő az!- mutogatott Rám. A Föld forgott velem.

- Ha Ő itt lenne, akkor behúznék neki egyet, mert ahelyett, hogy segített volna Akkor inkább ELMENEKÜLT. – jött a nyers válasz Liliett-től. És igaza volt, elmenekültem…

Tim, Liliett… Az, lehetetlen…
Előkerestem a zsebembe rejtett levelet, és újra elolvastam… ,,Ezért is tettem meg azt, amit már rég meg kellett volna.” Ez lett volna az?

- Hogy kerül hozzád AZ?- tépte ki a kezemből Edward a levelet.

Nem tudtam válaszolni. Zavarodottan néztem körbe. Időközben mindenki összegyűlt. Úgy néztek Rám, mintha nem lennék komplett…
A levegőt szaggatottan vettem, és mindenki engem nézett. Rájuk akartam ordítani, hogy ne nézzenek, de nem tudtam.

- Sokkot kapott!- hallottam Edward diagnózisát, amit nem nekem, hanem Carlislenak mondott.

Nate fogott meg és vett a karjába. Nem bírtam tovább. Ez már túl sok volt. Így akarnak büntetni Cullenék? Hogy a lelkiismeret furdalást okoznak? Ez nem tisztességes.
Edward fejéhez akartam vágni, hogy mekkora egy szemét.
Hogy tehetted ezt? Neked kicsit sem számít, hogy mit érzek? Először azt kell megtudnom, hogy Edannek barátnője van, aztán meg ez… Szemét vagy!

- Teljesen jogos, hogy így gondolkodsz. De Én nem tudtam, hogy… - láttam Edwardon, hogy mardossa a bűntudat.

Nem akarom, hogy tudják. Azt akarom, hogy azt higgyék csak egy lány vagyok. A húgom így is utál. És tökéletesen igaza van. Én elmenekültem.
És a szüleim nem ismernek fel…

Sós könnycseppek ezrei… Talán ez kell ahhoz, hogy az ellenségek kibéküljenek. Vagy legalábbis a megbocsátás első lépése lehet…
Összetörve egy idegen nappaliba, sok idegennel körülvéve… Edant nem érdekelte az anyja szúrós pillantása, mellém térdelt és a hajamat simogatta. Nem érdemeltem meg.

Liliett nem bánkódott sokáig, hogy jegyese egy másik nőt vígasztal. Kezdett összemelegedni Natetel. Ennek igazán örültem, legálabb valakinek sikerül helyre tenni az életét.
De, ha Nate és Liliett összejönnek, akkor Nate a sógorom lesz.

- Itt vagyok, és nem hagyom, hogy bárki ártson neked. – mondta Edan kedvesen, csak nekem, de tudtam, hogy mindenki hallja.

Senkit nem engedett a közelembe jönni. Carlislenak végül megengedte, mert tudta, hogy Nagyapja sose ártana nekem. Az apjával már nem volt ilyen engedékeny. Nem akartam, hogy miattam haragudjon az Apjára.

- Edan… - mondtam neki halkan. – Nem szeretném, ha össze lennél veszve Edwarddal.

Valószínűleg úgy nézhet ki egy idegroncs, mint most Én. Nem ezért jöttem és most mégis ez van. Élő szerencsétlenség…
Edan segített felülni. Az apró pöttyök szikráztak a szemem előtt, mint az este…
Edward szája megrándult, de nem tette szóvá azt, amit megtudott.

- Nem ezért jöttem. Hanem, mert szeretnék tiszta vizet önteni a pohárba. – néztem Natere, aki most Rám figyelt.

- Mesélsz nekünk a kirándulásodról?- kérdezte kíváncsian Isis. Mindenki szeméből a kíváncsiságot és a meglepettséget tudtam kiolvasni. Még a vendégek szeméből is…

- Önző voltam. Elmenekültem a hibáim elől… Mégis, ez volt életem eddigi legjobb döntése. Így megvédhettem Edant, és mindenki mást. Vissza akartam jönni - elgondolkoztam és Edanre néztem -, de nem úgy alakultak a dolgok. Én jöttem volna, de képtelen voltam rá. – a szavak nehezen jöttek az ajkamra. – Tudom, hogy nehéz megbocsátani, mert nagyot hibáztam. Amikor megkérdezték, hogy felhívjanak-e valakit, azt mondtam nem. Rettegtem attól, hogy mit mondanátok. – egy könnycsepp utat tört magának, de többet nem engedtem. - Megöltem hat embert. És utána mentettem a saját bőröm.

Csak Edward tudhatta a teljes igazságot. Ha ennél többet mondtam volna, akkor valaki biztosan elmondja, hogy ki vagyok. És azt nem akartam.
Edannek majd elmondom, ha kettesben leszünk. Már, ha Edwardék megengedik, hogy megbeszéljük a dolgokat.

- Ezt… nem tudtam. – suttogta Edward. – Köszönöm, hogy megmentetted a fiam.

- Látod? Jobb előbb gondolkodni, nem kell az Én hibámat elkövetni. – Edward elé sétáltam és megsimogattam az arcát.

Fátylat a múltra.

Azt hittem, hogy Nate, majd Liliett-tel marad, megértettem volna. Edan Rám nézett és mindent ki tudtam olvasni a szeméből. Itt kell maradnia és meg kell beszélnie a jegyesség felbontását.

- Sajnálom, ha a fiam megbántott valamivel. Nem tudta még feldolgozni a húga halálát. Nagyon szerette, és hasonlítasz Rá. – mondta az anyám.

Legszívesebben megöleltem volna mindenkit, de legfőképpen Timet. Ő volt az egyetlen, aki felismert. Aki biztosan tudta, hogy Én vagyok Én.

- Nem bántott meg. Csak kicsit hirtelen volt, nem voltam rá felkészülve. – mondtam olyan kedvesen, amennyire tellett Tőlem.

Tim közelebb jött és bocsánatot akart kérni, de Én előzékenyebb voltam és magamhoz húztam.

- Szeretlek, bátyus. – olyan halkan suttogtam a fülébe, hogy alakváltó biztosan nem hallotta meg.

Tim egy pillanatra megdermedt, majd kicsit megszorított. Még annyi mindent akartam kérdezni Tőle, de bíztam abban, hogy lesz még nap, amikor összefuthatunk.
Elbúcsúztam Isistől és Edantől, majd megöleltem Edwardot is. Carlislet nem öleltem meg, hiába tudtam, hogy Ő még így is szeret.

Nate nem értette, hogy hol voltam akkor végül is. Otthon mindent elmagyaráztam Neki. Azt is, hogy hogyan és mikor változtam át. Megértette, hogy miért nem jöttem vissza.

- Megértem, ha nem akarsz itthon maradni velem. Liliett nagyon szép lány, és a bevésődésed. Én viszont itthon maradnék pár napot, mert kell egy kis idő, hogy ezt… feldolgozzam. Aztán úgyis szeretnék, majd Timmel beszélni.

- Nekem is fel kell dolgoznom a történteket. – mosolygott Rám. – Tudod, hogy már az első pillanattól fogva szeretlek? Aztán kiderül, hogy a kísértetiesen hasonló megjelenésű kishúgod a bevésődésem. Aki ráadásul a Te bevésődésed jegyese. Tehát veled maradok.

- Feláldozod a szabadidődet?- kérdeztem drámaian, aztán elkezdtem keresni a hűtőben valamit, ami ehető.

Találtam tegnapról maradt kaját, amit kivettem a hűtőből és betettem a mikróba. Nate felment letusolni.
Megettem az ebédet, majd felmentem a szobámba. Hallottam, hogy Nate elzárja a vizet és bezárkózik a szobájába, hogy felöltözzön.

Egész estig pakolásztam. Nem csak a saját szobámba, hanem Nate hálószobájába és a hűtőbe is pakolásztam. Általában a hűtőből a számba, és legtöbbször valami édeset. Ennek meg is lett az eredménye, amikor késő este a WC kagyló fölé görnyedve talált Rám Nate.

- Nem kellett volna össze-vissza enned. – dorgált meg finoman Nate, mire újra Rám tört a rosszullét.

Egész este ez ment, örültem, ha le tudtam pihenni tíz percre. Reggelre alig álltam a lábamon, de a rosszullétek sem törtek Rám. Nem kívántam semmit, csak egy ágyat. Nate egy ideig figyelte, ahogy elalszok, majd miután elnyomott az álom kiment a szobából és hagyott, hadd aludjak.

Miután kialudtam magam lementem reggelizni, vagyis inkább ebédelni. De nem élvezhettem az ételt sokáig a gyomrom tartalmában, mert kikívánkozott belőlem. Újra és újra, minden egyes nap.
Csodáltam, hogy Nate nem hagy ott, és mondja, hogy ez undorító. Egy igaz barát volt, akit nagyon szerettem.

A családom nem keresett, még Tim se. Valószínűleg rájött, hogy majd felkeresem, ha késznek érzem magamat rá. Liliett sem kereste Nate-et, neki is új volt a helyzet.
Kíváncsi voltam, hogy vajon Carlisle tanulmányozza-e Nate és Liliett bevésődését. Hiszen Ő nem tudhatott róla, hogy Edan és a köztem lévő bevésődés is dupla.

A legtöbb gondolatom Edan körül forgott. És egyre többször gondolkodtam a Mi-n. Ha Edwardnak sikerült meggyőznie Isabellát arról, hogy Én nem akartam rosszat, akkor akár még együtt is lehetünk Edannel.

Mint minden olyan idős nőnek nekem is megfordult a fejembe a családalapítás gondolata, természetesen csak Edannel. Jaj, milyen édes lenne egy kislánnyal…
Ezzel egyidőben elfogott a félelem. Mi van, ha nekem nem lehet gyerekem? Az nagyon rossz lenne, mert az megint azt bizonyítaná, hogy nem tudok mindent megadni Edannek.

Nem is vettem észre, hogy mikor kezdtem el sírni, csak amikor egy könnycsepp a kezemre hullott.

- Mi a baj?- kérdezte Nate leérve a konyhába.

- Mi van, ha nekem nem lehet gyerekem?

- Ne butáskodj! Isabellának is született gyereke, nem is egy. Miért pont neked nem lehetne? És egyáltalán, hogy jutott eszedbe a gyerekkérdés?

- Férfiak. – nevettem. – Már elég idős vagyok, és egy idő után a nők… Kutatások is bizonyítják.

- Buta, buta Esther. Gondolom a kutatásokat embereken végezték. Te pedig nem vagy ember. – emlékeztetett.

Ebben igaza volt Natenek. Én nem vagyok ember…

Az idő gyorsan múlik és Te csak a változást veszed észre…

Előző fejezet

Következő fejezet