"Nagyon figyelj, mert a világot
teszed is azzá, aminek látod."

Fodor Ákos: Hasadó anyag
metaoptika
Kint feljönnek a csillagok,
bent bekuckózva olvasol.

Az én életem a regények, novellák, olvasmányok és a személyes történetek által lesz teljes – és ezeket megosztom veled is. Térj vissza bármikor, én itt leszek.
Stella L. Brandy

8. évad | Outlander: Az idegen sorozatértékelés

Sziasztok!

Az Outlander az a sorozat, amiről már írtam Könyv vs. sorozat bejegyzést is, mert annyira nagyon szeretem. Most viszont eljutottunk az utolsó évad utolsó részéig, én pedig erről szeretnék írni Nektek. Mert nem tudom, Ti, hogy vagytok vele, de nekem ez a világ fontos részem lett.

 

FIGYELEM: spoiler veszély van mindenki számára, akik még nem látták az utolsó évadot!

 

Outlander Season 8 is the epic final chapter of Jamie and Claire Fraser's story, bringing their timeless romance and the broader Fraser family saga to a close. Set against the backdrop of the American Revolution, the Frasers must protect their home at Fraser's Ridge while navigating the shifting tides of history, political threats, and the ultimate mysteries of time travel.

„When the day shall come, that we do part, if my last words are not 'I love you'—ye'll ken it was because I didna have time.”


Amikor megtudtam, hogy kaszát kapott a sorozat, nem voltam annyira feldúlt. Talán azért, mert akkor már a Blood of My Blood be volt jelentve, így tudtam, hogy nem maradunk időutazások nélkül. Azonban most, hogy befejeztem a sorozatot, el kell, hogy mondjam: nagyon sajnálom.

Habár ebben a bejegyzésben az utolsó évadról akarok írni, azért megemlíteném azt a furcsaságot, ami az elmúlt 12 év során azért picit csípte a szemem. Mert bizony, akármennyire is imádom ezt a sorozatot, voltak vele problémáim.

Az első mindjárt az, hogy egy idő után elkezdtek összevonni könyveket, amik azért voltak bosszantóak, mert volt, hogy spoilereztek történéseket.

A második, hogy megváltoztattak eseményeket, amiket szerintem nem kellett volna. Jó, a történet egészét nem változtatta meg, de azért kicsit sajnáltam. Murtagh például hiába volt nagy kedvencem, nem volt kevésbé fájdalmas elveszíteni őt egy következő évadban, mint abban, amiben a könyv szerint kellett volna.

De a harmadik az, ami tényleg nagyon bosszantott: az évadok epizódszámainak csökkenése. Szerintem megérdemeltünk volna az évadok során több részt. Az első évad 16, a második, harmadik és negyedik már csak 13, aztán az ötödik 12 részes volt; a hatodik évadnál volt jó mentség, hogy miért lett csak 8 részes (Caitríona terhessége), ami miatt a hetedik évadot hosszúra tervezték, ami csalódás volt olyan szempontból, hogy kettébontották és így is csak 16 epizódot kaptunk. A nyolcadik évad pedig már csak 10 epizódból áll.

Szóval igen, én kicsit csalódott vagyok, hogy csak ennyit kaptunk, de leginkább azért, mert az utolsó rész után én még úgy néztem volna tovább a történéseket. Tényleg érdekelt volna a Fanny-szál, ami a könyvekben nem egészen így van. Érdekelne, hogyan boldogul Bree és Roger. Ahogyan Marsali, William és a többiek is. Mert egy része egészen másképp történik, mint a könyvekben, így minden a képzeletre van bízva. Igazából egy nyitott könyvet kapunk az utolsó pillanatban.

 

Az utolsó évad mind a 10 része egy hullámvasút. Érződik rajta nagyon a lezárás, szinte minden pillanatban arra vár az ember, hogy kitől búcsúzunk el örökre. Várakozunk, közben a karakterek élik az életüket, kicsit talán bele is ragadnak abba, hogy felkészítsék a nézőket: ez a vége. Mire az utolsó nagy jelenetig jutunk, már senkit sem döbbent meg, de azért sírunk veszettül.

Na, valahogy így látom én ezt az évadot. Mert igen, végig sulykolták belénk, hogy Jamie sorsa mi lesz. Ahogyan haladtunk előre a történetben, egyszerűen nem kérdőjeleztük meg a végét. (Igen, én le vagyok maradva a könyvekkel, de az egy másik történet, lényeg, hogy itt nagyon a sorozat volt a vezetőszáram.) Miért is tettük volna, amikor senki más sem tette?

Kicsit úgy érzem, hogy a Fanny-szál azért elvett néhány momentumot egy epikus fináléhoz – az egész Faith élt dolog nagyon varázslatosnak, hihetetlennek tűnt. De meg kell hagyni, nagyon ügyesen adagolták a történet folyamán a végkifejlet magyarázatát: Claire képes visszahozni ténylegesen valakit a halottaiból. Szóval szerintem a végén Jamie és Claire éltek.

A Jamie-szellem jelenetsorozat viszont annyira nagyon szép magyarázatot adott arra, hogy Claire mekkora tévedésben élt, amikor azt hitte, az első utazása véletlen volt. Persze, hogy nem az volt! És őszintén örülök neki, hogy Franket is láthattuk, mert belekerült az a bizonyos jelent az első részből. Kövezzetek meg, de én őszintén kíváncsi lettem rá, hogy vajon Franknek milyen érzés volt kutatni a múltban és rádöbbenni, hogy a szerelme vissza fog térni egy másik férfihoz. Ahogyan az is érdekelne, hogy mégis milyen cselekedetek vezérelték, hogy azt a sok mindent leírja, ezzel védelmezve Breet, ugyanakkor bántva Jamie-t és Calire-t.

 

Az egész utolsó évad tényleg egy nagy búcsú-buboréknak érződött. Nem voltak olyan átívelő szálak, amik indikáltak volna egy újabb évadot. Egyszerűen lezártak mindent. Például a William-Jamie kapcsolatot. Vagy éppen Lord John és a Fraserék kapcsolatát. Ami amúgy számomra nagyon jó érzés volt. (Emlékeztek még arra, amikor David Berry bejelentette anno, hogy befejezte a karaktert? Aztán visszatért, ami a legjobb dolog volt, amit csak tehetett.)

Kicsit azért hiányzik, hogy ilyen karakter búcsúkat lássak. Tudjátok, olyat, mint amiket a többi sorozatnál szoktak, hogy first and last appearance/scene. Azokat annyira nagyon szeretem, itt is vártam volna valami kis bővebb visszaemlékezést. Mert nagyon jó volt látni a múltból hogyan lesz jövő jeleneteket, de nekem hiányoztak a többiek. Valószínűleg azért, mert annyira nagyon sok év alatt, annyira nagyon a szívemhez nőttek a karakterek, hogy erre számítottam. De, ha a sorozatba nem is, remélem, hogy a videókészítők által majd lesz lehetőségem ilyeneket nézni.

Tíz részen keresztül mikro-búcsúkat kaptunk, amik hol érthetőek voltak, hol pedig fájdalmas változtatások. Például Fergus halála, ami amúgy is nagyon felkavaró volt, még ráadásul betettek egy amolyan farewell visszaemlékezést is, ami teljes mértékben igénybe vette a könnycsatornáimat. Annyira nagyon szép lezárást kapott, habár nem kellett volna meghalnia. Mondjuk hiányzott kicsit az, hogy Claire jobban bele legyen vonódva érzelmileg, elvégre az ő fia is volt.

De tényleg, ebben az évadban minden búcsú valahogy annyira nagyon véglegesnek hatott, hogy bármelyik epizódot is néztem, tudtam, hogy ennyi volt. Nem lesz évek múlva egy következő rész, amiben feltűnik majd ez vagy az a karakter. Nincs többé jövőbenéző karakterív, akit láthatok felnőni. Nincsenek magyarázatok arra, amit Jamie mondott, mert a magyarázatot mindenki tudja, csak egyszerűen látni akarja – azt, hogy Mandy mit értett azon, hogy másképp látja a Jamie-t és Davyt például. Vagy az is egy nyitott kérdés, hogy Fanny tud-e utazni a köveken át, ugyanakkor egyáltalán nem az: ott van a szemünk előtt a válasz, csak az agyunk akarja ránk kényszeríteni, hogy nem biztos, mert 12 éven keresztül semmi sem volt igazán válasz, mert később kiderült, hogy rosszul gondoltuk. De most nem így van. A válaszok egyszerűek, a válaszok ott vannak előttünk.

És, ha érdekel mégis, hogy vajon Claire és Jamie tényleg életben maradtak-e, akkor el kell olvasnunk a könyvet – a kilencediket (vagy csak rákeresni a gúglin, mert úgyis más már megírta). Mert az biztos, hogy a készítők nem tették azt a rajongókkal, amit megtehettek volna ugyan: nem zárták le a történet véglegesen. De kivételesen nem azért, hogy egy évekkel későbbi folytatásnak utat engedjenek, hanem azért, mert a tizedik könyv még nem készült el.

Habár az utolsó epizód tényleg nagyon meghatóra sikeredett, szerintem tényleg az egész évad volt egy nagy, megható finálé. Felidézte a múltat, elvart néhány régi szálat, és mindemelett gyönyörűen vezette a rajongókat a búcsú pillanata felé. Zseniális évad volt, még, ha szerintem többet is érdemeltünk volna.

 

Az utolsó rész után tudjátok, mi volt az első gondolatom? Hogy itt az ideje felzárkózni a könyvekkel (annyira azért nem vagyok lemaradva), és újra nézni a sorozatot. Egymás után az összes részt. Mert az Outlander ezennel belépett azon sorozataim körébe, ami „Befejezett sorozatok rendszeres vagy rendszertelen újranézése” címet viseli – mert nem akarom elengedni őket. A szívemhez nőttek a karakterek és a színészek.

Én nem állok készen arra, hogy elbúcsúzzak tőlük, mert annyira fantasztikus volt velük együtt végig élni az elmúlt 10 évet, amióta én becsatlakoztam a fanok társaságába. Látni például, ahogy Young Ian felnő, illetve az intrikák elhatalmasodnak… Nem vagyok egy nagy háborús-könyv/film párti, de az Outlander ennél jóval többet adott nekem mindig is.

Számomra varázslatos sorozat volt, sajnálom, hogy vége. De izgatott is vagyok, mert a spin-off okozhat még meglepetéseket. Remélem továbbá, hogy mindegyik színész nyitott lesz arra, hogy esetleg szerepeljen a Blood of My Bloodban, vagy más kiegészítő sorozatban (mert remélem, lesznek még).

 


Kedves Olvasók!

Nektek mi a véleményetek a 8. évadról? És az utolsó részről? Szerintetek Jamie és Claire élnek?

Szerintem ez egy ügyes megoldás volt arra, hogy az utolsó könyv még nem készült el, és Diana Gabaldon nem adott információkat ki belőle. Örülök, hogy nem adtak homályos vagy furcsa utalásokat, amik nagyon eltértek volna a könyvtől (a kilencediktől).

Kövessetek itt is:
Találkozunk legközelebb!
Stella
Képek forrása:

Megjegyzések