Gondolataim az HBO sorozatáról, avagy a Harry Potter és a bölcsek kövéről

Sziasztok!

Nagyjából mindenki eldöntötte már így, hogy kijött az első hosszú előzetes, hogy mit gondol ténylegesen a sorozatról, ami jön, azaz a Harry Potter és a bölcsek kövéről. Ezzel én sem vagyok másképp, de néhány gondolat megfogalmazódott bennem a remake kapcsán, és az előzetes megnézése után muszáj voltam írni.

(Dehogy voltam muszáj, de szerettem volna.)

És, hogy miért pont most? Azért, mert 45 évvel ezelőtt, ezen a napon egy kisfiú elárvult, és az édesanyja elhelyezett rajta egy védőbűbájt – ezzel kezdetét vette Harry Potter kalandjainak első felvonása, Dumbledore mesterkedése, és Piton vezeklése. (Azért az nagyon durva, hogy Piton részben a hibás Lily haláláért, ugyanakkor neki köszönhetően élte túl Harry a halálos átkot. Hiszen, ha Lilynek nincs meg a lehetősége, hogy félreálljon, Voldemort szimplán megölte volna, és nincs a feláldozása.)

 

Figyelem, a következőkben lesz szó könyvhűségről, a remake-kekről általánosságban és feszegeti a rasszizmus kérdéskörét is. Tehát csak az olvassa el, akit ezek nem zavarnak, vagy kifejezetten kíváncsiak. Személyes vélemény következik.

 

Beteszem nektek ide az első előzetest, de szigorúan angolul, mert a magyar szinkronnal elveszik néhány apróság. Ezzel nem azt akarom mondani, hogy mindenképpen feliratosan nézzétek majd a sorozatot, ha arra vetemedtek, de mondjuk kedvcsinálónak ez lehet, hogy jobb. (McGalagony skót akcentusa miatt pl. igazi csemege lehet.)

 

 

A remake és a világ, amiben élünk

Az jutott eszembe, és azért kezdtem ezt a bejegyzést írni, hogy milyen érdekes világban élünk, ha a filmeket/sorozatokat jobban megfigyeljük. A Disney mesék élőszereplős feldolgozást kapnak (kisebb-nagyobb sikerrel), a régi történetek pedig vagy folytatást, vagy újragondolást kapnak.

A Harry Potter esetében a sorozat készülése nem volt titok, már a 20 éves dokufilmben is volt róla szó. Én ujjongtam, mert úgy harangozták be, hogy könyvhű lesz – no, meg több órányi varázslatnak ki tudna ellenállni? Szóval készültünk rá, elég rendesen.

A remake fogalma lassan szitokszó lesz, mert sajnos azt a tendenciát látom – és látják mások is –, hogy annyira PC világban élünk, ami nem feltétlenül jó. Erről lesz szó kicsit lejjebb, szóval ne aggódjatok, nem maradtok ki eme fejtegetésből.

Ami viszont nekem feltűnt, hogy egy nagyobb lélegzetvételű filmsorozat esetén, amikor remake készül belőle, akkor a régi szereplők nagyon támogatóak az újakkal – biztatják az embereket, hogy adjanak egy esélyt a fiatalabbnak. És ez nagyon szép gesztus, főleg, amikor ugyanazt a szerepet játszók visszafele is megteszik a gesztust. De, az jutott eszembe, hogy a Harry Potter esetében nem kiegészítő dolgokat csinálni, az nem túl varázslatos.

Én a könyveken és a filmeken nőttem fel. Minden csecsebecsém, ami itthon van, és HP jel van rajta, a filmek és/vagy a könyvek alapján készült. Sosem mondanám, hogy a film könyvhű száz százalékosan, vagy ne képzelhetnénk el máshogy ezt, vagy azt a karaktert. De mégis volt egy varázsa. Nekünk, annak a generációnak, akik végig izgulták a filmeket,  van egy nosztalgia faktor is, amikor a filmeket újra nézzük.

Nagyon sajnálnám, ha a remake miatt a kezdeti fanok kiszorulnának a perifériára. Nem szeretném például, ha már csak a sorozat alapján készült csecsebecséket lehetne kapni. Én imádom a MinaLima páros alkotta dobozokat és színes bigyókat – mind annyira varázslatos. Szeretném, ha a gyerekeim (akik még nem is léteznek), megismerhetnék a filmek által bemutatott varázsvilágot a sorozat mellett. Szeretném, ha a Wizarding World kiegészülne és nem kiszorítana magából elemeket.

Az én nagy félelmem amiatt, hogy nem a Tekergőkről készült sorozat, hogy emiatt a régi rajongók elfelejtődnek. Mert nem, nem mindenki fogja nézni a sorozatot ilyen-olyan okokból kifolyólag. De ettől függetlenül ők is rajongók maradnak.

 

Rasszizmus-e, ha azt mondom…

Mindenki tudja, aki egyszer is belenézett a kommentszekcióba az új HP sorozat kapcsán kirakott akárminél, hogy egy valami sláger mantra lett: recast Snape. És erre jönnek a reakciók, amik vegyesen az, hogy „rasszista vagy”, vagy éppen „miért fáj neked, hogy fekete játssza Pitont?” és a barátai. Ugyanakkor már a casting bejelentésekkor mindenki Piton megformálóját várta, aztán kiderült ki lett, és az emberek felháborodtak – nem csak a filmfanok, hanem a könyvfanok is, sőt fekete emberek is kérték, hogy legyen újracastingolás.

Amikor kiderült, hogy Paapa Essiedu fogja játszani a kedvenc karakteremet (kövezzetek meg, nekem Piton az ultimate kedvenc karakterem), elszomorodtam. Azért, mert Paapat láttam másban és tehetséges színésznek tartom, de karakteridegen volt első pillantásra is. Aztán láttam a gúnyos „fanartokat”, és egyre inkább azt éreztem, hogy köszönöm, de nekem ez a sorozat nem kell. Nem azért, mert fekete emberről van szó, tényleg láttam másban és tehetséges színésznek tartom, hanem, mert semmi pitonos nem volt benne.

Kaptunk egy szexi harmincas palit egy olyan ember szerepére, aki minden, csak nem szexi (khm, vagyis, ha olvastok Snangert/Snaimonet lehet, hogy mégis). Ha eltekintünk a bőrszíntől, akkor is az egyik legjobban leírt karakterről beszélünk: tudjuk, hogy sovány, tudjuk, hogy hosszú a haja, ami ráadásul zsíros is. És azt is tudjuk, hogy milyen kampós orra van. Tudjuk, mert az írónő saját elmondása alapján egy volt tanáráról ábrázolta a karaktert, és anno még a rajzait is megmutatta, hogyan képzeli el és akármit is mond, Piton nem fekete karakter. Nem azért, mert ne lehetne bármilyen bőrszínű, hanem azért, mert konkrétan egy sztereotípiát vázolt fel az írónő, egy etno-vallási csoport tagját, egy zsidó férfit (a sztereotípia szerint nekik van nagy, horgas orruk).

De kicsit elkanyarodtam, mert a lényeg, hogy sokan nem értik, nem a bőrszín a probléma, hanem a kinézet. Raszta. Lett. Piton. Haja. Mondjuk legalább ezt nem kellett volna megcsinálniuk, de nagyon úgy tűnik, hogy a castingosok pont leszarják a visszajelzéseket. Pedig egy fekete Piton is lehetett volna jó – csak egy kicsit törekedhettek volna rá, hogy hasonlítson a könyvbéli(!) szereplőre.

Ami miatt a színész is picit visszaesett a szememben, az a nyilatkozata volt, miszerint annyira örül, hogy miatta majd sok fekete kisgyerek érezheti úgy, hogy ő neki is van helye a Roxfortban. Ez eddig is így volt. Volt fekete karakter a történetben. Pont.

 

És most egy kicsit tekintsünk el ettől a dologtól, mármint a konkrét embertől. Amikor olvasgatom a kommenteket, amiben rasszizmussal vádolják egymást, fel szokott merülni egy kérdés. Ha valaki egy szabadon választott rassz történelméből például filmet készít, akkor az ezek szerint rendben van, ha pl. ázsiai helyett skandináv ember játssza Mao-Cetungot? Vagy egy rabszolgaság felszabadításáról szóló könyvben, ugye nem probléma, ha fehér szereplők játsszák a fekete rabszolgák szerepét?

Arról meg már ne is beszéljünk, hogy a Disney karakterek esetében ahelyett, hogy az adott rassz filmjét csinálnák meg, beleerőltetik más mesékbe. És emiatt amúgy nem sikeres az az élőszereplős verzió, ami tényleg azt csinálja, amit egy ilyentől várunk: a mesefilmet.

És, ha azt mondod, hogy szerinted nem annyira fair Hófehérkével szemben, hogy a mesét átírták, mert latinó lány játssza… (akkor ne mondják élőszereplős feldolgozásnak, mondják szimplán feldolgozásnak), akkor te rasszista vagy. Csak azért, mert leírod a véleményed – azt, ami benned van, mert úgy érzed, becsaptak.

A Harry Potter esetében várhatjuk, hogy legalább az alakítás meghatározó legyen, hamár a kinézet nem lett az. És mégegyszer: már régen nem a bőrszín a legnagyobb probléma, az első promo kép óta nem.

 

És egy kicsit visszakanyarodunk arra, hogy a Harry Potterben a rasszizmusnak amúgy szerepe van, csak sosem a bőrszín miatt. A könyvekben és még a filmekben is vannak eltérő rasszok, például Cho Chang (ő vajon a sorozatban megmarad ázsiainak?). Viszont a vérkérdés nagyon is fontos, hiszen Voldemortot ez mozgatja igazán – a muglikat rabszolgának akarja vagy éppen kiirtani, a mugli születésűeket meg nem tartja varázslónak.

És emiatt a központi figura változtatása nagyon furcsán veszi ki magát. Harry gyanúsítja a fekete karaktert mindenfélével. Legalább Mógust is tették volna feketévé, mert így csak azt látjuk majd, hogy Harry a fehér és a fekete ember közül a feketében látja a rosszat. No, arról meg talán már kár is beszélni, hogy Pitont a Tekergők folyamatosan zaklatták. És igen, ha valamelyik Tekergő fekete lesz szintén, akkor ezt ki lehet valamennyire küszöbölni, de kicsoda? A vérfarkas vagy az ártatlanul elítélt?

Én nem tudom, a fekete embereknek mennyire fog jólesni, ha azt látják majd, hogy Piton helyett Lily egy fehér hapsit választott. Nem szabadna, hogy a modernkor/valóság rasszizmusa megjelenjen, de ismerjük az embereket. Túlgondolnak mindent, így könnyen elmehet olyan irányba a visszhang, hogy a készítők rasszisták: azért, mert olyan szerepbe erőltettek fekete karaktert, amibe nem kellett volna.

Én például elég sok szerepet el tudok képzelni más rasszal. Akár főbb mellékszerepet is, mint amilyen Piton is. Túl azokon a karaktereken, akik ténylegesen feketék, és ez a könyvben is le van írva.

 

Az a fene nagy könyvhűség – csak még várjuk, hogy melyik könyv

Ami miatt negatív visszhangja van a készülő sorozatnak, az szerintem a még mindig agyon promotált könyvhűség fogalma. Egyszerűen képtelen leszakadni a készítők arról, hogy az emberek orra alá dörgöljék, hogy amúgy fogalmuk sincs arról, mit csinálnak.

Van az a 20 perces dokufilm azokkal, akik például a tárgyakért felelnek. Ők képesek voltak azt mondani, hogy nagy rajongói a könyveknek és igyekeztek mindent a leírásoknak megfelelően megalkotni. Csakhogy minden olyan varázstalan lett, és komor. Például a vajsör csomagolása olyan, mint egy szokványos tejesüveg – csakhogy így hol van benne a varázslat?

A Harry Potter számomra a varázslat maga, főleg az első rész, ahol belecsöppenünk egy színes, boldog világba. Hiszen a varázslótársadalom boldog, hogy Voldemort nem él. És egy boldog világban vannak színek, amiket a sorozat valamiért szeret kihagyni. Konkrétan az első teaser előzetes annyira sötétre sikeredett, hogy az egyik vágóképen Piton nem látszik. És most hagyok itt egy kis időt, hogy elgondolkozzon mindenki azon, hogy vajon mi lesz az ikonikus jelenettel az Azkabani fogolyból. Tudjátok, amikor Harry éjszaka járkál a folyosón és megjelenik Piton, és csak a pálcájuk fénye világít (ha így folytatják a készítők, olyan sötét lesz az a rész, hogy…). Mondjuk fáj ott az ikonikus szöveg is, mert így hogy a fityfenébe fogják belerakni a Piton nagy orrára tett megjegyzést a Tekergők Térképére? No, mindegy.

 

A könyvhűség szerintem nem ott kezdődik és ér véget, hogy mondjuk beletesznek olyan jeleneteket is a sorozatba, amiket valamiért kihagytak a filmekből. Hanem attól, hogy a karakterek megfelelnek a leírásuknak (nem a bőrszín számít elsősorban, hanem a különleges jellemzőik). Hogy nem erőltetnek bele olyan jeleneteket, amik a könyvekben nem voltak benne, csak, ha van rá játék idő.

Ha már… Azt már tudjuk, hogy lesznek változások, pl. olyan szereplők tűnnek fel az első évadban/sorozatban (hogy kell vajon ezt rendesen mondani majd?), akik a könyvekben még nem tűntek fel itt. És lesznek olyan jelenetek, amik a könyvekben nem voltak leírva. Szerintem ezekkel nincs gond egészen addig, amíg valóban megmutatnak mindent a könyvből. Például, ha nem mutatják meg az összes próbát, de beletesznek Nicolas Flameles jeleneteket, nagyon morcos leszek.

 

Az érzéseim

Én elkaszáltam ezt a sorozatot, amikor megláttam, hogy hogyan fog kinézni Piton. Mármint, amikor kijöttek az első promo képek, tudjátok, a teaser előtt. Furcsállottam, hogy fekete karakter lesz, nem lelkesedtem érte, ezt bármikor bevallom – de a kaszát tőlem a kosztümösök miatt kapta.

Csakhogy, elmentem Londonba, meg a Harry Potter stúdióba és úgy magával ragadott az érzés. Szóval, adok egy esélyt a sorozatnak, mert bízom benne, hogy valami varázslatot mégis fog tartalmazni. Piton számomra a könyvek alapján elképzelt figura, vagy Alan Rickman (vagy kettejük vegyítése), így ezt majd valahogy elengedem a fejemben, hogy Pitont akarjam látni a képkockákon, amikor semmi pitonos nincs benne. (Hol a haj, a girnyóság, az orr?)

De tudom, hogy, ha legalább egy kicsi varázslatot találok benne, akkor végig fogom nézni az összes részt, ameddig csak adják – tényleg remélem, hogy az összes könyvből készítenek évadot/sorozatot, mert ha már elkezdték, ne legyen félbemaradt.

Ami viszont biztos, hogy Hans Zimmerért odavagyok, szóval nagyon örülök, hogy köze lesz a zenéhez. Persze, sajnálom, hogy John Williams ikonikussá vált dallamai itt nem fognak visszaköszönni, de őszintén mondom, hogy ez a két ember (JW és HZ) a kedvenceim, így a bennem élő gyerek alig bírja visszafogni magát. Rongyossá lesz hallgatva a zene, az már most biztos.

Csak ne legyen az, hogy minden eltűnik, ami a filmekhez kapcsolódik. Mert akkor nagyon, nagyon szomorú leszek. Legyen még több varázslat a világban!

 

Kedves Olvasók!

Ti fogjátok nézni a sorozatot? Nálatok mit jelent, ha azt a szót halljátok, hogy könyvhűség? Az a fontos, hogy a könyvek legyen megjelenítve, vagy szeretnétek extra dolgokat látni benne?

Szerintem lehet akár jó, akár rossz a véleménye az embernek a projekttel kapcsolatban, egy biztos: elkészült és be lesz mutatva. A kérdés már csak az, hogy vajon milyen lesz egészében látni. Erre pedig február közepén tudunk visszatérni, amikor kikerült az összes rész.

Kövessetek itt is:

Találkozunk legközelebb!

Stella

Képek forrása: