Paranormális élmények || Spooktober #3
Sziasztok!
Voltak már paranormális élményeid? Mi a legrémisztőbb emléked, amire máig nem találtál magyarázatot? Hiszel a természetfelettiben? Szerinted az élet a mindennapok megélése, vagy ennél több? Hiszel a lélekben?
Ez az egyik legnehezebb pontja a kihívásnak, mert sokat kell gondolkodni rajta. Összeszedni a gondolatokat néhány olyan kérdésben, ami tényleg nagyon szubjektív. Sokat gondolkodtam azon, hogy volt-e bármilyen paranormális élményem vagy mi a helyzet a természetfeletti dolgokkal. Hát, nem jutottam sokra, de azért hátha érdekes lesz számotokra is.
Nem hiszem, hogy paranormális lenne, de az biztos, hogy néha ráérzek, mire gondol a másik. Például férjem mindig elmondja, hogy nekem nem lehet meglepetést okozni, mert kitalálom. Az a helyzet, hogy a legtöbb esetben nekem ez csak jön, hirtelen bevillan sok apró részletből. De, hogy bármi paranormális? Nem, nem emlékszem ilyenre. Csak arra az alakra a szobában.
Olyan rémisztő emlék, amire nem találtam magyarázatot, olyan nincs. Szerencsére ezek a rémisztő dolgok elkerülnek, mintha éreznék, hogy nem kell zavarniuk.
A természetfelettiben valamennyire azért hiszek. Vannak olyan dolgok pl. a fent említett ráérzéses dolog is, ami nem fakadhat csupán abból, hogy apró jeleket összetesz az agyam. Ráadásul én is hallottam már olyan történeteket, amiknél akaratlanul is elgondolkoztam azon, hogy vajon ez miként is lehetséges. Például, amikor valaki az előző életéről beszél és úgy beszél, mintha valóban ott lett volna – ki vagyok én, hogy megkérdőjelezzem? Főleg egy kisgyerek esetében, aki mondjuk még olvasni sem nagyon tud, főleg nem tudományos cikkeket.
Meg hát, ott van az is, hogy néha elgondolkozom, mégis miért jutott eszébe bárkinek is mondjuk a kenyérpirító? Vagy bármilyen találmány. Vannak olyanok, amiket meg lehet indokolni viszonylag könnyen, de ott vannak azok, amik ilyen „Miért?” kérdéseket vetnek fel bennem. Mintha valaki a jövőből visszament volna és megosztotta volna a világ fejlődését.
Az utóbbi két évben én igyekszem élményekkel telítenie a mindennapjaimat. Ez persze nem azt jelenti, hogy minden esetben, minden egyes nap történik valami, csak azt, hogy igyekszem nem megfosztani magamat a lehetőségektől – pusztán a belsőfélelem miatt. Szóval szerintem az élet a mindennapok olyan megélése, amibe vegyül egy kis kaland és bátorsággal akár több is lehet, mint megélés: tettek, élmények és kapcsolatok, amik az élet végén elégedettséggel tölti meg a szívünket.
Határozottan azon az elképzelésen vagyok, hogy az ember a lelke nélkül semmi (és ez igaz természetesen minden élőlényre). Persze, lehet úgy élni, mint egy robot, aki elvégzi a feladatokat és nincs számára szebb és jobb, mint a feladatok. De akinek van lelke, azt motiválja valami – lehet, hogy nem jó dolgokra, lehet, hogy csodálatos dolgokra. A lélek adja meg az ember valódiságát és azt, hogy milyen is ő. A lélek miatt gondolkodunk máshogy és attól lesznek jó vitahelyzetek és lelkes megbeszélések – például két, ugyanazért a sorozatért rajongó ember biztosan hasonló lelkűnek foglya gondolni egymást.
Mondtam, hogy nem vagyok jó az ilyesmiben, de azért élveztem átgondolni a válaszaimat. Szerintem a lényeg, hogy mindenki valahogy gondolkodik, és ez nem feltétlenül kell, hogy egyezzen mindenki más gondolataival.
Kíváncsi vagyok, nektek mi a véleményetek? Egyetértetek velem, vagy full hülyeségnek gondoljátok a gondolataimat? Veletek történt bármi megmagyarázhatatlan? Hisztek a természetfelettiben?
Megjegyzések
Megjegyzés küldése
Köszönöm, hogy elolvastad a bejegyzést. Ha írsz kommentet annak még jobban örülök. Ne feledd, hogy véleményedet félkövér és dőlt betűtípussal tudod formázni, illetve linkeket is betehettek - a szokásos módon.