8. fejezet | A család szent köteléke

8. Egy hosszú nap

Átmentünk a nagy házba. Anyu nem csinált otthon reggelit, mert apu tudta, hogy Esme csinál.
Beléptünk a házba. Valami finom illat suhant át a levegőn. Rögtön felismertem, hogy Esme palacsintát sütött nekem.
Elszakadtam anyutól és aputól, és bementem a konyhába.
- Szia! - köszöntem Esmenek, hátulról meglepve.
- Nessie! - odajött hozzám és hosszan megölelt.
Kicsi hiányzott, hogy megint el ne sírjam magam.
- Csináltam neked palacsintát – mondta és felültem a pultra.
Nem szólt rám. Nagyon szerettem. Az egész családomat szerette, de ő valami pótanya volt nekem.
A palacsinta nagyon finom volt.
- Ez nagyon finom volt – mondtam, de mosolyogni nem tudtam.
Jake. Hiányzott.
- Vissza fog jönni – mondta a nagymamám
Kimentünk a nappaliba.
Emmett jött oda és felkapott. Rosalie csak hátul állt és mosolygott. Biztosra vettem, hogy fel akart vidítani.
- Emmett! Tegyél le! Most már szédülök – mondtam miközben Emmett pörgetett.
- Bocsi – mondta és letett.
Megpróbáltam elindulni, de még a lábamat is alig tudtam letenni annyira szédültem. Emmett kapott el még mielőtt elestem volna. A fejemet fogtam és próbáltam egy nem mozgó helyre koncentrálni.
- Jól vagy? - kérdezte Rosalie aggódva.
- Persze. – Emmett még mindig fogott.
- Ülj le – próbált elmozdítani.
- Nem… Nem tudok megmozdulni, mert elszédülök.
Emmett felkapott és leültetett a kanapéra.
- Köszi.
Becsuktam a szemem és lazítottam.
Belégzés, kilégzés, belégzés…
Hallottam az ajtó nyikordulását.
- Szia! - hallottam Esme hangját.
- Szia! - felismertem Carlisle hangját a konyhából.
- Nessie itt van. Emmett egy kicsit megszédítette.
- Hogyan?
- Megpörgette.
A pörgés szótól megint szédülni kezdtem.
- Szia! - valószínűleg ez a köszönés nekem szólt.
Megpróbáltam megszólalni, de inkább integettem.
- Jól vagy?
- Igen – kinyitottam a szemem, már nem szédültem. – Csak Emmett.
- Nagyon szeret téged.
- Tudom – mondtam és elgondolkoztam. – Talán túlságosan is…
- Gyere – megfogta a kezem és felhúzott a ,,rendelőbe.”

Előző fejezet

6. fejezet | Rebecca- avagy egy nem hétköznapi lány élete

6. Cicababák

Pár hónap elteltével

Zene- és tánckart alapítottunk. Cicababák lett a csapat nevünk. Eleinte csak a suliban táncoltunk, aztán mentünk az kis rendezvényekre is. Most úgy állunk, hogy én Rebecca vagyok a csapatvezér, de nem én akartam, de csak így mehettünk kisebb rendezvényekre, mert volt egy szabály. A legidősebb személynek be kellett tölteni már a tizenhatot. És mivel csak Én voltam tizenhat, így Én lettem. A telefont, MSN-t és az írást szüneteltettem. Írni írtam, de nem ment olyan gyorsan. Végül elkezdődött az újabb tanév és immár nyolcadikosként ülhettem végig az órákat.
A magyar tanár elolvasta a történeteimet. No, comment.
A kémiát még jobban megszerettem. Végre vettük a kötéseket. És nem voltak unalmasak. Sokat kísérleteztünk… az elején. Aztán az osztály kitett magáért és vége lett a kísérleteknek. Kár.
A tovább tanulásról kérdezgettek. Amire én mondtam, hogy színésznő illetve énekes és táncosnő.
Több klipünk is megjelent. Volt olyan is ami a suliban játszódik. Noémi és Én énekeltünk. Persze a többiek is megszólaltak, de inkább mi énekeltünk. A telefon nem csörgött. És kezdtek hiányozni a barátaim, a szüleim. És tudat alatt (és fölött) tudtam, hogy Én tehetek róla. Erre írtam egy számot Show Me Love címmel. Persze még senki sem tudott róla, de én titkoltam el. Arra gondoltam, hogy másnap Noémivel majd elénekeljük.
Megcsörrent a telefonom.
- Haló!
- Rebecca… - a nevemet mondta, de a hangja kíntól gyötört volt.
- Jennie. Mi… Mi történt?
- Peter. Nem tudom, hol van. A telefonját nem veszi fel. Azt mondta, hogy ma korábban jön haza.
- Biztosan mindjárt otthon lesz. Ne izgulj.
- Rebecca… azt hiszem… - a vonal megszakadt.
És tudtam jól mit akart mondani Jennie. Nemsokára megszületik a kistestvérem. Tárcsáztam, de nem Jennie-t sem Peter-t, hanem Kellan-t.
- Haló?
- Kellan! Rebecca vagyok.
- Szia! Mi az?
- Peter hol van?
- Itt. Kicsit elhúzódott a megbeszélés
- Szólj neki, hogy…
- Nyugi.
- Jennie.
- Várj. – hallottam, hogy keresi, Peter-t aztán kimondja a bűvös nevet: Jennie.
- Most megyek, de majd hívlak.
- Rendben. És köszi.
- Szia!
- Szia!
Összeestem a szobában. És a telefont szorongattam a kezembe.
A percek csak múltak.
Végre megszólalt a telefon.
- Na?
- Nyugi. Jól vannak.
- Huh.
- Képzeld, ha hiszed, ha nem kislány lett.
- Ezt a szerencsét. Ahhoz képest, hogy egyszer azt nyilatkozta, hogy a háromgyerekeseknek lett teremtve a világ.
- Hát, igen. Ahhoz képest.
- És mi a neve?
- Bianka Rebecca Facinelli. És Peter megváltoztatta azt, hogy miért Rebecca.
- Igen? Mert eredetileg az első lányáról kapta volna a második nevét.
- Azóta megismert téged.
- Komoly?
- Majd küldünk képeket. – ennél a mondatnál már nem bírtam visszafojtani a sírást. A könnyeim csak csorogtak az arcomon végig…
- De mit csináltatok? A megbeszélés.
- BD-s ügyek.
- Értem.
- És könyvek és filmek.
- Filmek?
- Igen. Megvalósítunk néhány fanficet.
- Éljen! – mondtam már nevetve.
- Az elsők között. – ,,Ezeket nem szabad elmondanod Kellan.” – Bocsi, de Ash.
- Semmi baj. De lehet, hogy novellákat is megfilmesítünk.
- Hát… Hol lehet szavazni, hogy novellát és, hogy melyiket?
- Miért? Melyik novellát szeretnéd látni?
- Apai szeretet a címe és nagyon jó. Nem hosszú a szövege és tök jó.
- Azt én is olvastam. Tényleg jó. Majd beszélek az érdekedben.
- Köszi. És puszilom A…Jennie-t és a kicsit. Jah és Peter-t.
- És én?
- Jut eszembe. Neked barátnőd van. Mit szól hozzá, hogy Szerelmemnek szólítasz?
- Nem tud róla.
- Amiről nem tud, az nem fáj neki.
- Igen. – a hangja elhalkult a vége felé.
- Szia… és téged is puszillak.
- Szia! Én is téged.
A beszélgetés végén a hangjában szomorúságot, fájdalmat és bűntudatot éreztem. És tudtam, hogy nem szerette volna, ha felemlegetem neki, de muszály volt. Tudnom kellett az igazságot.

A napok teltek és Én vártam a poharakat.

Egy keddi nap jött egy levél, hogy fáradjak be a postára, mert szállítmányt hoztak nekem. Majdnem beleugrottam a postás ölébe, de a fura nézése megakadályozott, helyette csak egy köszönömöt mondtam és adtam neki egy autogramot.
Vidáman mentem a postára.
Elég sok poharat kaptam az tény. És tényleg mindegyik szereplő. Sőt. Volt mindegyikből olyan pohár, amin Én is rajta voltam. És volt olyan, amelyiken a Cullen család, de Vérfarkasok és Volturi és a párosok. Csak néztem. Egy külön rekeszben a barátnőim részére kunyerált poharak voltak. Egy dobozban kaptam és az volt ráírva, hogy pohár.
Haza vittem és kibontottam, hogy megnézzem és becsomagoljam az ajándék poharakat.
Hivatalos voltam még ma egy ballagásra. Plumy ballag és Livi.

Felöltöztem és stoppoltam. Egy számomra ismeretlen autóból egy annál ismerősebb férfi szállt ki.
- Mióta…
- Ne kérdezd. Elvihetlek?
- Huh. Persze.
- De nekem azt mondták, hogy ne álljak szóba idegenekkel
- Semmi vész, csak elviszlek és onnan majd…
- Ne! De Volvo?
- Valami baj van?
- Nem csak Twilight. – ennél értelmesebb mondatot nem tudtam volna kinyögni.
- Gyere.
Beszálltam és már csak utaztunk a ballagás helyszíne felé.
Az úton beszélgettünk az ismerőssel. Elmesélte, hogy látott a TV-ben. Mire én csak mosolyogtam.

A ballagás nagyon szép volt. Végre oda jutottam a barátnőimhez, de az én kis poharaimmal jelentéktelennek tűntem a többiek nagy virágai és plüssei között.
- Sziasztok!- köszöntem és megöleltem Őket.
- Szia!- mondták egyszerre.
- Én olyan jelentéktelennek gondolom az ajándékomat, ennyi virág és plüss között.
- Mond, hogy nem virágot vagy plüsst…
- Nem. – szakítottam félbe Plumy-t.
- Akkor jó. – mondta Livi nevetve.
- Én ezt hoztam nektek. – mondtam és átadtam az ajándékokat. Gyorsan kibontották és amint meglátták tátva maradt a szájuk.
- Köszi. – ugortak egyszerre a nyakamba, aminek az lett a vége, hogy mindhárman a fűben feküdtünk.
- Nincs mit.
- Autogramos.
- Igen. Limited Edition. – mondtam viccesen.
- De, hogyan?
- Ajándék.
- Köszi, köszi, és köszi.
- Jó elég. – mondtam és meghallottam egy férfihangot.
- Bocsánat, hogy megzavarom ezt a…
- Fűben fetrengés. – segítettem ki.
- Igen azt. De mennünk kéne. Nem mintha nem maradnék, de a szüleid.
- Miattuk nem kell aggódni. Elengedtek. – ránéztem és láttam, hogy más miatt akar elmenni. – De nem is emiatt…
- Nem, de ha itt maradunk, akkor a kocsi… Nem mondtad, hogy ennyi Twilight fan van itt.
- Bocsánat. – megfogtam a kezét s felhúzattam magamat.
- Haza vigyük a barátnőidet is?
- Nem lehetne…
- Mit?
- Esetleg cukrászda?
- De, de akkor menjünk. – Plumy és Livi csak néztek, hol egymásra, hol rám.
- Gyertek. – mondtam és magam után húztam Őket.
Egyenesen a kocsihoz mentünk, ahol egy kisebb tömeg volt. Nem csodáltam. Egy fekete autót én is szívesen nézek. De a Twilight fanok inkább a Volvo miatt jöttek bámészkodni. Sokan kérdezgették, hogy honnan van…

A cukrászda után haza vitt a kedves ismerős. Megköszöntem és vidáman mentem a géphez, amit gyors mozdulatokkal be is kapcsoltam. Levelem nem jött viszont MSN-en már vártak rám. Kellan volt aki a személyes üzenetében a tudtomra adta, hogy keresztapa lesz és, hogy jöjjek fel MSN-re: ,,Éljen nem sokára keresztapa leszek. Szerelmem gyere fel MSN-re. Kérlek! Pleas! Láttalak a TV-ben.”

Majomember üzenete:
Szia!

Szerelmem, alias, Cherry nevet változtatott erre: Carlisle Forever. I Love Emmett. Eclipse…

Carlisle Forever. I Love Emmett. Eclipse… üzenete:
Szia! Gratulálok a keresztapasághoz.
Majomember üzenete:
Köszi. Jó a neved. Várj. Felhívom Peter-t és megmondom neki.
Carlisle Forever. I Love Emmett. Eclipse… üzenete:
Ne! *boci szemel*
Majomember üzenete:
Késő. Mindjárt felhív. Amúgy nagy voltál a TV-ben. Nekem a Twilight-os és a sulis tetszett a legjobban.
Carlisle Forever. I Love Emmett. Eclipse… üzenete:
Örülök. Pillanat. Hívnak. *gonosz nézés*
Majomember üzenete:
Oké. Addig nevet változtatok.

Elmenetem és felvettem a csörgő telefont.
- Haló!
- Szia! Carlisle Forever?
- Igen. Tegnap megnéztem az Eclipse-t, de már rág eldöntöttem, hogy ez lesz a nevem.
- Szerintem tedd be elé, hogy Mrs. Cullen.
- Jó ötlet, de most Kellan is nevet változtat. Kíváncsi vagyok.
- Igen. Ezért mondtam.
- Félek.
- Nem kell.
- Akkor nem félek. – mondtam nevetve.
- De… Kellan azt mondta már tudod. De Én azért szeretném a bocsánatodat kérni. – abban a pillanatban beugrott miért kér bocsánatot.
- Semmi baj, csak váratlanul ért.
- Meghiszem. De azok a poharak, amiket Kell csak a kezünk alá tolt és utasított. Ash sokat nevetett rajta. Nikki, pedig nem értette, de aztán Ő akata először aláírni az összeset.
- Meghiszem és Egoista.
- Hát… igen. Ezen nem gondolkoztam, de most, hogy mondod.
- És, hogy van a kis… lányod? – kérdeztem a ,,lányod” szónál elhúzva.
- Szerencsés vagyok?
- Igen. Sikerült összehozni egy újabb lányt.
- Nem baj. Lányos apuka vagyok és leszek.
- Nem is kicsit.
- Tényleg Kell kérdezi, hogy megnézted-e a dobozt.
- Dobozt? Ja, igen, vagyis nem.
- Azt mondja: nézd meg.
- Ott van?
- Mi vagyunk a…, a Cullen villában.
- Még mindig eladó?
- Aha.
- Okés. – abban a pillanatban volt egy érzésem, hogy nekem meg kell vennem. – Csak, mert azt hittem már megvette valaki Annyi Twilight fan van…
- Igen, az van. Majd meglátjuk.
- Majd nézelődöm, hátha van valaki aljas, aki meg akarja venni. – mondtam.
- Aljas? Nem rossz, majd nem engedjük be.
- Kérhetném, hogy Carlisle hálószobájába ne menjetek be?
- Persze, de miért? Ja. Oké.
- Na megyek, majd még beszélünk. Úgyis ott vagytok… Hányan is?
- Mindenki.
- Értem… Akkor majd beszélünk.
- Ha Kell odaenged. – mondta nevetve, de valami csattanást hallottam. – Megdobott. Fiam ezért szobafogságot kapsz.
- És vadászni elmehet?
- Még gondolkodom rajta. De tartsd meg a titkot.
- Oké. Van kedved csatlakozni a Cullen családhoz? - ,,Hé. Nem ér. Most…”
- Mit árultál el?
- Semmit. Tetszik a történeted, de a friss…
- Tudom, de most a tánc meg az ének…
- Felkerültek az előbb képek. Te vagy rajta két barátnőddel egy Volvo kíséretében.
- Meglehet. Az előbb voltam ballagáson és…
- Volvo…
- Nem az enyém. Nekem egy Mercedes-em van, de a márkáját csak Angyalnak mondjuk.
- Az szép autó.
- Az.
- Most is te mész a TV-ben. De ez egy amatőr felvétel. Ezt még nem hallottuk. Show Me Love.
- Twilight.
- Igen a szöveg.
- De a Freind or Foe is.
- Igen. Jó a hangod.
- Köszönöm.
- De most megyek, mert Emmett mindjárt megdob megint. És vadásznom kell.
- Kire? Mire?
- Esme-re.
- De…
- Nyugi, de muszály beszélnem Esme-vel. Hisz a feleségem.
- Oké. Szia!

Visszasiettem a géphez.

Majomember nevet változtatott erre: Emm: (L) Cherry (L), will you marry me? You'll be my Mrs. Cullen.

Emm: (L) Cherry (L), will you marry me? You'll be my Mrs. Cullen. üzenete:
Szia! Milyen a nevem?
Carlisle Forever. I Love Emmett. Eclipse… üzenete:
Várj. Nevet változtatok. Amúgy jó.
Emm: (L) Cherry (L), will you marry me? You'll be my Mrs. Cullen. üzenete:
Oké.
Carlisle Forever. I Love Emmett. Eclipse… nevet változtatott erre: Cherry: (L) Emm (L) Yes! I'm your Mrs. Cullen.
Cherry: (L) Emm (L) Yes! I'm your Mrs. Cullen. üzenete:
Tessék.
Emm: (L) Cherry (L), will you marry me? You'll be my Mrs. Cullen. üzenete:
IGEN!!! (L)
Gratulálok! Mikor lesz az esküvő? Rosalie nem tudhatja meg... (by: Alice)
Cherry: (L) Emm (L) Yes! I'm your Mrs. Cullen. üzenete:
Igen, igen.
Köszi. Nem tudom. Kérdezd meg a bátyádat. Rosalie…
Emm: (L) Cherry (L), will you marry me? You'll be my Mrs. Cullen. üzenete:
Mit nem tudhatok meg? :@ (by: Rosalie)
Nem fog semmit csinálni. (by: Alice)
Csak Emmett nincs biztonságban. Amúgy gratulálok, és Szia! (by: Edward)
Kíméljetek. *nyugalom* Miért vagyunk Emmett MSN-jében, ha nekünk is van? (by: Jasper)
Cherry: (L) Emm (L) Yes! I'm your Mrs. Cullen. üzenete:
Menjetek a saját MSN-etekbe. Kérlek. Emm változtass nevet. Túl hosszú XD (L) *boci szemek*
Emm: (L) Cherry (L), will you marry me? You'll be my Mrs. Cullen. üzenete:
Rendben.

Emm: (L) Cherry (L), will you marry me? You'll be my Mrs. Cullen. nevet változtatott erre: Emmett. Emm. Mr. Cullen

Orákulum bejelentkezett.

Orákulum nevet változtatott erre: Alice. (L) Jazz (L)

Jazz bejelentkezett.

Jazz nevet változtatott erre: Jazz. Világfájdalmas képű szöszi. (L) Alice (L)

Stregoni Benefici bejelentkezett.

Stregoni Benefici nevet változtatott erre: Carlisle.

Esme bejelentkezett.

Buta bárány bejelentkezett.

Mazohista oroszlán bejelentkezett.
Rosalie bejelentkezett.

Cherry: (L) Emm (L) Yes! I'm your Mrs. Cullen. nevet változtatott erre: Cherry. Mrs. Cullen


Mazohista oroszlán üzenete:
Szia-sztok!
Cherry. Mrs. Cullen üzenete:
Hello!
Mazohista oroszlán üzenete:
Mi még nem ismerjük egymást, de a gondolataid máris a fivérem körül forognak.
Cherry. Mrs. Cullen üzenete:
Attól, mert Téged nem ismerlek, még lehetek szerelmes.
Carlisle üzenete:
Edward. Nem értem miért baj, ha…
Mazohista oroszlán üzenete:
Emmett csak kajaként gondol rá.
Carlisle üzenete:
Esme, kedvesem. Hol vagy?
Esme üzenete:
Itt. Miért kerestél? A gyerekek mondták.
Mazohista oroszlán üzenete:
Anyu! Ne! Kérlek!
Esme üzenete:
Edward! Nem kell nézni a gondolataimat és akkor nem látsz olyat, amilyet nem akarsz.
Cherry. Mrs. Cullen üzenete:
Carlisle. Kérdezhetek valamit?
Carlisle üzenete:
Persze.
Cherry. Mrs. Cullen üzenete:
Lehet egy vámpírnak és egy embernek gyereke?
Carlisle üzenete:
Nem tudom. Nem találkoztam még ilyennel.
Edward, Bella. Lehet, hogy késik az esküvő.
Buta bárány üzenete:
Miért? Most már biztos?
Alice (L) Jazz (L) üzenete:
Igen. Sajnos.
Cherry. Mrs. Cullen üzenete:
Kár.
Emmett. Emm. Mr. Cullen üzenete:
Cherry! Nézd meg a dobozt.
Cherry Mrs. Cullen üzenete:
Jó. Pillanat.
Jazz. Világfájdalmas képű szöszi (L) Alice (L) üzenete:
De akkor addig gyakorolhatnánk.
Alice. (L) Jazz (L) üzenete:
De hát fogunk holnaptól.
Carlisle üzenete:
Milyen harc?
Alice. (L) Jazz (L) üzenete:
Jön a Volturi és gyakorolni kell.
Rosalie üzenete:
Na, megint. Most is Bellácskát védjük?
Carlisle üzenete:
Rosalie! Bella Edwardhoz tartozik
Rosalie üzenete:
Emmett meg hozzám. De el fog hagyni. *sír*
Esme üzenete:
Ne sírj kicsim.
Nekem most mennem kell.
Sziasztok!
Rosalie üzenete:
Sziasztok, Én is megyek.
Cherry remélem találkozunk.
Carlisle üzenete:
Én is megyek. Emmett, Alice, Jasper, Edward, Bella Ti is gyertek, mert sok lesz a számla.
Alice. (L) Jazz (L) üzenete:
Sziasztok!
Jazz. Világfájdalmas képű szöszi (L) Alice (L) üzenete:
Sziasztok!
Buta bárány üzenete:
Sziasztok!
Mazohista oroszlán üzenete:
Hello!
Emmett. Em. Mr. Cullen üzenete:
Sziasztok! Szia, Cherry!

Emmett. Em. Mr. Cullen kijelentkezett.

Esme kijelentkezett.

Carlisle kijelentkezett.

Alice. (L) Jazz (L) kijelentkezett.

Jazz. Világfájdalmas képű szöszi (L) Alice (L) kijelentkezett.

Buta bárány kijelentkezett.

Mazohista oroszlán kijelentkezett.


Kiléptem én is. Aztán tényleg megnéztem a dobozt.
Elkezdtem kipakolni is csoportosítani őket.
Aztán találtam valamit.

Előző fejezet

5. fejezet | Rebecca- avagy egy nem hétköznapi lány élete

5. Eclipse élménybeszámoló, avagy kérések özöne

Az alvásból semmi sem lett. Helyette mindenki elkezdett írni. Élménybeszámolót. Én sosem szerettem beszámolókat írni, de ebbe szívesen kezdtem én is. Persze a lányok megkérték, hogy majd ha készen lesznek, tegyem már fel a blogba. Mondtam nekik, hogy jó, de akkor majd le kell gépelni. Inkább ne mondtam volna. A következő pillanatban mindenki odament a nagy géphez. Én elővettem a Laptopomat. Aztán valaki mondta, azt hiszem Emese, hogy Ő hozott Laptopot. Mindenki kíváncsian nézett rá. Aztán a következő pillanatban leült mellém. Én addig, amíg a többiek nézték Emesét, hogy Ő hozott Laptopot leültem a földre és bekapcsoltam a gépem.
Aztán sorban kerültek elő a Laptopok. Volt valaki, aki még a szomszédba is átment (bár elég messze kellett szaladnia), hogy kölcsön kérjen egy Laptopot.
A szoba (a nappali) közepén ültünk öten az ölünkben egy-egy Laptoppal. A nagy gépnél hárman írtak egymás után.
Miután mindenki végzett feltettették egy-egy pendrive-ra és oda hozták nekem.
Sorjában tettem be a pendrive-okat és olvastuk, hogy ki mit írt.
Emese: tele Jasper.
Noémi: tele Jacob.
Fanny: tele Jacob.
…
És végül Én: tele Carlisle és Emmett, de Jasper-t sem kíméltem, mert Ő tényleg nagyon sokszor volt az Eclipse-ben.
Senki sem lepődött meg a másik tömeges kedvenc írásánál.
Mikor már ott tartottam, hogy az első beszámolót felteszem a blogba megszólalt a beszámolóm tulajdonosa, hogy mi lenne, ha tennénk be képet is a kedvencről.
Újabb kérés. Szuper. Na mindegy. Mondjuk nem is olyan rossz ötlet. Carlisle és Emmett…
- Ez a kép jó lesz. – mondta Noémi, aki az utolsó előtti volt. Én voltam az utolsó.
- Rendben. Még véletlenül sem hasonlít a többi Jacob-os képre. – mondtam nevetve és közben elmenttetem a képet.
- Köszi, de én most megyek aludni.
- Rendben én is megyek… mindjárt.
- Ok.
Feltettem Noémi beszámolóját és ,,képét”. Aztán kerestem egy képet, amin lehetőleg Emmett és Carlisle vagy Peter és Kellan voltak. De nem igazán találtam megfelelőt. Bekapcsoltam az MSN-t (ezzel megszegve az ígéretem) és megnéztem ki van fenn. Kellan fent volt. Aztán eszembe jutott náluk most lesz este. Ahhoz, hogy kiszámoljam hány óra nem volt erőm se kedvem. Mielőtt gyorsan kikapcsolhattam volna Kellan rám írt. Én meg mondtam neki, hogy majd ma este beszélünk, de most vendégek vannak nálam. Rögtön írta, hogy jó, csak szeretné már olvasni az Én élménybeszámolómat. Tudtam, hogy miről beszél és megígértem neki, hogy felteszem, mindjárt csak nem találok képet. Megkérdezte, hogy milyen kéne. Elmondtam neki. Egy ideig nevetett aztán küldött egy képet. Hálás voltam neki. És megköszöntem. Elbúcsúztunk. Kikapcsoltam az MSN-t és feltettem a képet s élménybeszámolót.

Aznap este az Eclipse-ről álmodtam. Túl sokat Jasper-ről, de a harc jelenetek és a Love nézés. És…

Másnap reggel arra keltem, hogy valaki vagy inkább valakik beszélnek telefonon.
- Ki az?
- Valami fanatikus, aki azt mondja, hogy Kellan-nak hívják.
- Adjátok ide. – anyám, de legalább nem ismerték fel a hangját.
- Hallo!
- Hallo! Mi az?- kérdezte nevetve.
- Ne nevess. Most keltem fel. Miattad. Amúgy beszélni akartam veled. Hogy tetszik a beszámoló?- kérdeztem incselkedve.
- Hát meg kell, mondjam, te nemcsak a történetíráshoz van tehetséged.
- Mond ezt a magyar tanáromnak. – a lányok a hátam mögé jöttek és úgy hallgatóztak. Jól hallhatóan.
- Hallom a csajok a hátad mögött hallgatóznak.
- Milyen jó a hallásod. – mondtam, amire Ő megsértődött.
- Hát, jó.
- Ne! Kérlek! Nem úgy értettem, de megcsikiztek.
- Jah az más. Akkor még beszélhetünk.
- Örülök. Működik a fényposta?
- Nem tudom. Megnézem. – hallottam, hogy nevet és kicsit távolabb megy, majd visszajön. – Nem. Sajnos. Minek kellett volna?
- Nem tudom. Téged akartalak itt is látni.
- Akkor gyorsan megjavítom.
- Oké.
- De… Nálatok van Twilight menü. – ez inkább volt kijelentés, mintsem kérdés. – Kár, pedig küldtem volna mindenkiről egy poharat.
- Milyen mindenkiről?
- Hát mindenkiről van pohár.
- Ott. Itt csak Bella, Edward és Jacob-os pohár van. Sőt… míg ott a Cullen ékszereket meglehet bárhol venni, itt csak nagyon ritkán találsz. – a hátam mögül hangzott a kérdés: ,,Ott?”
- Nem hisznek… Az erős túlzás, hogy bárhol, de vannak kivételek, akiknek tényleg bárhol van, de ez nagyon ritka. Akkor eltetek neked mindegyikből. Valami kívánság?
- Igen. Lenne. Amúgy értem mire gondoltál a kivételek szónál.
- Sejtettem. Mi lenne a kívánság?
- Autogram. Mindenki azt, amelyiken rajta van. És van egy kedves barátnőm, akinek most lesz (majd jövőre) a ballagása és neki szeretnék kérni egy Edward-os poharat autogrammal.
- Értettem. Fel is írtam. És a lányseregnek, akik ott vannak?
- Nem tudom. Talán egy Jasper-es… - ránéztem Emesére.
- Autogrammal. – fejezte be a mondatomat.
- Igen. És mikorra várható a csomag megérkezése?
- Ma feladom, ha…
- Találkozol velük.
- Biztos, hogy találkozok velük. De tudod, lehet, hogy csúszik a BD.
- Miért?- és a mögöttem levő személyek is ezt mondogatták- Menjetek már és egyetek, majd megyek én is.
- Nem nekem mondtad. Mármint az egyetek részt.
- Igen.
- De legalább elmentek.
- Igen. Szóval. Miért késhet?
- Mert nem találunk Tanya-t.
- Ez… baj.
- Igen, de… nagyon fogsz haragudni.
- Miért?
- És nemcsak rám.
- Na. Mondjad már!
- Peter, Jackson, Ashley és Én… bevittünk egy képet a Summit-hoz.
- Igen? Lehet, hogy meglesz Tanya?
- Lehet. Azt mondták, hogy még tárgyalnak.
- De ez jó hír.
- A Te képedet vittük…
- MI? Ti nem vagytok normálisak. Most mit csináljak? Holnap leszek tizenhat. Még tizennyolc sem vagyok. Az a Tanya idősebb. És… Úristen!
- Nyugi. De amúgy pont a Te korosztályod. Ahhoz képest, hogy tizenhat éves vagy elég komolyan nézel ki. Szerintem jó lennél Tanya-nak.
- Majd meglátjuk. De, ha nem sikerül…
- Szerintem neked nagy esélyed van.
- Beszéljünk másról.
- Rendben. Tényleg tetszett az Eclipse?
- Igen. Amikor üldözték Victorát. Esme and Carlisle amikor megtalálják Bree-t. Az annyira Love.
- Kevered a magyart és az angolt. Ez tetszik.
- Örülök. De most megyek mielőtt még visszajönnek. Majd este beszélünk. – mondtam és nehezen akartam elválni a telefontol.
- Szia! Majd hívlak.

Lementem a konyhába és megálltam az ajtóban. A konyha közvetlenül a nappaliba nyílt.
Dübörgött a zene és a lányok táncoltak. Beálltam én is és énekeltem a szöveget.
Azután fáradtan, de mégis energikusan leültünk és beszéltünk… órák hosszat beszélgettünk.

Előző fejezet

Következő fejezet

4. fejezet | Rebecca- avagy egy nem hétköznapi lány élete

4.Virtuális család, ami nem is áll, olyan távol a valóságtól


Az egész délelötött végig untam. Már nagyon vártam a 6 órát, de az távolinak tűnt. Úgy döntöttem elmegyek sétálni Emesével a Duna partra. Elhívtuk Vikit is, de ő nem jött, mert a mamája nem engedte el…

Ahogy sétáltunk elkezdtünk beszélgetni. Előjött az is, hogy tegnap kivel beszélgettem olyan későig. Persze nem akartam elmondani, de végül kiszedte belőlem.
- Emmett-tel és a többi Cullen-nel, meg a többiekkel.
- Persze…
Nem hitt nekem. Ez volt a szerencsém. Tovább sétáltunk és miután leültünk a vízbe vezető lépcsőre elkezdtünk gondolkodni.
A hátunk mögött leültek. Az egyik lány beszélt a másikhoz.
- Nem baj, ha leülünk ide?- kérdezte a másik lány, akinek beazonosítottam a hangját.
- Plumy!- fordultam hátra és átöleltem.
- Cherry! Komolyan te vagy az?
- Igen, de Te…Ti, hogy-hogy itt vagytok?
- Arra gondoltunk, hogy feljövünk Pestre aztán itt kötöttünk ki. – mondta Livi.
- Curranty!- neki is nagyon örültem.
- Hogy vagy?- kérdezte Plumy.
- Jól. És Ti?
- Mi is.
Egy vagy két órát elbeszélgettünk. Ránéztem az órámra. Fél hat. Nekem hatra otthon kell lennem. Gyorsan pattantam fel.
- Mi az?- kérdezte Curranty.
- Biztosan megy MSN-ezni a kitalált vámpírokhoz. Valaki csinált a nevükkel MSN-t és szegényke bevette. – mondta Emese és rám mutatott, amire én szúrós pillantást küldtem felé.
- Ez részben igaz, de nekem mennem kell. Mert hatra beszéltünk meg találkozót.
- Találkozót?- kérdezte Curranty.
- MSN-en.
- Jah.
Elköszöntem és szaladtam a villamoshoz. Viszonylag gyorsan otthon voltam. Bekapcsoltam a gépem és vártam, hogy kiadja az MSN ablakát.
Bejelentkezés.
Megfigyelés.
Rám írás.
Gyorsan átváltoztattam a nevem.
Kellan írt rám:

Majomember üzenete:
Szia! Már negyed öt van.
Szerelmem, alias, Cherry üzenete:
Szia! Bocsi, de a Duna-partnál voltam és találkoztam egy kedves ismerősömmel. És elkezdtünk beszélgetni.
Majomember üzenete:
Semmi baj. Arra gondoltam, hogy játszhatnánk családosdit.
Szerelmem, alias, Cherry üzenete:
Benne vagyok. De Én ki leszek???
Majomember üzenete:
A szerelmem később a feleségem *nevet*
Szerelmem, alias, Cherry üzenete:
Hééé *duzzog*
Majomember üzenete:
Ne, nagyon szeretlek. Kérlek! Nem akartalak megbántani. Csak annyira viccesen hangzik, hogy beszélek egy vad idegen csajjal, aki blogot ír és imádja a Twilight-ot és nem Emmett-et nézi, hanem az emebert.
Szerelmem, alias, Cherry üzenete:
Ki nem jön fel ma MSN-re? *fürkésző pillantás*
Majomember üzenete:
Mi az a fürkésző pillantás? *nevet és nem érti a szó jelentését*
De, ha szóba hoztad, akkor senki sem tud feljönni, csak Én. *csillog a szeme*
Szerelmem, alias, Cherry üzenete:
Mi az, hogy nem jönnek fel!!!*ideges*
Ezért siettem és törtem ki a mini sarkúmnak a sarkát???
Amúgy a szó jelentése: kíváncsi.
Hogy vagy?
Majomember üzenete:
Jól vagyok. És köszi, a felvilágosítást. *vigyorog*
És te, hogy vagy?
Szerelmem, alias, Cherry üzenete:
Jól.
De kifejtenéd bővebben a családos ötleted?
Majomember üzenete:
Hát, persze neked bármit (L).
Apa: Peter lenne
Anya: Elizabeth lenne
Gyermekük: Robert, Kristen, Nikki, Ashley, Jackson, Én lennék
Te: a barátnőm később a feleségem lennél
Kereszt apád: Michael lenne
Kereszt tesód: Dakota lenne
És a többiek meg barátok lennének
Nah, milyen???
Szerelmem, alias, Cherry üzenete:
Tök jó. Én benne vagyok. És így gyakorolhatjuk a nyelvet. *gonosz kacaj*
Majomember üzenete:
Igenis, Tanárnő. Vagy.
Igenis, Asszonyom.
Szerelmem, alias, Cherry üzenete:
Nem vagyok asszony. *összeszorítja a fogát és úgy beszél*
Majomember üzenete:
De majd leszel…egyszer. (direkt cukkollak)
Szerelmem, alias, Cherry üzenete:
Pillanat.*kiheveri a fáradalmakat és alszik egy gyorsat*
Majomember üzenete:
Na…elfelejtettem, hogy nálad ott este van.
Jó éjszakát!
Emmett-es álmokat.
Carlisle-s álmokat.
Kellan Lutz-os álmokat.
Puszi.
Szerelmem, alias, Cherry üzenete:
Meglesz. *kacsint*
Puszi.

Kikapcsoltam a gépet és bedőltem az ágyba. Pont úgy, mint tegnap. Kellan Lutz családosdit szeretne játszani, úgy, hogy Én a barátnője vagyok. Lehetne ennél jobb a napom?
Megcsörrent a telefon.
Ki lehet az?
- Haló?
- Szia! Tök jó. Akkor tényleg a saját számodat adtad meg.
- Kellan? Te most komolyan felhívtál, amikor aludni készülődtem?
- Muszály volt hallanom a hangod és elfelejtettünk időpontot egyeztetni.
- Inkább add meg mindenkinek a számom és hívjatok, amikor akartok, de most megyek tusolni vagy inkább fürdeni és közben olvasni fogok.
- Jól hangzik. Akkor jó éjt és jó olvasást.
- Puszi.
- Puszi.
Elmenetem fürdeni és olvastam. Elaludtam a vízben, de amikor már nagyon hideg volt kiszálltam és ledőltem az ágyba. Még felöltözni sem volt erőm. Még jó, hogy senki sem lakik velem.

Másnap reggel a telefon csörgésére keltem fel. Ki lehet az? Tegnap sokáig fent voltam.
- Haló! Kivel fogok beszélni?
- Szia! Ha jól tudom, akkor Peter Facinellivel. – szólt a válasz a telefonból.
Hiába igazi olasz.
- Ja, jó reggelt!
- Neked is.
- Akko, most a telefonba is…?
- Tegeződjünk.
- Köszönöm.
- Mit?
- Semmi, csak nem nagyon szeretek Önözni meg Magázni.
- Értelek, de ugye tudod, hogy nálunk csak a tegezést ismerjük igazán.
- És neked még az olasz beütés is…
- Valami bajod van azzal, hogy olasz vagyok?
- Nem, ellenkezőleg. Szeretem az olaszokat. Meg a zöld szemű pasikat.
- Kell tőled félnem?
- Nem hiszem. Ha találkoznánk, akkor nagy valószínűséggel elájulnék. Teljesen ártalmatlan vagyok. Persze…
- Olvastam a Rebirth-et. Kit választasz?- a hangjában gyerekes izgatottságot véltem felfedezni.
- Majd meglátod.
- Kérlek! Pleas!
- No!
- Pleas! Pleas! Pleas!
- No! Mert akkor nem lenne, meglepi. És amúgy is a magyart gyakoroljuk.
- Igaz, de ahhoz képest jól tudsz angolul.
- Igen.
- A suliban angolt tanulsz…
- Nem.
- Akkor?
- Németet tanulok, de az angol az… anyanyelvem. Azt ösztönösen tudom.
- Az angol az anyanyelved?
- Igen.
- És, hogy-hogy nem itt laksz.
- Hosszú.
- Ha a vámpír énemet nézzük, akkor van rá bőven időnk.
- Eljöttem onnan. Túl sok volt a beképzelt celeb.
- És engem annak tartasz?
- Nem. Te egy irtó helyes, zöld szemű, olasz pasi vagy, akibe beleszeretnék, ha… - hallottam a nevetését.
- Köszi, a bókokat. Az előbb itt volt Jennie és hallotta, amit mondtál.
- Add neki oda a telefont és elmondom neki, hogy nem úgy gondoltam.
- Rendben. – hallottam, ahogy átadja a telefont.
- Ki vagy Te kis… mit képzelsz?
- Heló! Rebecca vagyok és csak elmondtam, hogy Peter-t nem tartom beképzelt celeb-nek.
- Öhm… Sorry! Nem úgy gondoltam. Jennie vagyok. Úr isten! Tényleg nem volt szándékos csak mostanában elég féltékeny vagyok. – ezt, hogy értette?
- Én nem akartam semmit Peter-től. Legfeljebb egy puszit az arcomra. Vagy egy ölelést.
- Sajnos a fényposta nem működik. – mondta nevetve.
- Kár. Amúgy a féltékenység nem jó, de Én meg pláne… Örülök, hogy van olyan aki beszél velem.
- Kire célzol?
- Kellan Lutz-ra.
- Te vagy Szerelmem?
- Ööö… Igen, ha Ő így mutatott be, akkor igen.
- Igen. Olvasom a történeted. Nagyon jó.
- Köszönöm.
- Elárulok neked, de nem szabad elmondanod senkinek.
- Ígérem.
- Kisbabát várok, de nem tudom, hogyan mondjam el Peter-nek. – még egy gyermek?
- A többit, hogyan mondtad el?
- Itthon.
- Akkor most vidd el vacsizni és ott mond el.
- Jó ötlet.
- De, ha kiderül, hogy még egy lány akkor…
- Nőuralom van már így is. – nevetett velem együtt.
- És mi lesz a neve?
- Peter azt mondta régebben, hogy muszály megkapnia az első lányuk nevét. Tehát Bianka Rebecca Facinelli.
- Szép név. Szóval előre a lány nevet vettétek. Gondolom a fiú neven nem kell gondolkozni.
- Hát, nem. Akkor lesz egy kicsi Peter.
- Mindkettő nagyon aranyos lenne.
- De mi van, ha…
- Az első szabály: nincsen ha.
- De azért felhívhatlak, majd?
- Persze. Bármikor.
- Köszönöm, de most leteszem, mert lefoglalom az étteremben a helyet.
- Oké. Puszilom Peter-t is.
- Puszi. És átadom.
Beszéltem Jennie Garth-al, aki az anyukám.

Pár hónappal később.

A hónapok gyorsan teltek és Én a tanítással és a tanulással foglalkoztam. Úgy döntöttem kiveszek egy szabad napot és áthívom a barátnőimet egy buliba.
A program a következő:
1. Suli után hozzám átjövünk
2. Mindenki felöltözik a hozzot ruhába és lepakoljuk a cuccokat
3. Elindulunk a moziba
4. Kikapcsolom a telefont és a számítógépet (egy egész estére, persze mobilt viszek magammal és azon fogja jelezni, hogy ki hívott)
5. Megnézzük a Twilight-maratont
6. Haza jövünk (hozzám)
7. Alszunk… vagy nem
8. Reggel beszélünk, eszünk és megbeszéljük a tegnapot

Elérkezett az a nap, amikor elmentünk a moziba.

A telefonom a mozi után elég sok hívást jelzett ki. Szám szerint 43-mat. Csak meresztgettem a szemem. Ki hívott ennyit??? Leültem egy padra. Aztán elgondolkoztam és tárcsáztam. Kicsöngött. És beleszóltak.
- Haló! Ki az?
- Haló! Rebecca vagyok.
- Kerestelek, de nem vetted fel.
- Moziban voltam.
- Ilyen korán? Mármint nálad hajnal van.
- Igen, de Twilight-maraton.
- Na mindjárt hívom Peter-t. – elkezdett nevetni.
- Oké. – vele együtt nevettem.
- És, hogy tetszett?
- Nagyon. Főleg az Eclipse.
- Miért?
- Mert sok volt benne Carlisle.
- Carlisle… Akkor téged nem kéne kétszer kérni, hogy menj egy Team Carlisle-s pólóba.
- Hát, nem.
- És van olyan pólód?
- Most is abban vagyok, de nem csak ez az egy Twilight-os pólóm van.
- Esetleg mindegyik Twilight-os szereplőről van pólód?
- Igen. Sőt… De inkább beszéljünk arról, hogy, hogy fogadta a hírt?
- Jól. És meglepte, hogy elvittem vacsizni. – hallottam, hogy valaki megkérdezi a háttérben, hogy ki az.
- Hallom, hogy ott eléggé…
- Délután van.
- Igen. És mit csináltatok ma?
- Aludtunk, de ne tudd meg. Semmit sem enged. Azt akarja, hogy pihenjek. Mindig.
- Hát…Csak félt.
- Igen, de ennyire? Na most már Ő is beszélni akar veled. Adom és Szia!
- Szia!
- Hello!
- Hello! Tessék szabadteret adni Jennie-nek. – mondtam Peter-nek viccesen.
- Mond melyik rész tetszett a legjobban?
- Amikor Edward és Carlisle gyakorolták a harcot. Esme and Carlisle megtalálja Bree-t. És az a nézés.
- Jó. Te tényleg nagy… milyen fan is vagy?
- Team Carlisle. A legnagyobb és leghűségesebb.
- Meghiszem. Utazz ide.
- Nem lehet. Iskolába járok. És most írói tevékenységeim is vannak. – mondtam és nevettem. – Majd máskor.
- Rendben. – mintha valamit titkolna előlem, csak nem tudom mit.
- Mi titkolsz?
- Te sem mondtad el, hogy kit választasz.
- Az régvolt.
- Ez is az lesz egyszer.
- De…
- Nincs de.
- Jó. Nagyon jó voltál a filmben.
- Köszönöm.
- De most mennem kell, majd hol… vagyis ma még beszélünk. Jó éjszakát!
- Köszi. Neked meg Jó reggelt!
- Thank’s.
Letettem a telefont és elindultam haza a baráti társasággal akik mit sem sejtettek, hogy kivel beszéltem.

Előző fejezet

Következő fejezet

7. fejezet | A család szent köteléke

7. Baj, vagy miért néz mindenki így rám?

A reptéren már vártak ránk. Anyu szemében aggódást láttam. Biztos felhívta Jake. Nem értettem semmit, csak hogy hazajöttünk, mert beteg lettem.
- Jól vagy? - kérdezte anyu.
- Remekül – mondtam és nem is hazudtam.
- Jake mondta, hogy beteg vagy.
- Jól vagyok. Jake csak túloz – nyugtatgattam.
Hazamentünk, és amikor egy szembe belenéztem láttam, hogy neki más véleménye van a betegségemről. Carlisle szeme volt.
- Beszélhetnénk?
- Persze – nem értettem miért néz másképp, mint a többiek.

Bementünk a dolgozó szobájába és helyet kínált.
- Nem veszed komolyan Jake aggódását, se senkiét.
- Nem érzem magam betegnek.
- Ez érthető
Mi? Beteg vagyok, csak nem érzem?
- Nem beteg vagy. A tünetek alapján… Terhes vagy.
- Az lehetetlen.
- Nem az.
- És…
- A veszélyeket meg kéne tudni.
Veszélyek? Engem abban a pillanatban csak a baba érdekelt. A baba aki Jake-től van.
Vajon mit szól majd hozzá? Biztos nagyon örül majd.
- Jake-en gondolkozol?
- Öhm… Igen. Honnan tudtad?
- A szemedben a csillogás mindent elárul.
- Ezt nem tudtam – mosolyogtunk.
A hasamba Jake egy részét hordom.
- Szerintem el kéne mondani a többieknek – mondtam és az arcát figyeltem.
Szemöldökét enyhén felhúzta, aztán leengedte. A száját szólásra nyitotta, de úgy tett mintha csak levegőt vett volna és becsukta a száját. A szemében aggódást észleltem.
- Mi a baj? - kérdeztem és felálltam.
- Semmi – mondta és segített felállni.
Lementünk és Edward már össze is hívta a családot. Ő már tudta. A szemében neki is aggódás volt.
Miután Carlisle elmondta a ,,hírt” mindenki felszisszent. Semmit sem értettem.
Baj, vagy miért néz mindenki így rám?
Edward szólalt meg, amint meghallotta a gondolataimat.
- Ez bonyolult. Majd holnap.
- De miért nem ma? - kérdeztem és egy nagyot ásítottam.
- Jó éjt – mondta Alice.
Hazamentem és lefeküdtem az ágyba. Rögtön elaludtam.

Másnap reggel anyu ott ült az ágyam szélén.
- Jó reggelt, kicsim.
- Anyu. Én…
- Semmi baj. Edwardék csak arra emlékeznek amikor én lettem terhes.
- De Jake... – mondtam és sírva fakadtam.
Jake amikor meghallotta, hogy terhes vagyok elrohant.
- Kicsim, Jake csak megijedt – mondta és közben a hátamat simogatta.
- Mi lesz, ha nem jön vissza?
- Vissza fog jönni.

Előző fejezet

Következő fejezet

6. fejezet | Daybreak - Pirkadat

6. Az új élet kezdete

Kb.: 6 és fél óra alatt Forksba voltunk. És meg sem álltunk egy nagy házig.
A ház egyik fala üveg volt és nem a földön ,,állt”.
Én csak ámultam és bámultam.
Christopher kézen fogott és elindult a ház felé.
Beléptünk a házba és én alig akartam hinni a szememnek Gyönyörű volt és tiszta, tágas. Christopher még mielőtt elindultunk volna fölfelé szólt, hogy nem tudják, hogy itt vagyok. Ettől még jobban féltem és izgultam. Mikor felértünk a lépcsőn, hallottam egy számomra ismerős férfihangot. És nem is tévedtem, mert a következő pillanatban megjelent előttünk.
- Sziasztok!- üdvözölt, de egy kicsit meg volt lepődve- éppen családi gyűlést tartunk.
- Óh, én nem akarok zavarni.
- Nem zavarsz.
- Igen, így lehetőségem van bemutatni a családomat. – mondta vidáman Christopher.
Megfogta a kezem és bementünk az ebédlőbe.
Az asztalnál nyolcan ültek, heten gyönyörű fehérek voltak, de a nyolcadik sötét bőrű, fekete hajú fiú volt. Észrevettem, hogy az asztalfő helyén nem ül senki.
- Ott Carlisle ül. – mondta egy bronzhajú fiú.
Én már megszoktam, hogy olvasnak a gondolataimban. Ekkor hirtelen megszólalt Christopher:
- Ő itt a barátnőm. – mutatott rám.
Az asztaltól felállt egy barna hajú nő, de a távolságot tartotta.
- Üdvözöllek, Esme vagyok. – mosolygott.
Aztán Christopher sorjában mondta:
- Edward, Bella, Alice, Jasper, Emmett, Rosalie…
- Őt ismerem. – mindenki engem nézett – Mármint a suliban amikor azt mondta, hogy ,,Szerintetek úgy őszintén lesz itt valaki normális aki megcsinálja az iratokat?”
- Azta, hogy te milyen pontosan emlékszel. – mondta Rosalie.
Christopher folytatta.
- És végül, de nem utolsó sorban Jacob.
- Sziasztok!- kicsit furán éreztem magam – Az én nevem Rebecca.
- Rebecca? Csak simán ennyi?- kérdezte Emmett, egy hatalmas vigyorral az arcán.
- Nem, de ennyit mondok. – nyújtottam ki rá a nyelvem.
- Hol van Carlisle?- kérdezte Esme, Edwardra nézve.
- Eleazar van itt. – mondta Edward.
Én csak egy idegen ember gondolatait hallottam.
- Ki az, az Eleazar?- kérdeztem.
- Eleazar egy közeli barát. – mondta Edward.
- Értem. – mondtam.
Az ajtóban két férfi állt. Az egyik Carlisle, de a másikat nem ismertem.
- Ő meg ki?- kérdezte Eleazar Carlisletól.
- Ő, Cristopher barátnője.
- Igazán? És mennyit tud?
- Még csak most érkezett meg. – mondta Esme.
- Sima, egyszerű gondolatolvasás lenne a képessége. – mondta Eleazar és rám nézett.
- Szóval te megtudod határozni, hogy kinek milyen képessége lenne? Ez a te képességed?
- Chirstopher! Te mindent elmondtál neki?
- Nem, én nem mondtam neki sok újdonságot.
- Akkor honnan tud ennyi mindent?
- Többet tudok, mint amennyit ti összesen gondoltok. – válaszoltam Christopher helyett.
- Tudod mik vagyunk?
- Vámpírok, kivéve- Jake-re mutattam- mert ő vérfarkas(alakváltó).
- Tudod tehát, hogy mik vagyunk. Akkor nyílván azt is tudod, hogy mivel táplálkozunk.
- Igen, tudom.
- És azt tudod, hogy hány évesek vagyunk?
- Jacob 50 körül, Bella is akörül, Edward 110-hez közel, Carlisle 400 év körül. Ennyit tudok.
- Nagyon, jó.
Az utolsó kérdésem. Mit tudsz a Volturiról?
- Azt, hogy Aro és Jane nagyon kedves, és barátságos. A többiek nem beszélnek és az új Volturi vezér meg akarja ölni a legerősebbet.
- Milyen új Volturi vezér?- kérdezte mindenki egyszerre.
- A neve James és mindent megtesz azért, hogy a vámpírok és a vérfarkasok között ne legyen béke. Amúgy azt hiszi, hogy ő a legerősebb.
- De a legerősebbnek nem az a feladata, hogy békét kössön a két fél között?
- De. De választania kell a Volturi vagy a halál között. Kap gondolkodási időt, eközben neki ki kell találnia, hogy, hogy lesz vámpír.
- De a legerősebb nem vámpír?
- Nem. Mert az ő élete megvan ,,írva”. Szerelem, házasság és egy gyermek azután pedig az átváltozás. És a szerelemnek igaznak kell lennie. – a végén már elfáradtam és nagyot ásítottam.
Emmett észrevette és elkezdett viccelődni. Már nem nagyon tudom, hogy miről beszéltek, de hirtelen Noéminál voltam és láttam ahogy alszik. Pizsibuli volt. Én is részt vettem benne. Segítettem az előkészületekben.
Éreztem ahogy valaki felkap és felvisz. Aztán letettek egy ágyra.
Az álmomban egy diszkóba mentem.

Másnap reggel másnaposan keltem.
Christopher ahogy meglátott tudta, hogy elmentem egy másik helyre. Helyutazást csináltam.
Senki sem értette, hogy miért vagyok ennyire rosszul, de Christopher és én csak nevettünk.
Esmet megkértem, hogy adjon tejet, mert kicsit másnaposnak érzem magam.
Aztán a napok csak teltek és teltek.

Előző fejezet