ElMÚLT nyár
Sziasztok!
Sokat gondolkoztam, hogy megírjam-e ezt a bejegyzést, de végül rá kellett jönnöm, hogy muszáj. Nem véletlen a múlt kiemelése a címben, nem csak a mostani nyárról lesz szó – konkrétan ugyanis az idei nyáron rádöbbentem arra, hogy a múlt mennyire nagy befolyással bír a jelenre.
Ebben a bejegyzésben lesz szó nyárról, nyaralásról a szabadságról és arról, hogy mégis miért nem töltött fel két hét pihenő. Ha érdekel, mindenképpen olvasd tovább, ha nem akkor térj vissza máskor, hátha kedvedre való tartalmat találsz.
Ez a zene pedig szóljon annak örömére, hogy befejeztem a PLL-t és nyáron ráadásul ezt hallgattam unásig [fun fact: még nem untam meg].
Idén úgy döntöttem, hogy nem görcsölök rá erre a nyár témára és nem fogom teletűzdelni a napjaimat. Aztán jött a mindenki más és teletűzdeltem a nyaram. Nem bánom egy percét sem, hogy belecsaptunk a júniusba elég erősen.
Kezdetnek tettünk egy lépést a klímafelszerlés felé és egy hónap alatt a megbeszélésből konkrét produktum lett – azóta mondjuk kétszer kellett csak bekapcsolnunk az eszközt, de nem baj, a lényeg, hogy van.
Voltam Head Spa-ban, ráadásul két alkalommal júniusban. Első alkalommal anyával mentem, aki ezt kapta szülinapjára és nagyon élvezte. Másodjára a hónap végén mentem, mert egy helyen nyertem egy kezelés kedvezményt és hát azt nem szerettem volna veszni hagyni.
Az elmaradhatatlan Könyvhét is eljött és idén két nap is kimentem – első nap sokkal jobb volt, mert nyitásra mentünk és akkor még nem volt akkora tömeg. Második nap viszont Livvel voltam, ami meg azért adott egy kis extra élményt.
Liv amúgy nem csak a Könyvhét miatt jött fel Budapestre, hanem az Imagine Dragons koncert miatt is, ahova együtt mentünk. Nagyon király volt és úristen, de nem bántam meg. Én mondjuk nem álltam fel, mert annyira meredek volt az egész, hogy biztos voltam benne, hogy lezuhanok, ha túl sokáig állok.
Egy barátunknak születésnapja – talán a tizenkettedik – volt és szabadulószobát kapott ajándékba. A tavalyi jobban tetszett, de ez sem volt rossz – bár én érezhetően türelmetlenebb voltam, mert előtte lévő este későn értem haza a koncertről és korán kellett kelni.
A nyaralás előtti amúgy ötször voltunk moziban és ez elég sok volt, ha azt nézzük, hogy egy héten többször voltunk és ez az amúgy telített heteinken csoda volt. Én mondjuk angyon élveztem a francia filmeket és az akciókat is.
Majdnem elfelejtettem megemlíteni, de ránéztem a naptárra és megláttam: végre valahára elmentünk bowlingozni. Csak ketten voltunk és én nagyon élveztem – elég régóta tervezgettük, de valahogy a lustaságunk győzött mindig. Ez volt amúgy az első jele annak, hogy elkezdtünk kitörni a lustaság fázisból.
Talán ebből is látszik, hogy tevékenyen telt a szabadság előtti időszak is. Amikor eltelt a június nagyon gyorsnak éreztem, de így végig nézve elég sok minden belefért egy hónapba. A július volt kicsit lazább az elején, de nem is baj, mert kell mindenkinek egy kis pihi.
Anno egy kolléganőm azt mondta, hogy ő már annyi éve nem ment nyaralni, hogy csak na – ez egyben azt is jelentette, hogy szabadságot sem vett ki nyáron. Akkor elgondolkoztam, hogy vajon mit is jelent a nyaralás? Szerinte utazást, lehetőleg külföldre. Szerintem minden olyan egybefüggő legalább két napot, amikor a munka fel sem merül – nyáron meg egyenesen a szabadságot jelenti. Mennyire furcsa, hogy ki így, ki úgy látja a nyaralás fogalmát, nem?
Aztán eltelt egy nyár, amit a nyaralóban töltöttünk és elkezdte birizgálni az agyamat egy kósza gondolat, miszerint ez számomra nem nyaralás. Akkor nagyon jól esett, hogy unalmasan egyhangúan teltek a napjaink az olvasással és azzal, hogy néha besétáltunk a faluba, de már akkor is mondtam a férjemnek, hogy én nem érzem nyaralásnak ezt. Akkor persze bejött az Olimpia és ezzel kicsit háttérbe szorult az a néhány gondolatom, miszerint következő évben nem ide jövünk.
Aztán idén is a nyaralóba mentünk és igazán nagyon vártuk, mert mindkettőnknek a hintaágyban olvasás jutott eszünkbe és az a rengeteg pihenés, ami az addigi nyaralásainkra ez egyáltalán nem volt jellemző.
Már az első nap megcsapott a gondolat, hogy nem nyaralás ez, főleg mikor ebéd után úgy bealudtunk, mint annak a rendje. Elkapott egy késztetés, hogy ez a nyár más legyen, mint az előző – ráadásul a hintaágyba se tudtunk kiülni délelőtt, mert odasütött a nap.
És igazából más lett, mint gondoltuk, de nem teljesen olyan értelemben, mint számítottunk rá. Lent voltak a nagybátyámék a három gyerkőccel és meglepetésünkre szinte az egész másfél hétben, minden nap tollasoztunk és játszottunk. De nem voltunk bent a faluban és nem sétáltunk annyit – nem bánjuk, erről beszéltem Férjjel, de az biztos, hogy hiányérzetünk van.
Hogy hogyan is nézett ki egy nyarunk?
Felkeltünk viszonylag korán, bár nem úgy terveztük. Aztán olvastunk kicsit, majd bealudtunk. Aztán ebédelni mentünk és aztán olvastunk és bealudtunk. Aztán vagy lementem fürdeni, vagy átmentünk a másik nyaralóba, hogy tollasozzunk a lányokkal. Aztán még játszottunk mást is, aztán éjszaka vacsora és zuhany után alvás.
Nem mentünk el sehova, konkrétan egyetlen nap volt, amikor kicsit sétálgattunk vacsi után és láttunk vadnyuszikat. De azt hiszem, beszippantott a lehetősége annak, hogy kapcsolatot teremtsek az unokatestvéreimmel és ez a maradék önkontrollomnak betett – de olyan jó, hogy tudtunk minőségi időt eltölteni velük, hogy az felbecsülhetetlen.
A délelőttökön és az estéken viszont egyre inkább úgy éreztem, hogy elvesztegetjük az időt, hiszen annyi mindent szerettünk volna csinálni – nem mintha képesek lettünk volna bármire, mert konkrétan az első két nap szinte végig aludtunk. Aztán talán a negyedik napon ahogy a konyhából a nappaliba sétáltam, megcsapott a múlt.
Nagyobb gyerekkoromban a nyaraim általában úgy teltek, hogy bedugtam a fülest és kimentem hintázi. Egész napokat töltöttem a hintán és a gondolataimba belemerülve más világokban jártam. Nem volt nagyon más lehetőségem mert a TV-t Papa nézte, Mama meg vagy olvasott vagy éppen az ebédet készítette. A húgom olvasott a hintaágyban vagy elfoglalta magát valamivel – így belegondolva, fogalmam sincs, hogy olyan 15 éves kormig mit csinált a húgom míg én hintáztam.
Szóval elég egyhangú volt az élet és ez megcsapott idén – hiszen most is ugyanazt csináltuk minden egyes nap. És tudjátok, amikor minden annyira ismerős, de mégis hiányzik az, hogy bedugd a fülest és felülj a hintára és csak szárnyalj – ez a megrekedtség a múlt és a jelen közt. Persze, nem állított volna meg senki, ha ezt akartam volna tenni – najó, talán a tény, hogy már nincs hintám, lehet –, de mégis ott volt Férj, akivel időt akartam tölteni (mondjuk, amikor bealudt és én nem, akkor simán kimentem volna) és ezért nem tudtam a múltba teljesen visszasüppedni, mint egy kellemes paplan.
Biztos vagyok benne, hogy az érzéseimet nagyban befolyásolta az a tény, hogy én nem egy-két heteket töltöttem lent születésemtől kezdve, hanem hosszú hónapokat. Évzáró után akár már aznap utaztunk le és egészen augusztus végéig lent is maradtunk – a húgom születésnapjain rendszerint még lent voltunk sokáig és volt olyan is, hogy csak anya ugrott le, hogy hozzon egy Sacher tortát.
Elgondolkoztam azon, hogy vajon számomra is azt jelentené a telek, mint anyáék számára, ha csak egy-két hetet töltöttem volna lent? Vagy akár, ha csak hétvégékre ugrottam volna le? Vagy akkor is azt érezném a nyaralóban, mintha a múltba csöppentem volna? Mit kell tennem, hogy élvezzem az ott töltött időt?
Idén én voltam az, az unokatestvéreimnek, ami nekem volt nagyon régen néhány ott nyaraló kortársam – ők persze idővel megkapták a szabadság lehetőségét és nem kellett lejárniuk hónapokra, akkor ketten maradtunk a húgommal. És amikor megtudják, hogy van nyaralónk akkor mindenki álmodozva csicsereg arról, hogy milyen jó lehetett gyerekként ott lenni – a helyzet viszont az, hogy nem volt az. Egyedül voltunk sokáig a húgommal és minden napunk nagyon egyhangú volt.
Anyáék mondjuk gondolkoznak azon, hogy eladni a nyaralót és egy másikat venni, a másik oldalt és az mondjuk ne legyen kertes. De őszintén összeszorul a szívem, ha arra gondolok, hogy ez megtörténhet. Nem tudom elképzelni, hogy máshol legyen nyaralónk, hogy a szomszédaink, akik szinte a második-harmadik szüleim és nagyszüleim, ne lássanak néha minket.
Az emlékek, a múlt ott van, és oda köti anyát és apát is. Oda köt minket is a húgommal. Az, hogy nem akarok lemenni minden évben oda nyaralni még nem jelenti azt, hogy ne ülnék szívesen vonatra és nyáron hétvégente ne utaznék le. De az biztos, hogy egymást követő két évben lemenni oda, az nem játszik – egyszerűen nem érzem kikapcsolódásnak azt, hogy ott vagyunk és, amíg ezt nem sikerül helyre tennem magamban, addig csak rombolom a jelen emlékeit.
A szabadság folytatódott még egy kicsit és az volt a terv, hogy majd pihenünk, de már a hazaúton kaptunk egy üzit, hogy nem lenne-e kedvünk átmenni Királylányékhoz és persze, hogy igent mondtunk. Szóval az utolsó szabis péntekünk egy 2,5 éves lánnyal telt, aki szintén teljesen rám volt kattanva – úgy látszik, a nyaralás alatt gyerekmágnes voltam.
Persze, nem sokat pihentünk, de azért jó volt a nyaralás. Az utolsó pillanatokban még sikerült leszervezni pár dolgot augusztus végéig – főleg olyanokat, amiket szerettünk volna már rég kipipálni. Konkrétan minden csütörtökre beterveztünk egy mozit, mert a Pólus Centerben újra leadják a Harry Potter filmeket.
Voltam egyedül is moziban, ami konkrétan első alkalom volt, de biztos, nem az utolsó – annyira érdekes élmény volt. De augusztus a mozik hónapja volt, mert minden héten legalább egyszer, de inkább kétszer voltam.
Augusztus 20-án családi napot tartottunk, ami kicsit félelmetes volt számomra, mert ez volt az első alkalom a nyaralás óta, hogy az unokatesómékkal találkoztunk. Kíváncsi voltam, hogy vajon fognak-e velünk foglalkozni vagy a szokásos visszahúzódás lesz. Nos, kellett nagyjából öt perc, de utána le se lehetett lőni őket és újra megtanultam úgy igazán a nevemet – annyiszor hallottam, hogy már kezdem megszokni, hogyha nem becenéven szólítanak.
Ismétlődött egy kicsit a szabadságos dolog, mert azon a héten Királylányékkal mentünk egy nagy játszótérre, ahol szintén én voltam az egyik kiemelt a gyerekeknél. Szóval még az utolsó pillanatig működött ez a mágnes. Igazán sok élménnyel gazdagodtam egészen az utolsó napig.
Az én nyaram így telt és ezeket a konklúziókat szűrtem le. Nektek hogy telt a nyaratok? Csináltatok valami jót? Nálatok meddig tart a nyár? És mit jelent a szabadság?
Az biztos, hogy én szeretném megtartani ezt a fajta fejlődést és ősszel is csinálni programokat. A lényeg, hogy a négy falon túl is van élet – egyszerűen annyi mindent lehet csinálni, hogy muszáj a tettek mezejére lépni. Nagyon kíváncsi vagyok, hogy nektek hogyan telt a nyaratok és, hogy terveztek-e valamit őszre. Meséljetek.
Azt biztos látjátok, hogy a design megváltozott – néhány tekintetben megmaradtak a már korábban megalkotott elrendezések – ezt már egy ideje terveztem. Ez egy hosszú folyamat volt, konkrétan még valamikor tavasszal kezdtem bele a megalkotásába, mert az előző esetében volt egy-két dolog, amit végül nem éreztem magaménak és végül sok volt az időm.
Megjegyzések
Megjegyzés küldése
Köszönöm, hogy elolvastad a bejegyzést. Ha írsz kommentet annak még jobban örülök. Ne feledd, hogy véleményedet félkövér és dőlt betűtípussal tudod formázni, illetve linkeket is betehettek - a szokásos módon.