Esther egy alakváltó, éppen csak annyi hibával, hogy nem tud alakot váltani. Ki is tudna Neki ebben az ügyben segíteni, ha a szülei tragikus körülmények között meghaltak? Természetesen egy vámpír! De hol talál egy olyan vámpírt, aki nem akarja holtan látni? A barátok kisegítik egymást, s Vania is azt teszi. Esther persze nem számít arra, hogy majd belevésődnek, vagy ő vésődik valakibe. De vajon ki az az Esmeralda? És Paul?
Kopogtam, de az ajtó nem volt bezárva és kinyílt. Benéztem, de nem láttam senkit.
Még csak hét óra volt, amikor úgy éreztem nem bírok tovább ágyban maradni. Más esetben még órákig lustálkodtam volna, de most egyszerre két dolog is csomóba fogta a gyomrom.
Mereven néztem ki az ablakon. Nem akartam megbántani Carlislet, de a sebhelyem bizonytalanná tett. Nem voltam én olyan erős, mint amilyennek mutattam magam. Ha lelki-sérültekkel találkoztam, már pedig ez előfordult párszor, erősebbnek kellett mutatkoznom.
Reggel éppen, hogy tízkor sikerült felkelnem.
- Miben segíthetek?
- Nem tudod, hogy az őseimnek nem volt-e itt otthona? Lehet, hogy beköltöznék.
Az nem lehetet, hiszen Ő… Képtelenség.
Esmeralda bejött a házba. Ez egy nagy hiba volt. Neki lehet, hogy nem lát bele Edward a fejébe, viszont nekem esélyem se volt összeszedni a gondolataimat. Kezdett eluralkodni a fejetlenség.
Az idő gyorsan telik, de ezt csak akkor veszed észre, amikor már közeledsz a harminchoz… Úgy döntesz, hogy elutazol, mert szingliként éled az életed és ezt már teljesen természetesnek veszed. Aztán belenézel a tükörbe és egy teljesen egészséges huszonöt körüli lány tekint vissza Rád. Rá mosolyogsz, és Ő visszamosolyog Rád. Kell egy kis idő mire felfogod a maradék eszeddel, hogy az a lány Te vagy a tükörben és, akkor elsápadsz. Mert az nem lehet.
Nate rendkívül rendetlen volt. Elvárta, hogy Én rendet rakjak magam után, de Ő sose rakott rendet.
Nem tudtam eldönteni, hogy Edant csak a kötelék húzta magával, vagy pedig Ő akart Önként itt lenni és ezt csinálni. Ezt, amit képtelen voltam kimondani, még magamban is.
Nem kaptam levegőt, de nem tudtam jelezni az idegennek, hogy eresszen el. Csúnya véget fogok érni, valaki szeretetből – legalábbis remélem – megöl.
Már három napja ugyanaz volt a menetrend. Kezdtem kiakasztani vagy inkább megijeszteni Nate-et. Reggelente kiadtam magamból mindent. Aztán mentem reggelizni és, ha minden jól ment bennem maradt a kaja.
Tim maga volt a megtestesült jóság. Láthatólag Neki semmi baja sem volt a vámpírokkal, ellentétben Johnnal. De, hogy az Én szagom Cullenéknek miért nem irritáló arra nem tudtam a választ. Jó, az igaz, hogy Nekem se volt túl ismeretlen az ,,illatuk”. Talán Edan miatt…
- Edan… Sajnálom! Jól vagy?- aggódtam, mert még mindig a kezét fogta.
Az általános terhességek ilyenek, vagyis ha ikreket vár az ember. A hasuk általában már előbb meglátszik, a testük gyorsabban változik. Vagy csak a pocak kezd el nőni rohamosan.
Edan még soha nem járt Londonban, de nagyon tetszett Neki. Edward többször is hívta, de a repülőgépen nem lehetett telefonálni. Mikor sikeresen landoltunk felhívtam Edwardot. Nem értette, hogy mit keresünk Londonban.
A pocakom már elég nagy volt, de Alice nem bánta, mert így vehetett nekem ruhákat. Eléggé összebarátkoztunk Alice-szel, talán Ő volt az egyetlen, aki nem kergetett őrületbe.
Nem így terveztem… tudtam, hogy az ikerterhességeknél gyakrabban fordulnak elő váratlanságok, de erre életembe nem gondoltam.
A folyamatos frissítés miatt SPOILER veszély, annak aki később csatlakozik be a történetbe!
[Hamarosan]
Borító
 |