Sziasztok!
A 365 lap egy olyan szegmensét fogjátok most megismerni, amiből ez a néhány született – egy kis időre elbizonytalanodtam, hogy egyáltalán megosszam ezeket, de bátornak kell lenni néha. Ezek amolyan tanár-diák történetek, amik egyáltalán nem valósak.
- Fandom: Saját
- Korhatár: +12
- Figyelmeztetések: tanár-diák kapcsolat
- Terjedelem: 310 szó
Soha el nem küldött levelek III.
Kedves M.!
Újból tollat ragadtam és ez miattad történt. Megint. Számomra eddig is egyértelművé kezdett válni, hogy tudod, mit érzek. A túrán viszont olyat tettél, amit én valószínűleg megint félreértettem – legalábbis szeretem ezzel hitegetni magam, mert nem tudom, mire számíthatok.
Szeretem ismerni az embereket és szeretem tudni, ők mit gondolnak rólam, annak ellenére, hogy ezáltal gyakran esik bántódásom. Nem akartam, hogy fontos legyél számomra, esküszöm! Tudod mit szerettem volna mindig is? Hogy barátok legyünk. De oly sokszor nézel rám úgy, mint a stréber lányra, aki a sarokban ült. Vajon lesz-e olyan pillanat, amikor nem érezteted velem ezt?
Amikor a presszóban voltunk és kedvesen azt mondtam a velem együtt kiszálló párnak, hogy 33 km sem semmi és mosolyogtam és nyugtattam magamat, hogy nem rossz az és, hogy igenis megéri kiszállni és nem lesz semmi baj. Amikor rád néztem úgy néztél rám, mint ahogy egy férfi néz egy nőre, egy olyan nőre, akire büszke. Úgy néztél rám, mintha nem csak a stréber lány lennék, aki a sarokban ült. Úgy néztél rám…
Bálint megkérdezte tőlem a Sportcsarnokban, hogy amúgy én honnan ismerlek. Azt hittem csak viccel, hiszen a presszóban látta a két lányt, akik tanáruraztak – talán, sőt biztos, az zavarta meg, hogy én nem. Azt hitték mi egy pár vagyunk, annak ellenére, hogy hallották, az érettségiről beszélünk, amin te is bent leszel. Azt mondtam neki, hogy a tanárom voltál. Tudod mit mondott rá? „Van ott több is.”
Szóval, elgondolkoztam. Tényleg van több is? Én örülnék neki, örülnék, mert tudom, hogy jó lenne nekünk együtt – nem sok minden változna, már most olyanok vagyunk néha, mint a rossz házasok. Vicces és egyben szomorú is… Tudom, hogy tudod mi változott tavaly, és nem hiszem el, ha azt mondod nem vetted észre. Mert amikor észrevetted akkor újra felépítetted a falakat magad köré.
Csak arra kérlek, ne építsd fel újra a falat – ha már másodjára is leromboltam.
K.
Köszönöm, hogy velem tartottatok.
Találkozunk legközelebb!
Stella
Szia, Stella!
VálaszTörlésEz a levél is nagyon megmozgatott bennem dolgokat, nagyon tetszett! Nem tudom konkrétan megfogalmazni az érzést, talán úgy tudnám szavakba önteni, mintha ismerném K.-t.
Carly
Szia! :)
TörlésValószínűleg azért olyan érzés, mert K. egy átlagos lány, aki nem is akar több lenni.
Vagy te magad vagy K. vagy ismersz egy K.-t. Szigorúan nem pontosan ugyanolyan, de mégis, hasonló személy mindig van mindenki közelében.
Köszönöm, hogy elolvastad és írtál!
Stella