Sziasztok!
Ma egy sorozatbeszámolóval jöttem, mert befejeztük Férjjel az Agent's of S.H.I.E.L.D. (továbbiakban AoS) sorozatot és egyszerűen muszáj vagyok róla mesélni. És, hogy miért éppen ma? Nos, azért, mert az ötödik évad 22. része az egyfajta lezárása volt a sorozatnak, így a május 22. tűnt a legjobb napnak.
Azért, hogy mindenki el tudja helyezni, miről is vakerálok majd, néhány alap infót. Az AoS (magyarul A S.H.I.E.L.D. ügynökei néven futott talán három évadig) egy Marvel sorozat, aminek középpontjában Coulson ügynök áll, aki többnyire kisebb szerepekben tűnt fel a filmekben, amíg Loki meg nem ölte. A sorozat ott veszi kezdetét, hogy Coulson él valamilyen csodának köszönhetően és csapatot szervez.
A Bosszúállókból – az Avatar és a Titanic után a harmadik legtöbb bevételt termelő film – már jól ismert Coulson (Clark Gregg) a SHIELD (Stratégiai Honvédő Iroda Elhárító és Logisztikai Divíziója) nevű terrorizmus-elhárító szervezet munkatársaként egy különleges osztagot vezet. A csoport tagjai: egy kém, egy pilóta, egy mérnök, egy biokémius, valamint egy hacker. Feladatuk: kivizsgálni az új, különös vagy épp ismeretlen jelenségeket szerte a világon, így védelmezve az emberiséget.
Innentől kezdve SPOILER veszély – bár azért igyekszem úgy írni, hogy bárki, aki kedvet kapott a sorozathoz, meg tudja nézni anélkül, hogy valami végzeteset elárultam volna!
Mikor megjelent Magyarországon is a Disney+ rögtön előfizettünk, többek között, mert nagy Marvel fanok vagyunk és ide tudtuk, hogy felkerülnek extra tartalmak. Rögtön fel is vettük a különböző sorozatokat, amiket szerettünk volna megnézni és szépen sorban haladtunk velük. Az AoS viszont több évados (7) sorozat és habár befejezett, tudtuk, hogy némi időbe fog telni, míg végigmegyünk rajta. Szerintem nem volt amúgy sok idő, talán 1,5-2 hónap, de Férj ezzel tuti vitatkozna. Másodjára már több idő volt, de akkor nem is daráltuk olyan mértékben – igen, mióta elkezdtem ezt a bejegyzést már megnéztem újra.
Kicsit féltem belekezdeni, mert Férj elmondta, hogy félbehagyta – én nem kérdeztem, miért, de kiderült, hogy azért, mert nem adta a TV már – és az mindig baljós. De aztán mikor már láttunk egy csomó jót (pl. Loki, Hawkeye, Agent Carter), úgy döntöttünk, belekezdünk és letudjuk. Arról nem volt szó, hogy ez ennyire jó! Ledaráltuk – komolyan mondom, volt olyan nap (péntek és hétvégék), amikor 5 részt is megnéztünk. A darálással az a baj, hogy túl gyorsan véget ér az élmény, de az ember belekerül ebbe a kényszerhelyzetbe és bumm. Az tuti, hogy újranézős a sorozat számomra és abban sem vagyok biztos, hogy nem a közeljövőben lesz ez, mert az ilyen sorozatokat imádom a legjobban.
Coulson ügynök meghalt, ezt mindenki tudja, de valamilyen módszerrel mégis él. Az egyik legjobb felütés, amivel sorozat rendelkezhet, mert tudni akarja mindenki, hogy ez hogyan lehetséges. A sorozat végére mindenki kívülről fújja, hogy “Tahiti, egy varázslatos hely”, de egészen sokáig nem derül ki, hogy tulajdonképpen mi is történt.
Az évadok átlag hosszúságúak, mégis, olyan mintha sokkal több lenne belőlük. Általában jellemző mindegyikre, hogy egy adott témát dolgoz fel, de mégis kettéosztottan. Az egyik fele mutatja be az egyik részét adott témának, a másik pedig jobban belemegy és kiderül a megfejtés is. Igaz ez az utolsó két évadra is, amik nem egész hosszúságúak, csak 13-13 részesek.
A legjobb az egész sorozatban szerintem a humor. Sokkal jobb volt a sorozat, mint bármelyik szuperhősös film – mert nem akart egyedülálló lenni. Főleg miután Elena csatlakozott állandóként a csapathoz, lettek kihangsúlyozva az utalások másik filmekre, amikre egy-egy évad épült. Persze ez egy kémsorozat, elmaradhatatlan a dráma – ebben nagyon jól álltak helyt, mert az elmaradhatatlan szálak itt is rendre feltűntek, de meg voltak magyarázva.
Második nézés után azért már tudom, hogy melyik évad tetszett kevésbé, bár ez erős túlzás, hiszen nincs olyan évad és olyan rész sem, aminél ne tudnék mondani valamit, hogy miért volt jó mégis. Például nem szerettem annyira a Sarge szálat, de kifejezetten érdekesen lett megírva például a May-Sarge jelenetek dinamikája, vagy éppen a Daisy-Sarge jeleneteké.
Nem szeretnék túl sokat elárulni a sorozatról, mert szerintem érdemes legalább egyszer végignézni mindenkinek, aki kedveli az ilyen típusú sorozatokat. Nem mondom azt, hogy minden évad és minden rész a kedvencem lett, mert nem így van, de mindegyik nagyon okosan lett megírva. A sorozatban jártunk egy másik bolygón, egy virtuális térben, a jövőben, az űrben és a múltban. Még viccelődnek is a karakterek, hogy lassan már mindenhol jártak és nincs meglepetés, erre valami váratlan helyen lyukadnak ki, amire csak az a reakció, hogy „Az űrben vagyunk, itt még nem jártunk, micsoda meglepetés.”
Azért érdemes megnézni ezt a sorozatot, mert rendkívül nagyon okos. Konkrétan nagyon aprólékos részletek vannak az egész sorozat folyamán és mindennek van egy megoldása – illetve majdnem minden feltűnik a későbbiekben is. Egyszerűen nincs olyan, aminek ne lenne valami oka, hogy bekerült a sorozatba, akár egy apró jelről beszélünk a falon az első évadból, akár egy szereplőről.
Ha már szereplők, akkor embertelenek. Konkrétan a sorozat nagy része körülöttük forog és nagyon jól be is mutatja őket. Például meg van magyarázva az, hogy hogyan lesznek és, hogy minden embertelen képességnek oka van. Ez az egyik leginkább meghatározóbb mozzanat, mert ez miután bejönnek az embertelenek, megalapozza az egész sorozatot.
Az akciójelenetek nagy erősségei ennek a sorozatnak, mert akarnak több lenni egyszerű csihi-puhinál. Mivel kémsorozat, így elengedhetetlenek ezek a jelenetek, de nagyon jó, hogy a különböző karakterek ennyire más stílust kaptak. Melinda May pedig a valaha volt legjobb akcióhős.
Mind a hét évad alatt azt éreztem, hogy néznem kell – haladni akartam a kalandokban ugyanakkor nagyon nem akartam befejezni. Ahogy említettem feljebb, nem minden rész volt számomra lehengerlő, de rengeteg olyan volt, ami viszont teljesen magába szippantott. Ez tényleg egy olyan sorozat, ahol megvan a romantika, a dráma, a humor, az akció és nagyon szép karakter ívek. Azért is fog el valószínűleg nagyon sokakat az utolsó rész után egy afféle tehetetlenség érzés – nézne mást, de mit? Hiszen ebben tényleg minden van, és éppen ezért nem tudod, mihez kezdj, mi az, amit néznél.
A sorozat számtalan más pozitív dolga mellett a szereplők az, ami nagyon meghatározza az egész dinamikáját. Nem egysíkúak, hanem van motivációjuk és az első évadtól a harmadikig látható karakterfejlődés is. Nagyon nehéz például kedvencet mondani, mert konkrétan a jófiúk mindegyike kedvencem lett. Nem sorolom fel az összes szereplőt, mert tényleg szeretném, ha az, akik végignézi, nem innen tudná meg, hogy mik történtek a karakterekkel vagy éppen ki tűnik fel vagy éppen el.
Philip J. Coulson (Clark Gregg): Miatta van a sorozat, ő az, aki a Marvel filmekben mindenki kedvence lett, aki összehozta a Bosszúállókat. Az ő csapata szerveződik meg az első részben és ő az, aki vezeti őket. Számára a megfejtendő kérdés, hogy igazából meddig volt halott és hogyan élhet.
Melinda May (Ming-Na Wen): A pilóta, aki nem akar terepre menni, a háttérben akar maradni, de nem sikerül neki nagyon. Az egyik legjobb harcos, akinek múltja a sorozat folyamán derül ki és ad magyarázatot mindenre.
Sky (Chloe Bennet): Az a karakter, aki mozgatja az egészet, mert az ő jelenléte a mozgatórugó. Konkrétan az ő kiléte az, ami miatt a sorozat megy előre eleinte – és igazából róla szól a sorozat, mivel ő a múltját kutatja.
Leopold Fitz (Iain De Caestecker): A tudósok közül a mérnök, aki kb. nem akart terepre menni, de elválaszthatatlan Simmonstól. Az ő karakterfejlődése az egyik legszembetűnőbb az egész sorozat alatt.
Jemma Simmons (Elizabeth Henstridge): A tudósok közül ő a biokémikus, aki viszont nagyon akart a terepre menni. Az ő karakterfejlődése a másik, amit nagyon jó volt nézni és wow, hihetetlen, hogy milyen szép volt az ő karakteríve.
Grant Ward (Brett Dalton): A tipikus szépfiú, aki ráadásul eléggé arrogáns is. Igazából az ő múltja is nagyon érdekes.
Alphonso ’Mack’ Mackenzie (Henry Simmons): Nem az elejétől van a sorozatban, de valahogy mégis olyan, mintha a kezdetektől a csapat része lenne. Nála a titkolózás és a bizalmatlanság az első, de érdekes volt látni ahogy a csapathoz való kapcsolata változott.
Elena ’Yo-Yo’ Rodriguez (Natalia Cordova-Buckley): Ő az a karakter, aki az utolsó két évadig csak visszatérő volt, de mégis szerves része lett a csapatnak. Nélküle nagyon furcsa lett volna a befejezés.
Ez az a sorozat, amit miután megnéztem, még vagy ezer napig azon kattogok, hogy hogyan kéne úgy újranézni az egészet, hogy utána ne akarjam megint megnézni. Nem segítenek a fan videók, mert csak még inkább szeretném újranézni – valószínűleg azt várom, hogy több legyen. Több FitzSimmons, több May, több mindenki… De sajnos mindig ugyanannyi marad. Remélem, egyszer eléri ezt a produkciót is az, hogy csináljanak hozzá egy x részes évadot vagy egy duplaepizódot, amiben újra találkozunk a karakterekkel.
Ti megnéztétek esetleg már ezt a sorozatot? Szeretitek a Marvelt? Melyik a kedvenc sorozatotok?
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése
Köszönöm, hogy elolvastad a bejegyzést. Ha írsz kommentet annak még jobban örülök. Ne feledd, hogy véleményedet félkövér és dőlt betűtípussal tudod formázni, illetve linkeket is betehettek - a szokásos módon.