The Perfect One | 365 lap

Sziasztok!

A 365 lap egy olyan szegmensét fogjátok most megismerni, amiből ez a néhány született – egy kis időre elbizonytalanodtam, hogy egyáltalán megosszam ezeket, de bátornak kell lenni néha. Ezek amolyan tanár-diák történetek, amik egyáltalán nem valósak.

• Fandom: Saját
• Korhatár: +12
• Figyelmeztetések: tanár-diák kapcsolat
• Terjedelem: 542 szó

 

The Percet One

 

Egyszer volt, hol nem volt, volt egyszer egy paripa. Ez a paripa azonban nem egy négylábú jószág volt, hanem egy kétkerekű közlekedési eszköz. És nem, nem a szőke herceg ült a nyergén, hanem a fekete.

K. ült a fotelban az utolsó nyári napon és ezek a sorokat véste bele füzetébe. Azon gondolkozott, hogy ír egy novellát, ami nem a szőke hercegről szól, hanem a feketéről. Hiszen a hozzá hasonló lányok mindig is inkább a rossz, a sötétebb felé hajlottak – persze K számára az is fontos volt, hogy azért a srác kedves legyen.

A novellába nem csak azért kezdett neki, hogy bebizonyítsa, nem csak a szőke hercegek léteznek. Más oka is volt neki. Aznap délelőtt édesanyjával elmentek, hogy tortát vegyenek K. húgának és közben szóba került K élete is. Édesanyja megosztotta K-val, hogy félti őt, hogy egyedül marad. Ez valószínűleg azért történhetett így, mert abban az évben K kétszer is el lett utasítva – egy külföldi és egy magyar fiú révén. K megnyugtatta édesanyját, hogy nincsenek neki olyan nagy elvárásai, mint azt az édesanyja megjegyezte.

K vágya az volt, hogy álmaiban látott szereplő megvalósuljon – igen, tudta, hogy erre nagyon kevés esély van, de remélt. Arra gondolt, hogy olyan tulajdonságok és személyiség jegyek elég sok embernél előfordulnak, amiket ő elvárt. Elvárásai – ahogy édesanyja fogalmazott – elhanyagolhatóak voltak K számára, hiszen ő csak elképzelte, hogy mégis milyen lenne a tökéletes. Fekete haj, magasabb legyen nála, okos legyen, egyezzen az érdeklődési körük valamennyire, legyenek ellentétek bennünk, idősebb legyen – K ezekre az alappillérekre tervezett építeni, azonban nem gondolta volna, hogy rögtön nem sokkal később találkozik az alappillérek tökéletes megtestesítőjével.

Miután K eltemette magában a novella ötletet fogta magát és inkább nekikezdett a készülődésnek – másnap már nem nyár volt, hanem ősz. Az ősz K és kortársai számára az iskolát jelentette, ami pedig azt, hogy vége a délelőtti cukrászdázásnak vagy csak sétálgatásnak a környéken. K úgy döntött nyitott szemmel – és szívvel – kezd neki az új tanévnek és közben majd igyekszik a legjobbat kihozni magából.

Első nap – miután a tanárok elkéstek és a tanévnyitó műsor nélkülük kezdődött el – K nem is reméltem mást a tanévtől, csak a lassúságot. Az első tanulós napon ugyanis három új tanárával is találkozott az osztály – ami számukra leginkább az ismerkedést és a hozzászokás megkezdését jelentette, hiszen ez volt a harmadik évük az iskolában és minden tanárnak már elvárásai voltak.

Aznap reggel minden pontosan úgy történt, mint az azt megelőző években minden reggel. Első nap még mindenki pontosan – előbb – érkezett az iskolába és így történhetett az is, hogy K-nak nekimentek az aulában. K akkor dühös volt, mert a bunkó srác még csak elnézést sem kért tőle és a lány számára ez egy baljós tanévkezdésnek bizonyult. Az ötödik óra előtti szünetben K-t nagy meglepetés érte – igaz, nem csak K-t, de őt más tekintetben is – ugyanis egy fiatal srác próbált a kulccsal a kezében eljutni az ajtóig.

Magas volt, fekete hajú és úgy járt, mint egy ősember – nagyon szórakoztató látványt nyújtott. K csak akkor ismerte fel igazán, amikor a srác bement a terembe és a lány látta a táskáját. A reggeli bunkó fiú, aki nekiment.

K számára aznap nem csak az derült ki, hogy létezik az elképzelt férfi, hanem, hogy tényleg nagyon szerencsétlen. Hiszen K csak megpillantotta és egész órán elvarázsolódottan nézte a tanárt – a tanárt, aki the perfect one.

• 365 lap

Köszönöm, hogy velem tartottatok.

 

Találkozunk legközelebb!

Stella