Eltűntem? Nem!

Sziasztok!

 

Mondhatnánk, hogy eltűntem, de vajon ez igaz? Igen és mégsem, hiszen biztosan láttátok, hogy a háttérben egy-két dolog változott és még messze a vége (mármint, sok változás nincs, csak lassan haladok vele). Illetve bejegyzések is vannak, de mégsem vagyok jelen.

Ebben a bejegyzésben lesz Kiakadás munka módra 3.1 (egy kis csavarral), ihlet- és időhiány valamint értekezés a nagybetűs életről. Ilyenkor mindig tudom, mit akarok írni, de mire befejezem a bejegyzést felét sem írtam le, szóval lehet, hogy valami kimarad, sorry.

 

Táblázatok bűvkörében

Nem volt havi beszámoló és a negyedévemről sem meséltem nektek – na, nem mintha annyira hiányozna ez bárkinek rajtam kívül. Jelen pillanatban, ha arra gondolok, hogy mik történtek velem ebben a negyedévben, akkor kb. homály az egész. Talán megvolt az éves nagy veszekedésünk Férjjel (évente egyszer összegyűlik minden és kiadjuk magunkból, bár mindketten sértett felek vagyunk, mivel nem egymással van gondunk), szóval még várható egy karácsony körüli nézetletérés és erre az évre ezt is letudtuk. Igazából szerintem ez nagyjából mindenhol így van, mármint a feszültség gyűlik és gyűlik aztán egyszer kirobban – tök mindegy, hogy azért, mert a másik feleddel van probléma vagy másokkal, azon nyomod le, aki a legközelebb van. Amúgy minden rendben van köztünk és ezek csak erősítik a kapcsolatainkat, mert így megismerjük a másik egy-két gondolatát, amit addig nem.

De igazából egy valamit tudok, hogy csináltam és az Google spreadsheetek mindenféle trackernek. Berakok ide egy-egy képet róluk. Ne lepődjetek meg, a színvilág ugyanaz, de szeretem az egységes kinézeteket. Még szeretnék egyet csinálni sorozatos-filmes tekintetben, de az tűnik a legnehezebbnek a grafikonok szempontjából, elképzeléseim vannak csak, hogy hogyan is nézzen ki.

 

Blog

Írás

Olvasás

Ehhez kapcsolódóan készítettem a jövőévtől kezdődően egy új nyilvántartásos táblázatot a munkahelyemre akármennyi időt is töltök még itt. Igazából nagy kaland volt mindenféle dolgot kipróbálni és megalkotni egy egészen pofás, színeiben egyértelműen a trackerekhez idomuló táblázatot.

Igazából azért is szerettem volna egy valamirevaló táblázatot, mert abban bízom, hogy ezzel sikerül egy letisztult és produktív alapot adnom magamnak. A munkahelyit ráadásul úgy alkottam meg, hogy 2044-ig jó legyen, de még decemberig erőteljesen gondolkozom azon, hogy mi lenne az ideális évtávolság, hogy nélkülem is használható legyen. K kolleginának volt egy olyan javaslata, hogy legyen benne egy éveket bemutató rész is, olyan ahol az éveket egymás mellett lehet látni és meg lehet figyelni, hogy milyen eltérések vannak. Ezt bele is raktam, mert szerintem is jó ötlet volt – nem is értem, miért maradt ki. J kollegina még nem írt semmit pedig a második verzióban eszközöltem kérésére egy változtatást és kíváncsi vagyok, hogy így jó-e – igazából jobb megoldásom nincs, szóval vagy marad ez, vagy egy korábbi verzió közül választhat.

A saját trackereim esetében abszolút arra hajtottam, hogy bárhonnan el tudjam érni majd őket és egy esetleges ötlethullámot ne akadályozzon meg az, hogy nem itthon vagyok. Ez főleg amúgy az írásos trackerre igaz, de a többinél is van haszna annak, hogy a felhőben tárolom. Fent már mutattam róluk képet, viszont a munkahelyi táblázatról még nem mutattam semmit, szóval az így néz ki:

 

Munkahelyi csacskaságok

Ha erre a címre nézek már elfáradok, de azért essünk túl rajta. A dolog úgy áll, hogy közeleg az év vége és megint belekerültem abban a csapdába, hogy kikiáltottak a rossznak. Igazából így, hogy már nem is vagyunk egy csoportban őszintén nem tudom mit tettem – még annak ellenére sem, hogy K a saját haragvásának egy részét megosztotta velem –, mert a munkámat pontosan ugyanúgy végzem, ahogy eddig. Ne menjünk most bele abba, hogy szerintem meg ők változtak, mert az egy soha egyet nem értés lenne, amit akár oldalakon keresztül is írhatnék, akkor sem lesz meg a megoldás.

Az egyetlen, amin változtattam az az, hogy pl. nem járok át annyiszor. Ez azért alakult így, mert az egyik kollega 3 hete nincs és így megérezzük azt, hogy aki otthon van nem vesz telefont. Nem azt mondom, hogy megszakadunk, de érezhetően feszültebb lett a légkör, mert olyan kollega esett ki, akinek olyan rendszerekhez van tudása, amihez másoknak nem. Illetve a másik, amin változtattam, hogy mikor a volt csoportomnak HP-t (hiánypótlás, bár ez lehet javítási kérés is) kell írnom akkor már nem érzem rosszul magam, mert év elején többször átbeszéltük, hogy a HP az ügyfélnek szól, hiszen ő az, aki nem teljesíti a feltételeket (van, hogy önhibáján kívül).

De tudjátok, milyen, amikor olyan munkákat kaptok, ami kb. első ránézésre rossz? Én abban a csoportban ültem és mivel ott 4 évet és 2,5 hónapot töltöttem így én úgy is ellenőrzöm ezeket a munkákat. És őszintén nem tudom, mi történhetett, mert tudjátok nem az a baj, hogy ezeket átrakják (de, az is), hanem hogy amikor HP-t írok, akkor jönnek, hogy „De biztos?” meg „Itt és ott és amott van morzsa, amiből lehet következtetni” (nem ezeket szokták írni, de kb. lefedi, hogy hogyan jön át az egész). Ha ezek után is HP-t mondok (miért mondanék mást?) akkor meg mennek a kisfőnihez, aki gyakorlatilag mindenre áment mond már, ami tőlük jön.

Szóval nem az a baj, ha valaki nem ért egyet, szíve joga. Ahhoz is szíve joga, hogy kisfőninek jelezze és kisfőni a saját hatáskörében döntsön, de az, hogy előtte még megpróbálnak nekem bemagyarázni dolgokat az gáz – és ha olyan lenne, hogy én esetleg benézek valamit, akkor az tökre rendbe lenne, még meg is köszönném, de sajnos nem erről van szó. Az meg külön „öröm”, hogy az észrevételeimet nem továbbítják az ügyfeleknek (pl. hogy nincs benne a felhasználónév a kérelemben…).

De nem ez vágott oda, hanem az, amit K mondott. Nem az, hogy ő azért haragudott/haragszik rám, mert a kisfőni írt neki, mert átrakott egy általa sem ellenőrizhető dolgot és ez kiderült – mi közöm van nekem ahhoz, hogy a kisfőni mit ír és kinek? Viszont azt megkaptam, hogy „Azt hittem, hogy van benned annyi tartás a [volt csoportom] felé, hogy ha nem tudod megnyitni akkor nekem írsz”. Értitek, ő nem írt nekem, hogy nem tudta megnyitni én ezért vakon bíztam abban, hogy nálam van a gond és szerettem volna megoldani az ügyet, csak belefutottunk abba, hogy kiderült, nem volt ellenőrizve. Mert erre akárki akármit mondhat, de mikor a feladatot az, hogy megnézd egy lekérdezőben, hogy adott számra ad találatot és nincs olyan szám, akkor nem ellenőrizted. De ezek után közölte, hogy úgy érzik, hogy hátat fordítottam a [volt csoportomnak]. Igaz, hogy előtte kérdezett tőlem és én segítettem, de valóban, én fordítottam hátat – hiszen én vettem le a névtáblámat is attól az ajtótól, ugye? (Félreértések elkerülése végett felfogom, hogy már nem vagyok annak a csoportnak a tagja és a névjegytáblámnak a folyósón a helye.)

Azt már le se írom, hogy hogyan mondott ellent magának. És azt sem, hogy A, aki totálisan jól csinált mindent eddig, belefutott egy olyanba, aminél még csak nem is az volt a baj, hogy nem tudta, hogy külön ellenőrizni kell, hanem, hogy leállt velem vitatkozni – pedig én nem tehettem mást, mint a leírások szerint eljárni. De persze megkaptam újra, hogyha valami nem egyértelmű számomra, akkor kérdezzem meg kisfőnit – ja és akkor is én kérdezzem meg kisfőnit, ha nekik nem egyértelmű valami.

Amúgy kisfőni is bekavart egy kicsit, mert még év elején kérte, hogy írjak leírást egy folyamatról, aminek mindkét oldalát ismerem és azzal kapcsolatban most elégeltem meg, hogy engem hozunk ki hibásnak, szóval folytattam. És mivel felmerült egy kérdés, amire azon a héten válaszolt valamit, így gondoltam rákérdezek ő meg megosztotta a nagy közösben (ami szintén nem lett volna baj, csak ahogy írta…). A dolog pikantériája, hogy pont egy olyan ügy jött be, amiben a kérdés felmerült, és még ráadásul HP ügy is volt szóval gondolhatjátok, hogy mi ment a volt csoportomban. Mindenesetre leírtam a leírásba, hogy ott meglegyen mindenkinek, aki érdekelt az ilyen ügyekben.

De őszintén, már belefáradtam, hogy nem tudok úgy egy HP-t írni (ami nem a szokásos), hogy ne jöjjön valami kifogás, hogy miért ne kelljen írni az ügyfélnek. Az ügyfél nincs előrébb a cégnél, mi dolgozunk itt és mi tudjuk, mit várunk el, képviseljük már a céget rendesen. (Ezt amúgy a jelenlegi csoportomnál sem értem, de mindegy.)

 

Ha ez nem lenne elég akkor a főni is rátesz egy lapáttal – bár ez már meg sem lepett és meg sem hatott tulajdonképpen. Najó, talán az, hogy jóhírként tálalta picit felbosszantott. Szóval, már említettem nektek, hogy az új csoportom (ami elvileg egy munkahelyi szintlépés) fizetési sávja más, mint a volt csoportomé. Ezt mindenki tudja és őszintén szerintem ez tökre rendben van. Viszont ugye nem jutott eszébe főninek, hogy amúgy új csoport = új fizu, tehát csak annak köszönhettem egy pici emelést, mert odamentem és szóltam, hogy héhahó.

Arról nem tudom, hogy írtam-e már a másodikban, hogy én a webesdolgot nem akartam csinálni az átverések után. De a lényeg, hogy akkor (májusban) hetek múltán kaptam egy ígéretet, hogy ősztől változik a bérem. Eljött a szeptember és már majdnem el is múlt, amikor jeleztem neki, hogy van függőben egy kérdésünk. Nos, odáig fajult a helyzet, hogy meg fogom kapni azt a pénzt, amit elvileg ő már májustól akart nekem adni mindezt úgy, hogy: neki meg kellett győznie a fentieket, hogy én megérdemlem a pénzt és mindezt úgy tette, hogy a webesdolgot belevette. Értitek, amit áprilistól csinálok. Nade, hogy a slusszpoén ne maradjon le: az új fizetésem október 16-tól van. Igen, jól olvastátok. Január 4-én átültettek. Május 1-től vagyok a cégnél. Október 16-tól meg emelik a bérem. Kész röhej.

Bezzeg a munkaidőm basztatását nem bírja abbahagyni. Kitalált egyet, amit leokéztam, bár arra a kérdésére, hogy „Ez így rendben van neked?” sose válaszoltam úgy, hogy igen, mert nem fogok hazudni, nem ez volt a megállapodásunk és láss csodát ebben is átvert. Mert lehet, hogy ő nem így érzi, de én igen.

Mielőtt még azt írnátok, hogy menjek már innen: rajta vagyok az ügyön. Nem egyszerű a helyzet, de abban biztos vagyok, hogy jövőre már nem valószínű, hogy végig ennél a cégnél dolgozom. Ahogyan az is biztos, hogy novemberben én színtisztán az írásra helyezem a hangsúlyt és nem fogok a munkával foglalkozni (bejárok, megcsinálom a feladataimat, de már nincs motivációm ennél többre).

 

A blog életébe beálló változások

Fentebb már olvashattátok, hogy egy-két dolgot megváltoztattam és ez tény. Mindig változtatni akarok valamin pedig komoly lelkiismeretfurdalásom van miatta (mivel az előzőt férjjel együtt alkottuk meg, hogy minden úgy menjen, ahogy kell neki ténylegesen), de muszáj volt valamit kitalálnom.

Először csak a történetek adatlapjait machináltam át, mert ugye írtam a designes bejegyzésben, hogy nagy vágyam teljesült azzal, hogy végre megalkottam a tartalomjegyzékes menüt, de zavart, hogy le kellett tekerni. Először lenyílósra gondoltam és el is kezdtem a megalkotását, de aztán ahogy nézegettem a régi elmentett dolgaimat megtaláltam ezt és rájöttem, hogy hogyan tudnám a könyves feelinget az adatlapokhoz is elhozni.

Azt már nem terveztem, hogy a főbb lapokat (Élményeim, Olvasmányaim, Irományaim) is átalakítom, de aztán az irományosnál megcsináltam valamit és a többi már történelem. Egy-két esetben komoly fejtörést okozott, hogy megjelenítsem-e vagy sem és, ha igen akkor hogyan. Végül ezt sikerült, még van pár apróbb dolog, amit akarok változtatni, de azokat jószerivel észre sem lehet majd venni.

Viszont írni nem nagyon írtam semmit kb. Van egy bejegyzésem, amit november 5-én akarok kitenni és kész is, de nemrég rájöttem, hogy akarok még hozzáírni így be se írtam még a Műhelyben a naptárba (bár lehet, hogy mire ez a bejegyzés kikerül már ott lesz).

Nagyon szeretnék mindenféle témával jönni blogra és még ennél is jobban szeretnék írni történeteket – konkrétan a 300 szavasokkal próbálkoznék meg. Van egy csomó ötletem és a Kincsőt is tervezem idén befejezni, mert kevés van hátra belőle (aztán jöhet az elolvasás és kiegészítés). Tényleg, ha már az írásnál tartunk, kíváncsi vagyok a véleményetekre. Az a helyzet, hogy a HP fanfictionöm (több is volt, de egyet se fejeztem be, so sad) így felnőtebb fejjel gáz, tehát újraírom. Viszont van kb. 10 fejezet megírva (ebből kettőt publikáltam már) a jelenlegi verzióból, szóval az a kérdésem, hogy azokat is felrakjam? Egészen más már a sztori, mert már átlátok dolgokat és egy élvezhetőbb történetet akarok nektek hozni, de azt a 10 fejezetet anno olyan nagy boldogsággal írtam.

Képek terén is muszáj voltam egyszerűsíteni (és ez folytatódni is fog), mert az átlátszó hátteret Canván csak a pro verzióban adják én meg abban szeretek dolgozni. Szóval erre lesz megoldásom méghozzá egy nagyon hasonló, mint az aloldalakon. Idén nem hiszem, hogy szükségem lesz rá, mert a legtöbb idénre tervezett bejegyzésemhez már kész a kép és le is mentettem őket. Igazából már nagyon várom 2025-öt, mert van néhány dolog, amit csak akkortól változik majd.

 

Az idő telik én meg fáradok

A fenti jó és nem annyira jó dolgok után szerintem senkit sem lep meg, hogy nagyon fáradt vagyok. Mint minden év vége felé én is érzem, hogy habár az év nagy részére alig emlékszem és olyan, mintha tegnap lett volna január 1. bizony az elmém megtelt és várja, hogy pihenhessen.

Ezt a bejegyzést kb. egy héten keresztül írtam és most is csak azért fejezem bel, mert november van én meg egészen eddig még semmit nem írtam a HuNo-ra és ez nagyon zavar. Mondjuk az is igaz, hogy most nem egy projektet tervezek, hanem rögtön hármat is – logikus, hiszen tavaly ahhoz az egyhez sem sikerült eleget írnom akkor most majd menni fog a többi is…

Nagyon vártam amúgy az írós hónapot, mert tavaly nagyon jó élmény volt, de most azt érzem, hogy nagyon fáradt is vagyok és igazából nem vagyok benne biztos, hogy akár 5000 karaktert is képes leszek leírni. A párhuzamos olvasás nem szokott nekem menni, de hátha a párhuzamos írás igen.

Remélem, nektek jobban telnek a napjaitok és kevésbé vagytok fáradtak. Ha mégis, akkor kitartást kívánok és tudjátok: nem vagytok egyedül. Hamarosan itt az év vége és ha csak kicsit is, de pihenhetünk.

Így a végére eszembe jutott egy kérdés, amit fel is teszek, mert érdekelne a Ti válaszaitok is!

Nektek milyen felbontású gépetek van? Ez nagyon fontos kérdés lenne, mert manapság már mindenki 1920x1080-as csodákkal létezik, de ha van olyan, aki nem az ne tartsa magában. Ez a kérdés amúgy azért merült fel bennem, mert a munkahelyemen van egy rendszer, aminek egy része otthon a laptopon csak 80%-ra csökkentéssel látható teljes egészében. Ez még nem a zavaró kategória, de azért mégis felvet egy-két gondolatot – például, hogy a webergonómia mely részei valósulnak meg adott oldalon és melyek nem. Meg hát, tervezek néhány bejegyzést, ami informatikaibb és oda is jó lenne. Szóval, ha megírnátok, hogy Ti mit használtok, akkor nagyon boldog lennék – akár itt komment formájában, akár chatben, akár e-mailben.

 

Találkozunk legközelebb!

Stella