Amiket nem szeretek az adventi időszakban | Advent 2024

Sziasztok!

Azt már tudjátok, hogy mikből merítek erőt, hogy az advent szép oldalát nézzem. Viszont számomra is vannak olyan dolgok, amik olykor megnehezítik azt, hogy igazán ki tudjam élvezni ezt a viszonylag hosszú időszakot. Ezekről fogok most ebben a bejegyzésben mesélni nektek, mert nem fogok hazudni: tavaly előttig én is a hátam közepére kívántam az adventet, pedig az év nagy részében vártam.

 

 

Elsietés

Nektek is ismerős az, amikor október elején már szólnak a karácsonyi zenék a boltokban? Na és az október közepén kihelyezett karácsonyfák feldíszítve(!) sem kerüli el a szemeteket, ugye?

Nos, számomra ezek az elsietett lépések azt eredményezik, hogy az advent beköszöntével már nem érzem azt, amit kiskoromban – a varázslatot, hogy valami különleges időszak jön. Nem azt mondom, hogy én nem kezdek el már az advent előtt csinálni ezt-azt, de ennyire korán azért mégsem. Pl. bent a munkahelyemen a kis díszeim advent első hetében teszem ki, annál előbb nem. Idén mondjuk a szaloncukrokat kénytelenek voltunk november elején beszerezni, mert már volt olyan íz, ami elfogyott, november elején(!) – egyszerűen szörnyű, hogy lassan decemberben vagy november végén már semmit sem kap az ember csak a maradékot.

Már azon viccelődünk itthon kínunkban, hogy vajon hány évet kell várni arra, hogy már januárban elkezdődjön a készülődés karácsonyra. Szörnyű, de tényleg!

 

Tömeg

Én nem ismerek olyan embert, aki szereti a tömeget, de ha Ti igen, akkor nyugodtan jelezzétek, mert szívesen elbeszélgetnék vele. A lényeg, hogy advent idején gyakorlatilag mindenhol embertömegek hömpölyögnek – vásárokban, üzletekben és még a tömegközlekedési eszközök is megtelnek délután.

Igazából nekem az a problémám, hogy a kevés esetekben, amikor sietnem kell valahova – és sajnos nem játszik egy 10 perccel későbbi busz – akkor hirtelen mindenki előttem téblából. És, mivel én láthatatlan vagyok, így extrán nehéz ebben az időszakban bárhogy is kikerülnöm őket és érvényesülnöm.

 

Emberek viselkedése

Ha a tömeg nem lenne elég, akkor ilyenkor előjön az emberekből az ego és az, hogy egyedül ők élnek széles e világon. Tudjátok, amikor álltok a sorban és bepofátlankodnak elétek, majd úgy tesznek, mintha véletlen lett volna – és csak akkor állnak be mögéd, amikor kicsúszik egy „paraszt vagy a javából” mondta, persze akkor is te vagy a hisztis picsa, hiszen miért nem bírod ki, hogy még egy valaki előtted vásárol majd.

Ez az az időszak, amikor utolsó darabot még véletlenül sem én veszem meg valamiből, mert foghatod a kezedben akár, akkor is kiveszik – és, ha rászólsz, hogy amúgy miért vette ki a kezedből akkor hebegnek-habognak, hogy azt hitték ott dolgozol, de vissza csak nagy nehezen adják vissza. Konkrétan az emberek ilyenkor rosszabbak, mint amúgy.

Két éve Frei kártyát akartam adni Férjnek karácsonyra, de december 23-án még mindig nem tudtak adni, ezért ott hagytam a csomagokkal, hogy igyon-egyen én meg majd jövök. Egész gyorsan mozogtam, hogy nem volt rajtam kabát vagy táska. Viszont mikor visszatértem láttam, hogy mennyi ember nézi gyűlölködve, hogy ott ül és lassan issza a kávéját. Ezt már csak azért sem értettem, mert azok az emberek utána kb. 2 órán keresztül fogyasztás nélkül (!) ültek ott – ezzel amúgy nincs gond, de nem egy mini kávézóban, ami nem erre lett kitalálva.

 

Ajándékbeszerzés

Én szeretek ajándékozni, ha beindul a kreativitásom – például kézzel készített bonbonokat adtunk egyik évben. Viszont az ajándékok beszerzését már jóideje nem hagyom november végére vagy december elejére. Ennek az az oka, hogy a „garantáltan megérkezik, ha eddig vásárolsz” eddig soha nem jött össze, pedig nem az utolsó napban adtam le a rendelésem.

Viszont ahogy egyre inkább kitolódik a karácsonyi időszak, úgy lesz egyre nehezebb beszerezni időben az ajándékokot – márpedig én nem vagyok hajlandó januárban beszerezni és megtervezni őket. Apának vagy három éven keresztül nem érkezett meg időben a rendelt termék – ilyenkor nem esünk amúgy kétségbe. Vicces sztori, hogy apa ugyebár Coca-cola gyűjtő és megjelent egy Spirte Funko POP! amit megrendeltünk neki, de sehogy sem akart megérkezni, ezért vettünk egy dobozos üdítőt és feldíszítettük, még ilyen matrica szemeket is vettünk – az azóta is ott figyel a polcon, mert apának tetszett, hogy kreatívan oldottuk meg.

 

Munka

Ami a legjobban elrontja a hangulatomat az a munka. Ilyenkor év végén mindenki feszült – akkor is, ha megy ezerrel a Last Christmas a füledbe. Ilyenkor kijönnek a gondok és a magánélet hirtelen sokkal jobban egybemosódik a munkával – ennek következtében konkrétan nem tudhatod, hogy mi miatt fogsz egy akkora lebaszást kapni, pedig az illető magánéletében vannak problémák.

Rendszerint nálunk november közepén vagy az advent beköszöntével történik valami, ami miatt nem beszélnek velem többen – idén legalább tudom, hogy mit nem csináltam, így nem vagyok vakon, de azért mégiscsak ott van ez, amit az én túlérzékenységem nem visel jól és még csak megbeszélni sem lehet. Ez igencsak képes az adventi időszak nagy részére rányomni a bélyegét, mert a héten öt nap ezzel szembesülök.

De, ha ezt nem nézzük, akkor az ügyfelek azok, akik szintén feszültebbek – nincs idejük, mindent sokkal gyorsabban el akarnak rendezni, mert azt hitték, hogy majd adventkor meggyorsul minden. Jellemzően az utolsó héten és az utolsó nap rengeteg hívás fut be, mert ekkor jut eszükbe az embereknek, hogy „ja, amúgy ezzel is foglalkozni kell”. De ezt biztosan nem kell bemutatnom senkinek, aki ilyen-olyan formában találkozik más emberekkel munkája során.

 

 

Ezek az én főbb pontjaim az adventi nem-szeretem listán. Szerintem sokaknak ezek állnak a háttérben, ami miatt nem tudják igazán kiélvezni ezt az időszakot. Kicsiként nekem is olyan nyugisnak tűnt, de felnőttként újra meg kellett találnom magamban a gyereket, aki csillogó szemmel áll és nézi az utcai fényeket.

Nálatok mik ezek a pontok? Hogyan szoktatok túllendülni rajtuk? Mi az, ami a legjobban rányomja a bélyeget a hangulatotokra?

 

Találkozunk legközelebb!

Stella