Sziasztok!
Tovább folytatódik a magzat körüli érdekességek feltárása és Jane-nek lehetősége van arra, hogy bebizonyítsa, a falkához tartozik. Illetve még szerepet kap néhány apróság.
Spirit-Alkonyat Helyszín
La Push Korhatár:
+16 Terjedelem:
2138 szó
Nem emlékszem, mikor fektettek az ágyra, vagy mikor feküdtem fel rá én magam. Nagyon álmosnak éreztem magam, de még félálomban is csak azon kattogott az agyam, amit megtudtam. Egyszerűen zsibongott a fejem attól, hogy ketten is számomra teljesen érthetetlen dolgokról beszéltek. Hiába figyeltem, mindketten annyira fellelkesültek, hogy nem figyeltek másra csak arra, hogy maguk megértsék még jobban a dolgokat – határozottan nem segítette a megértésemet az sem, hogy Edward néha csak Carlisle gondolataira válaszolt.
Miután percekig álltunk némán és Edward kiolvashatta minden bizonnyal az én fejemből a békülés gondolatát, meg is tette az első lépést ezügyben. Carlisle először mintha vonakodott volna, de mikor bátorítóan bólintottam, rögtön magához vonta a fiát – nagyon megindító volt látni ezt a jelenetet és végre kezdtem én is megérteni, milyen volt a Cullen család régen.
Addig sikerült megértenem a tudományos felfedezésüket, hogy Edward szerint nem egy másik faj voltam, mint Isis és Edan, akik egy alakváltó és egy génjeit örökölték, de nem is voltam egyértelműen alakváltó. A DNS-em nagy része egy alakváltóé volt, csak egyetlen egy részen tért el – az pedig egyértelműen vámpír volt.
- Mikor te fogantál – a kifejezésre elpirultam és összerázkódtam, mert nem akartam arra gondolni, hogy a szüleim szexeltek – akkor mindkét szülőd beadta magának az ellenszérumot, amit Carlisle fejlesztett ki – folytatta Edward figyelmen kívül hagyva a gondolatomat és nagyon is emberi reakciómat. – Kezdeti fázisban volt és nem is nagyon vizsgáltuk genetikai vonatkozásban a hatást, hiszen Jade terhességéről nem tudtunk, a többiek meg nagyon fiatalok voltak mikor megkapták az oltást.
- Valószínűsítjük – vette át fiától a szót a szerelmem –, hogy az eltérés abból adódik, hogy mindkét örökítő fél megkapta az oltást, benne a vámpírméreggel. Ezt bizonyítja az is, amit ma felfedeztem – tett az asztalra néhány kinyomtatott DNS szerkezetet. – Egyik másik alakváltó utódjánál sem lehet felfedezni, kivéve Daniel és Aidan esetében. Nem csak az alakváltó gént képes megfertőzni, hanem az emberit is – mutatott rá egy sokadikféle verzióra.
Valahol itt vesztettem el a fonalat és vele együtt az érdeklődésemet is. Semmi olyat nem tudtam meg, ami számomra jót vagy éppen rosszat jelentett – egyszerűen megállapításra került, hogy más vagyok, mint egy alakváltó. Genetikai hibás. Egyszerűen egy genetikai hibás alakváltó voltam.
Akkorákat ásítoztam, míg a fiúk beszéltek, hogy azon se csodálkoztam volna, ha ők tettek volna fel az ágyra. De pont annyira nem volt elképzelhetetlen az sem, hogy én magam másztam fel – nem akartam messze lenni tőlük. Egyre halkabban beszéltek. Vagy én aludtam el? Nem tudnám megmondani, mert a következő, amire emlékszem az hűvös kezek érintése. Tiltakozásképpen hadonászni kezdtem, hátha veszi a jelzést és hagyja, hogy velük maradjak.
- Sssh, csak átviszlek egy kényelmesebb ágyba – suttogta mézédes hangú szerelmem én pedig engedelmesen abbahagytam a csapkodást.
- Ne menj! – kértem, miután lerakott valaki ágyára és éreztem, hogy távolodik.
- Nem megyek sehova, csak becsukom az ajtót. – Pillanatokkal később megéreztem a hátamnál, hogy besüpped az ágy és ösztönösen felé fordultam még mindig csukott szemekkel. – Mivel érdemeltelek ki? – Nem nekem szánta a kérdést, hangjából a hitetlenség erőteljesen kiérződött.
Kérdése befurakodott az álmomba is. Folyamatosan ezt kérdezték tőlem a megjelenő emberek és én nem tudtam válaszolni. csak haladtam előre az úton, mert tudtam, hogy nem szabad letérnem – egyszerűen vonzott az út vége, pedig úgy tűnt, mintha soha nem akarna véget érni. Mikor megpillantottam az út végén álló embert vad morgásba kezdtem és élvezettel üdvözöltem a testem megremegését és az átváltozással járó érzést.
- Jane – a fekete hajú vámpír kedvesen szólongatott, de tudtam, hogy ez csapda. – Jane, fel kell ébredned!
Felébredni? Nem értettem, hogy miért mondja ezt ez a szörny, de igyekeztem kizárni a tudatomból a hangját. Morogtam és támadó állást vettem fel, hogy bármikor le tudjam tépni a fejét. Már éppen elrugaszkodtam volna, amikor meghallottam egy másik hangot, amit nem tudtam hova tenni.
- Jane, változz vissza! Ez parancs! – Nem tudtam, ki beszél, de éreztem, hogy meg kell tennem, amit mond.
A visszaváltozás után jeges zuhanyként ért a védtelenségem. Későn jutott el a tudatomig, hogy átváltozás után meztelen voltam. Aztán egy hirtelen rántás és jeges víz zúdult rám, mire kipattantak a szemeim. Carlisle szemében aggodalom látszott és biztos voltam benne, hogyha ember lenne már rég infarktust kapott volna. Meztelenül álltam a zuhanykabinban miközben szorosan tartott és hagyta, hogy teljesen átázzon a ruhája. Percekbe telt, mire rájöttem, hogy mi történt és még azután sem jutottam szóhoz, bár már azért, mert a hidegvíztől vacogtam.
- Elzárhatod a vizet, ébren van – hallottam meg Edward hangját, de sehol sem láttam, ami megnyugtatott jelen helyzetemben. Carlisle elzárta a vizet, de nem engedett el, szorosan magához vont, még a fogaim összekoccanása sem érdekelte. – Bemegyek. – A figyelmeztetés inkább nekem szólt, és csak azért, hogy ne érjen váratlanul, mert jelen helyzetemben nem tudtam volna semmit tenni. – Apa, engedd el!
- Carlisle, kérlek, fel kell öltöznöm – mondtam, bár a fogaim ütemes összeütődése miatt alig volt érthető, amit mondtam. Szerencsére a vámpírfülek meghallották a kérésemet és mintha csak most eszmélt volna fel abból, hogy mi történik, elengedett. Elvette Edwardtól a köntöst és bebugyolált vele.
Hálásan néztem Edwardra és nem csak a köntös miatt, hanem amiatt is, hogy mikor Carlisle elengedett, ő tapintatosan elfordult. Hiába választottam őt az orvosomnak, anyaszült meztelenül nem akartam előtte állni. Furcsállottam, mikor Carlisle Edwardra bízott ő maga pedig kirohant. Szívem szerint utána rohantam volna, de nem tettem.
Meg akartam kérdezni Edwardot, hogy átváltoztam-e a valóságban is, vagy csak az álom adta meg a vágyam beteljesülését, de mikor megláttam Jonathant a szobában, nem volt kétségem. Ráeszméltem, övé volt a hang, aki visszaváltozásra parancsolt – így belegondolva furcsállottam, hogy nem azt kérte, ébredjek fel, de rájöttem, hogy akkor ébren is farkas alakban lettem volna.
Senki sem szólt egy szót sem, még Jonathant is némán tessékelte ki a helyiségből Edward, aztán ő maga is távozott. Tudtam, hogy arra kaptam lehetőséget, hogy felöltözzek, de ötletem se volt, mit is kéne felvennem, mikor egy darab ruhám se volt itt. Mikor találomra kinyitottam egy szekrényt szebbnél szebb ruhákat találtam benne, így kivettem egyet, ami mell alatt bővült és elég hosszú volt ahhoz, hogy ülve se látszódjon, nincs rajtam alsónemű.
A földszinten már mindenki elfoglalta a helyét, kivéve én és Carlisle, aki még mindig valahol kint lehetett. Tudom, buta gondolat, de az első, ami eszembe jutott, hogy attól féltem, megfázik a vizes ruhájában kint. Olyan csönd volt, hogy kezdtem magam nagyon kellemetlenül érezni – egyetlen hely volt szabadon, a családfőé, de oda nem akartam újra leülni. Edward látta a tétovázásom, ezért emberi szemnek láthatatlan gyorsasággal Joshua széke mellé rakott még egyet. Gondolatban megköszöntem neki vagy ezerszer a gesztust.
Mindenki nézelődött és próbálta elütni az időt, amit a farkasok megjelenő tagjainak ásításai szakítottak csak félbe. Éreztem magamon pár jelenlévő tekintetét, de többen érdekesebbnek találták az asztal mintázatát, mint engem. Jonathan, aki a másik asztalfőn ült, csak egyszer nézett rám – véletlenül én is pont akkor néztem fel arra – és aprót bólintott. Tudtam, hogy ez a gesztus annak szólt, hogy bizonyítottam, farkassá tudok változni.
Teljesen száraz ruhában ülte le az asztalfőre, az én szívem hevesebben kezdett verni, amikor rám nézett. Ő volta mindenem. Őt kellett védelmeznem és mégse tudtam megtenni – szörnyű bűntudat gyötört. Aztán a bűntudat halványulni kezdett, szemmel kerestem Jaspert, aki egyenesen a pocakom felé nézett én pedig megértettem, hogy azért használja az erejét, hogy a baba ne változzon át.
- Akkor kezdem én, mert hiába miénk az örökkévalóság, a fiatalokat nem hagyhatom egyedül járőrözni. – Mindenki felkapta a fejét Nate hangjára. – Ma megbizonyosodtam arról, hogy Jane az, aminek mondja magát és biztos vagyok benne, hogy a várandóssága után jó munkát fog végezni. Viszont aggasztónak találom, hogy míg magától nem tud átváltozni, egy álom annyira felkavarja, hogy önkéntelenül megtörténik. Azt se tudjuk, ez milyen hatással van a babára.
- A baba teljesen egészséges és nem okozott neki gondot a váltás. Ellenben a múltkori teória, miszerint a baba képes az átváltozásra, bebizonyosodott. A terhesség miatti hormonváltozások és a vámpírok jelenléte együttesen korai átváltozásra késztették.
- Jól van? – A kezem a hasamon pihent, a hangom pedig alig volt hallható, de Edward rögtön felém fordult. – Honnan tudod, hogy jól van? – Mutatóujjával megütögette a halántékát és közben mosolygott.
- És mi lesz, ha távol mindenkitől rosszat álmodik és átváltozik? – A hang Aidanhöz tartozott, aki eddig csendes megfigyelő volt. A kérdésére jópáran egyetértően duruzsolni kezdtek. – Nem hiszem, hogy jó ötlet, elhagynia La Push-t.
Már kezdtem volna felhúzni magam, mert úgy beszéltek rólam, mintha ott sem lennék, de Jasper nem engedte, hogy elhatalmasodjanak felettem az érzéseim. Néztem, ahogy hol ez, hol az beszélt és engem meg sem hallgattak. Carlisle nem nézett felém csak hallgatagon ült és várta, hogy az alfám megadja az engedélyt a távozásomra, vagy éppen megvétózza azt. Feszült csendben vártam, hogy mondjon valamit, de ő egyenesen Edwardra nézett – szeme és szája apró mozdulatokat tett, így egyértelmű volt, hogy gondolatban beszél hozzá.
Csak le kell öntenie hidegvízzel és felébredek – üzentem én is gondolatban. – Nem hagyhatom, hogy a bevésődésem nélkülem menjen. Abba belehalnék. Kérlek!
- De csak, mert tudom, hogy hova mentek és Alice szerint nem lesz baj – nézett a húgára, aki vigyorogva felmutatta a hüvelykujját és rám kacsintott. – Úgy vélem, nem lesz gond – mondta ezt már egyenesen az alfámnak, aki erre megadta az engedélyt.
Ezek után kicsit úgy éreztem magam, mint egy kívülálló, mert a tanácskozás áttért az utazások körüli teendőkre. Joshua megszorította a kezemet, amivel visszatértem a jelenlévők közé az elrévedésből. Olyan neveket és településeket hallottam, ahol még életemben nem jártam. Az asztalra kerültek az okmányok is, mindenki megkapta a sajátját, ami egy egészen más névre szólt, mint a valódi nevünk – ha jól értettem erre azért volt szükség, hogy Aro vagy Marcusék ne tudják meg idő előtt a tervünk. Merthogy volt tervünk, amit én nem teljesen értettem, de egyetértettem volna bármiben bárkivel a jelenlévők közül.
Carlisle és én Kanadába kellett, hogy menjünk – egy bizonyos Denali klán tajaival találkozunk, akik a Cullen klán jóbarátai voltak. Nagyon megörültem, hogy visszamehetek oda, ahonnan jöttem, mert hiányzott Kanada – Edan engem figyelt és egyáltalán nem volt kedves a tekintete. Hiába néztem Edwardra, egyszerűen megrázta a fejét, mintha nem látott volna be a fia fejébe. Alig vártam, hogy lezárják az értekezést, hogy beszélhessek Carlisle-lal, de mire észbe kaptam, már nem volt sehol.
Edward felkisért a szobába, ahol az ágy volt, de mikor kiment én is utána mentem. Nem akartam hallgatózni és biztos voltam benne, hogy Edward nem hagyta volna – hiszen tisztában volt azzal, hogy az ajtó túloldalán állok – ha nem akarta volna, hogy halljam a beszélgetését az apjával.
- Tudom, hogy felkavaró volt a tehetetlenség. – Olyan lágyan beszélt az apjához, hogy a szívem szakadt meg, mivel így még biztosabb lehettem abban, hogy Carlisle fejében nagyon borús gondolatok járnak. – Oh. – Idegesített, hogy nem tudtam mire vélni a reakciót. – Azt nem hagyjuk megtörténni.
- Edward. Fiam – erőtlenül szólalt meg, mintha a világ összes gondja az ő vállát terhelné. – Nem veszíthetem el őket is. Hogyan mondjam el neki, hogy szerelmes vagyok belé, anélkül, hogy reményt ébresztenék benne a házasságra? Hiszen ezt kellene tennem, a gyermekkel várandós. – Hirtelen értelmet nyert minden számomra. Engem kötött a bevésődés, de neki szabad választása volt, hogy belém szeret-e, bár a többiek elmondása alapján ez még nem történt másként. Arra várt, hátha nem szeret belém és…
- Ezt nektek kell megbeszélnetek. Csak beszéljétek meg végre. – Az ajtó hirtelen nyílt ki, még a gondolataimat se tudtam befejezni. Edward lágyan nézett rám, de egy határozott mozdulattal betolt a szobába és becsukta mögöttem az ajtót.
Carlisle engem nézett én pedig őt, de egyikünk sem szólalt meg. Újra ugyanazt a kört futottuk csak más témában – de egy valami biztos volt, én nem élhettem nélküle és hittem, hogy ő se nélkülem. Nem akartam egyértelművé tenni, hogy hallgatóztam, mert azt akartam, hogy az én szemembe is kimondja a szavakat. Hallani akartam, hogy szeret és éppúgy hallani akartam, hogy nem akar elvenni.
- Szerelmes vagyok beléd, Jane. – Egyenesen kimondta a szavakat, mintha ő is képes lenne a gondolatolvasásra nem csak a fia. – És rettegtem, amikor nem tudtam, hogyan keltselek fel, előbb kellett volna a zuhanyba vigyelek, mielőtt…
- Átváltozom – fejeztem be a mondatát. – Nem tehettél róla és nem tehettél ellene sem semmit. Egyszerűen megtörtént, de már okosabbak vagyunk és biztos vagyok benne, hogy nem hagyod majd még egyszer megtörténni.
- Én… El kell mondanom neked valamit és csak remélni tudom, hogy megértesz. – Nagy levegőt vettem, mert tudtam, hogy most következik az, hogy elmondja nem vesz el. – Nem kérhetem meg a kezed és nem házasodhatunk össze.
- Értem. Én nem is…
- Még nem fejeztem be – fojtotta belém a szót. – Nem tehetem, mert Aro egyszer már elvette tőlem a nekem legfontosabbat és nem engedhetem, hogy akárcsak megsejtse, mennyit jelentesz számomra.
- Oh.
Hirtelen minden összeállt és rájöttem, hogy mennyi mindent felidéztem benne. Azt, hogy tehetetlen volt, mikor a feleségét megölték. Az, hogy az hitte, megölt akkor éjszaka. Először szembesült farkasalakommal. A legfőbb ellensége beférkőzött a szerelme fejébe – az én fejembe. Ezért tudtam mindig, hogy Carlisle részéről csak egy botlás volt az az éjszaka és nem olyan jellem – egyszerűen a szeretteit tartotta a legfontosabbnak és azt, hogy eleget tegyen a feléje mutatott tiszteletnek.
- Annyira szeretlek! Nem akarok a feleséged lenni, amíg nem akarod, hogy az legyek. – Nem hagytam időt neki sem a megszólalásra, sem átgondolni, hogy mit tervezek, a számat az övére nyomtam és életem legromantikusabb csókját adtam és kaptam.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése
Köszönöm, hogy elolvastad a bejegyzést. Ha írsz kommentet annak még jobban örülök. Ne feledd, hogy véleményedet félkövér és dőlt betűtípussal tudod formázni, illetve linkeket is betehettek - a szokásos módon.