19. fejezet | Love is forever?

19. fejezet

Reggel arra ébredtem, hogy valaki cirógatta a hátam. A kanapén - már ha azon voltam- kényelmetlen volt. Hideg kezek simítottak végig a hátamon.
- Jó reggelt Csipkerózsika! – mondta vigyorogva.
- Nem valami jó. – mondtam és felültem a földön. Emmett arca hirtelen szomorúvá vált. – Nem miattad. – nyugtattam meg.
- Hát akkor?- szerelmem aggódva figyelt.
- Leestem a kanapéról és most fáj a hátam. – mondtam, Em elhúzta a száját.
- Bocsánat csak piros volt és azt hittem, hogy jól esik.
- Piros?- kérdeztem kétségbeesve. - Már nem annyira. – most ő nyugtatott meg engem. – Úgy látszik jót tett neki a hideg. – tette hozzá vigyorogva.
- Mikor megyünk vásárolni? – pattantam fel.
- Ma. Miután felkeltél. – felment és leszaladt. A kezében egy ruha volt.
- Meleg van?- kérdeztem és a ruhát néztem, aminek a háta ki volt vágva. – Vagy csak szívatsz? - Em nem válaszolt csak a kezembe nyomta a ruha neműt. Elvonultam a fürdőszobába. Felvettem a ruhát és megnéztem magam a tükörben, majd kimentem.
- Csini. – mondta a szó végét hosszan elnyújtva.
- Aha, szerintem is, főleg a piros folt. – mondtam és megölelt.
Gyorsan ettem, majd kimentünk. A feljárón egy fekete Mercedes állt.
- Edward és Bella már ott várnak. Alice, pedig veled akar menni. Esme belement abba, hogy ő is átül. – magyarázta nekem Em.
- Alice már a vezetőülésben ült. Esme, pedig az anyós ülésen. Beültem hátra és köszöntem. Valahogy nem tudtam elhinni, hogy az én autómban ülök, hisz egy kezemen meg tudnám számolni, hogy hányszor vezettem. Gyorsan ott voltunk a plázánál. Találtunk két parkoló helyett egymás mellet. Em kinyitotta nekem az ajtót, de vigyorogva, amit én egy gonosz nézéssel viszonoztam. Miután kiszálltam bele karoltam Em-be, majd elindultunk. Párokba rendeződve kezdtük el a nagy vásárlást.
- Hova megyünk először?- kérdezte Esme
- Kéne valami ruha az érettségi utáni buliba. – Kezdte Alice. - veszünk még több ruhát, aztán elmegyünk egy csajos helyre. – Jasper és Emmett nem értették ezért Alice folytatta. – Fehérneműt veszünk. Nézhetnénk valami ékszert is utána. – Sorolta Alice.
- Megint húsz boltba megyünk? – emlékeztettem az első közös vásárlásunkra.
- Még nem tudom. – rázta meg kicsi vállát Alice.
Bementünk a legelső olyan boltba, ahol alkalmi ruhát lehetet venni. Alice megának egy világoskék koktélruhát vett. Esme egy szolidabb ruhát vett. Én sokáig nézelődtem. Végül megtaláltam álmaim ruháját. Bordó színe volt, és a szoknya része enyhén hullámos volt. Em szerint is szép, hogy az ő szavával éljek dögös. A ruha ára is szép volt. Elkerekedett a szemem. Esme is megnézte, majd mikor én vissza akartam tenni ő fogta és a pénztárhoz vitte. Megvette nekem a ruhát. Meg pusziltam, majd megkerestem Em-et. Ült egy padon. Ha elment előtte egy lány vagy nő utána nézett. Megálltam az üzlet előtt és karba tett kézzel néztem tovább. Nem jött egy fiú.
- Bocsánat. – kért bocsánatot.
- Semmi baj. – mondtam, majd kezet nyújtottam. – Cherry Winkins.
- Alex Johnson. – viszonozta a kézfogást és a bemutatkozást.
- Örülök, hogy találkoztunk.
- Én is biccentett, majd elment.
Előre néztem. Emmett dühösen nézett. Odajött mellénk – mert közben összegyűltünk – és engem méregetett.
- Meg ne szólalj. – figyelmeztettem, amikor szólásra nyitotta a száját.

- Már miért ne? Néztem, ahogy flörtölsz egy fiúval. Mi erre a mentséfed?
- Mondok szavakat. Lányok, bámulás, végignézés, találkozás ás beszélgetés. – mondtam, mire csak maga elé bámult.
- Letámadtalak, pedig én voltam a bűnös. – bűnbánó arca láttán megenyhültem. – Bocsánat.
- Meg van bocsájtva, bár lehetne jobb ízlésed. De ha neked az öreg nénik jönnek be. – mondtam és megrántottam a vállam.
- Nekem egy valaki jön be. – mondta és elindultunk egy ruhaüzletbe. Néhány ruhát felpróbáltam.
Az utolsó póló hátul mélyen kivágott egyszínű volt. Kimentem és fordultam kettőt.
- Úgy látszik, hogy szeret téged. – mondta nevetve Emmett.
- Ki? – kérdeztem és körbenéztem.
- Szerintem arra a piros foltra gondol. – mondta Carlisle.
- Szuper. – mondtam és visszavettem a hátul kivágott ruhámat, aminek a kivágása feljebb volt.
Kimentem és elhaladtam Emmett mellett, hogy visszategyem a helyére a pólót. Emmett végig simította a hátamat.
- Csak leestem a kanapéról. – mondtam és a többi ruhával a kezemben a pénztárhoz mentem.
Alice nem engedte, hogy én fizessek. Elhúztam a szám, de nem vitatkoztam. Alice belém karolt, majd úgy folytattuk az utunk egyik üzletből a másikba. Dél körül megálltunk és vettem magamnak egy hamburgert, majd folytattuk utunk. Egy csomó üzletet végigjártunk. Végül bementünk egy fehérnemű boltba. Alice magával húzott és kiválasztott egy merészebb darabot, a kezembe nyomta, majd betolt az egyik próbafülkébe. Futólag még láttam, ahogy Em bejött az üzletbe.
felvettem a fehérneműt, majd kikukucskáltam.
- Gyere ki! – utasított Alice.
- Így biztos nem. – tiltakoztam.
- Te akartad. – rántotta meg a vállát és súgott valamit Em-nek.
Emmett arcán a lehető legperverzebb mosolya volt.
Határozottan jött be a fülkébe. Megpörgetett kétszer, majd kezét a fenekemen pihentette. Lassan elkezdtem kigombolni az ingjét. Végig simítottam a hideg izmos hasán. Megcsókolt. Vadul csókolóztunk. A fenekemnél fogva neki döntött a falnak. Nem szakítottuk meg csókunk csak oxigén pótláskor. Hideg keze a hátamon felfelé haladt, közben a másik kezével tartott. Fél kézzel kikapcsolta a melltartót. Megszakította a csókunkat és a nyakamat kezdte el puszilgatni. A függöny, ami a próbafülkében történt dolgokat eltakarta a külvilágtól hirtelen, elhúzódott. Emmett gyorsan letett a földre és hátranézett. Az eladó lány állt szeme velünk. Látszott rajta, hogy majd megeszi az irigység. Sarkon fordult és visszament a helyére. Em kiment én pedig felöltöztem. Nem tudtam eldönteni. Hogy ez kínos vagy inkább vicces volt. Kínos volt, de egyszer már rajta kaptak. Vicces volt látni, hogy az eladó lány, hogy irigykedik rám.
Kimentem a próbafülkéből és a pénztárhoz vettem az irányt. Emmett átkarolta a derekam. Gyorsan fizettem majd kimentünk az üzletből. Mindenki csöndben követett minket. Megálltunk az ékszerboltnál és a fiúk eldöntötték, hogy választhatunk valamit. Bementünk az üzletbe és elkezdtük nézni a felhozatalt. Találtam egy egyszerű nyakláncot egy szív alakú medállal. Odahívtam Emmettet, hogy nézze meg.
- Gyönyörű. – súgta nekem. – Elnézést, azt megnézhetnénk? - kérdezte az eladótól.
- Illik a barátnője szeméhez. Ezek a kicsi kristályok, pedig egyedivé teszik. – mondta az eladó és a kezembe adta a nyakéket.
- Lehet egy kérésem? – kérdeztem félve kedvesemet.
- Persze.
- Gravíroztassunk bele valamit.
- Mit?
- Love is Forever. – ejtettem ki lassan.
- Benne vagyok. – elmondta az eladónak is, hogy mit szeretnék. – Tudtad, hoyg Alice nem látja a jövőd? – kérdezte miközben vártunk a nyakláncra.
- Nem. – ráztam meg a fejem.
Alice egy karkötőt választott, Esme pedig egy gyűrűt.
Nemsokára készen lett a nyaklánc és Em a nyakamba tette. Mivel Carlislenak be kellet mennie az ügyeletre így elindultunk haza.
Otthon fáradtam dőltem be az ágyba.
Holnap érettségi és aztán egy Alice- féle party. Elvégzek, majd egy orvosi egyetemet, de attól még dolgozni fogok az itteni kórházban. Szerencsés vagyok, mert felvettek egy jó suliba.
,,A szőke hajú kislány most boldog volt.
- Anyu, holnap lejár az idő..."
Felébredtem, de viszonylag gyorsan visszaaludtam.

Előző fejezet

Következő fejezet