8. fejezet | Love is forever?

8. fejezet

Az este után magam sem tudom, hogyan jutottam haza. Az még rémlik, hogy Jack csatlakozni szeretne az én kis Covenemhez, amiről eddig nem is tudtam, hogy van. Persze én beleegyeztem. Miért is ne? Akkor nagyjából hárman vagyunk, de Vivi a Thompson Covenben él. Bár úgy tartjuk számon magunkat, mintha együtt, egy Covenben lennénk. Most már az egyszemélyes, plusz ugyebár Vivi, Covenembe csatlakozott egy hymonnak nem mondható ember. Bár nem ember, hanem vámpír.
Elkészült a címerünk is. Stílusosan egy szívecske került a középpontba. És benne olvashatatlanul az, hogy hymon. Azért olvashatatlanul, mert így nem jön rá mindenki, hogy mit takar a címer. Jack Winkins. Vicces, de felvette a nevem.
Kopogtak az ajtón.
- Jó reggelt! - jött be jókedvűen Jack és leült az ágyam szélére.
- Neked is – mondtam és felültem.
Ugyanaz a ruha volt rajtam, mint amiben tegnap vacsorázni voltam. Vagy nagyon sokat ittam vagy nem tudom mi történt. De mivel kiskorú vagyok, nem hiszem, hogy adtak volna szeszes italt.
- Mi történt? - kérdeztem Jacktől.
- Fáradt voltál, valószínűleg az idő eltolódás miatt.
- És te hoztál fel és fektettél le az ágyba?
- Igen, és bocsánat, ha tolakodásnak vetted.
- Nem, dehogyis. Jó, hogy felhoztál – mondtam.
- Elképzeltem, hogy lent hagylak, de nem tettem – nevetett. Csak most vettem észre, hogy a mosolya mennyire szexi.
- Mi a program mára?
- Nem tudom. Gondoltam, hagylak téged dönteni.
- Akkor menjünk és nézzünk körül – mondtam és már kerestem is egy ruhát.
- Oké. Megvárlak kint.
Felvettem a ruhát. Nyakba kötős volt. Nagyon tetszett, hogy itt nem kell mindennap beöltözni, mert esik az eső, de Forksot is szerettem. Jack szerelmes Plumy-ba? Ez fura. Remélem nem lesz nagy botrány miatta. Majd felhívom Emmettet, de előtte Alice-t. Még nem tudom miért, de fel fogom hívni.
Megcsörrent a telefonom.
- Hello! - szólt bele vidám barátnőm, akit az előbb emlegettem.
- Szia, Alice! - szóltam bele én is, bár a lelkesedés elmaradt.
- Mesélj! - utasított.
- Mit? Itt vagyok. Épségben – kezdtem bele, aztán jöttek magától a mesélni valók. – Az apartman gyönyörű. Van hozzá medence is. Tegnap már fürödtem is benne. Ma valószínűleg a partra megyünk. – És akkor jöttem rá, hogy elszóltam magam.
- Hogy értetted, hogy megyünk? - kérdezte idegesen Alice.
- A szomszéd sráccal. – Azt inkább meg sem említettem, hogy vámpír.
- És történt köztetek valami?
- Nem! - vágtam rá azonnal. Hogy képzeli, hogy megcsalom Emmettet? - Csak beszélgettünk, hogy van egy lány és majd lehet, hogy lesz köztük valami – mondtam, már kicsit idegesen én is.
- És honnan tudod, hogy nem te vagy az? - Fogós kérdés lenne, ha nem tudnám jól, ki az a személy.
- Tudom, hogy nem én vagyok. Az igazság az, hogy Plumy az – mondtam, hogy meggyőzzem, nem én vagyok.
- Plumy? Jake veszekedett vele. Most nem tudjuk, hol van. Nessie szerint hagyni kéne, hadd nyugodjon meg – mesélte Alice.
- Értem. Ha látom, szólok – mondtam és elbúcsúztam Alice-től, majd letettem a telefont.
Magamhoz vettem egy nagyobb táskát és bele tettem egy törülközőt és egy bikinit. A biztonság kedvéért, mert már elhatároztam, hogy én fürdök a tengerben. Azt nem tudom, hogy Jack mit szól hozzá, de nem is nagyon érdekelt. Én már eldöntöttem.
Becsuktam az ajtót és elindultam a szomszédos szobához. Pont akkor lépett ki Jack. És rám nézett.
- Mit szeretnél? - kérdeztem óvatosan.
- Esetleg elteszed ezt? - kérdezte és felmutatta a fürdőnadrágját.
- Persze – mondtam, de már nevetve.
- Köszi – köszönte meg, de látszott rajta, hogy kínosan érzi magát.
- Nincs mit.
Becsukta az ajtót, majd elindultunk. Belekaroltam és úgy mentünk. Végig néztük a várost és eldöntöttük, hogy ha nem holnap, de azután biztos ellátogatunk Corfu-ra. Beültünk ebédelni egy kis étterembe. Megkóstoltam a halat is, de inkább a húsnál maradtam. Jack keze az enyémhez közeledett. Hagytam, hisz neki nemsokára barátnője lesz, vagy már van is. Máskülönben miért veszekedett volna Jake és Plumy? Remélem Plumy nem ment messzire.
Jack a kezemet simogatta. Miután megettem az ebédem, felálltunk és folytattuk az utunkat.
A partra mentünk. Leültünk a homokba és néztük a vizet. Aztán váratlan dolog történt. Jack megcsókolt. Megpróbáltam ellenkezni, de nem engedett el. Aztán végül ő hagyta abba. Dühösen méregettem. Mégis hogy képzeli ezt? Kérdeztem magamban és felálltam.
- Cherry, ne menj! – kérlelt.
- Már miért ne? – kérdeztem. A hangom nagyon dühös volt, mint ahogy én magam is.
- Sajnálom, én nem tudom mi történt.
- Kár, pedig tudhatnád. Mert nem engedtél el, mikor el akartalak tolni magamtól.
- Sajnálom, te maradj, majd én elmegyek – mondta és elindult.
Egy ideig utána néztem, majd szaladtam. Szaladtam, hogy utolérjem. A könnyeim kicsordultak.
- Jack, várj! – kiabáltam utána, de ő csak ment. Még csak vissza sem nézett.
A sírástól rázkódott a testem. Minden olyan boldognak indult és mindent elrontottam. Visszamentem a cuccokhoz. Elővettem a táskámból a törülközőt és kiterítettem. Elhagyatott partszakasz volt. Egy lélek sem járt erre.
Elővettem a bikinimet. Levettem a ruhámat és magamra vettem a bikini felsőmet. Aztán az alsót. Nem is sejtve, hogy néznek. Néztek, de csak egy valaki. Jack…
Hűvös kezét a hátamon éreztem. A vámpírok annyira hasonlóak. A hideg bőrük. Nem szerelemmel szerettem Jacket, csak szerettem, mint egy jó barátot.
- Megbocsátasz? - kérdezte halkan.
- Meg. De értsd meg, hogy köztünk nem lehet több. Már ez a csók is hiba volt.
- Megértem. Esetleg fürdeni szabad együtt? - kérdezte és már elszaladt, hogy átvegye a nadrágját. Aztán jött vissza.
- Semmi akadálya, de szigorúan csak a tengerben és a medencében – mondtam nevetve.
- Értettem – mondta és felkapott.
Beszaladt velem a tengerbe és bedobott a vízbe.
Elkezdtünk a vízben fogócskázni és fröcsköltük egymást, mint két gyerek. Élveztük a vizet, ami nem volt hideg, hanem kellemesen langyos. Aztán pihenésképpen kijjebb mentünk s lefeküdtünk a vízbe.
Sokat nevettünk. Aztán felvetődtek különféle ötletek. Voltak köztük nagyon merészek is. Például arra az ötletre, hogy kéne tetoválás a hymon-címerről nekünk, rögtön nemet mondtam. Ahhoz nem éreztem késznek magam.
- Akkor ékszert – mondta Jack és felült.
- Ékszert? - kérdeztem vissza és én is felültem.
- Aha. Nekem valami csuklópánt kéne és arra a hymon-címer, mert nem vagyok oda a nyakláncokért – mondta a végén már nevetve.
- Nekem talán egy karkötő tetszene – gondolkoztam el ezen az ötleten.
- Akkor este elviszem a tervet és megcsináltatom őket.
- Tényleg?
- Aha.
Ezzel lezártuk ezt a témát és én tovább napoztam. Míg én barnultam, Jacken meg sem látszott, hogy már egy ideje a napon fekszik. Ezen mosolyogtam.
- Neked amúgy sem lehet tetoválásod – ránéztem.
- Hát van benne valami, bár eddig senki sem csináltatott közölünk – mosolygott.
- Ne most próbáljuk ki. Viszont én már nagyon éhes vagyok – mondtam és felálltam.
Felvettem a törülközőm és megtörülköztem. Jack utánam jött.
Felkapta a táskám és elindultunk haza. Én előre mentem, míg Jack elment egy étterembe és megvette aznapi vacsorámat. És beszaladt az ékszereshez megcsináltatni a két címeres ékszert.
Miután hazamentem, felvettem egy köntöst és abban lébecoltam a szobában. Engedtem egy kis vizet a kádba, hogy este megfürdök, miután megettem a vacsorám.
Jack kopogott be az ajtón, majd bejött azon. Rántott húst és petrezselymes burgonyát hozott. Szerintem ez inkább ebéd lenne, de mivel éhes voltam, így az egészet megettem.
Jack ezt még végignézte, majd átvonult a saját szobájába.
Én megfürödtem és utána bújtam be az ágyba. Rögtön elaludtam, olyan puha volt az ágy és az ágynemű.

Előző fejezet

Következő fejezet