Írók hét főbűne

Sziasztok!

Kaptam egy lehetőséget, hogy megválaszoljak 7 kérdést, amik a hét főbűn alapján kerültek megalkotásra. Nagyon érdekes volt át- és visszagondolni akár nagyon régre is, mert annyi év után is tisztán emlékszem minden pillanatára a blogolásomnak -  de néha nem tudtam igazán jó választ.

Szabályok:

• Köszönd meg annak, akitől kaptad! Köszönöm Leah, hogy kihívtál erre a kérdéssorra.
• Válaszolj a kérdésekre! Figyelj rá, hogy a szabályok és a kérdések is változatlanul kerüljenek a bejegyzésedbe!
• Küldd tovább annyi embernek, amennyinek szeretnéd! A lényeg, hogy mindegyiküknek írj valamit, szerinted nekik mi a legnagyobb bűnük íróként!
• Anne
• Catalina
• Amy
• Franciska – mert a régi blogjáról, azaz ő a kitalálója, indult az egész kérdéssor, de itt az ideje a friss válaszoknak :)

 

Kérdések:

1. Kevélység: Melyik az a történeted, amire annyira büszke voltál, hogy nem fogadtad a rá érkező kritikákat? Utólag mit gondolsz erről?
2. Kapzsiság: Van olyan történeted, ami szerinted annyira jól sikerült, hogy pénzt is kérnél érte? Mennyit érne a belé fektetett munkád?
3. Bujaság: Melyik történetedben próbálkoztál először korhatáros jelenettel (nem feltétlen erotikus értelemben)? Utólag mit gondolsz, mi volt a legnagyobb hibája?
4. Irigység: Volt, hogy irigy voltál olyan történet olvasottságára, ami szerinted a tied nyomába sem érhet? Név említése nélkül szerinted mi volt a legnagyobb hibája?
5. Falánkság: Volt, hogy több történeten dolgoztál egyszerre? Mi lett az eredménye?
6. Harag: Formáztál valaha szereplőt élő emberről azért, hogy a történetedben megkapja azt az igazságszolgáltatást, amit a valóságban nem biztos, hogy meg fog? Ki ő, és mi lett a sorsa a történetben?
7. Lustaság: Melyik az a történeted, amit lustaság miatt félbehagytál, és a legjobban bánod?

 

1. Kevélység: Melyik az a történeted, amire annyira büszke voltál, hogy nem fogadtad a rá érkező kritikákat? Utólag mit gondolsz erről?

Nincs olyan, amire annyira büszke lettem volna, hogy ne fogadtam volna jól a kritikát. Szerintem a kritikákból tanul az ember, amennyiben az nem a bullying kategória – abból nem lehet tanulni, az nem azért íródott.

Volt arra egy példa, hogy betámadtak csak azért, mert olyan real person fanfictiont írtam, ami olyan személyről szólt, akiről nem sokan írtak akkoriban (meg szerintem most sem). Ott nem a büszkeségem miatt nem fogadtam rá a kritikákat, hanem mert szimplán bántás volt mind egy prológus alapján. Aztán rendeződött a dolog.

 

2. Kapzsiság: Van olyan történeted, ami szerinted annyira jól sikerült, hogy pénzt is kérnél érte? Mennyit érne a belé fektetett munkád?

Igazából befejezettként csak fanfiction alkotásaim vannak és azok is olyanok, amilyeneket egy 12-14 éves lányka írt. Ha sikerülne jól megírni, akkor szerintem a Kincső (és folytatásai) lenne az, amit szívesen látnék könyv formájában – mondom, HA sikerülne jó megírni. De elsősorban én blogregényekben gondolkozom, szóval nem fogok összetörni akkor sem, ha soha egyetlen irományom nem lesz kiadva.

Én a magam részéről nem hiszem amúgy, hogy attól értékesebb lenne egy iromány (amit mondjuk nem kiadásra szántak), hogy kiadják. Persze, tök jól esik az embernek és büszkeséggel tölti el, de ha az ember szereti az interneten a történetet akkor úgyis értékes lesz.

 

3. Bujaság: Melyik történetedben próbálkoztál először korhatáros jelenettel (nem feltétlen erotikus értelemben)? Utólag mit gondolsz, mi volt a legnagyobb hibája?

Emlékszem, hogy a Hymon Stroy első részében volt az első próbálkozásom szexualitásra – az volt az első történetem szerintem. Nos, volt melltapi meg aztán szex is, de minden olyan volt, ahogyan arról más könyvekben olvastam – 12 évesen még csak ilyen tapasztalataim voltak, ebből tudtam meríteni. A legnagyobb hibája természetesen a tapasztalatlanságom volt.

A bármilyen jellegű erőszak ábrázolása – ha mondhatjuk ezt korhatárosnak – az már később jött. Nem szeretem bántani a szereplőimet semmilyen szinten nem vagyok George R. R. Martin így ezek nehezek nekem és éppen ez a gát néha megakadályozott kezdetben, hogy a folyamatokat naturálisan ábrázoljam (azt sokkal könnyebb aztán árnyalni nekem).

 

4. Irigység: Volt, hogy irigy voltál olyan történet olvasottságára, ami szerinted a tied nyomába sem érhet? Név említése nélkül szerinted mi volt a legnagyobb hibája?

Meglepő, de nem. Én anno nagyon szerettem történeteket írni és olvasni is, de sosem éreztem azt, hogy valami jobb az enyémnél – kezdetben MINDEN jobb volt az enyémnél.

Mostanság már megfigyeltem, amit Leah is írt, hogy bizony rengeteg esetben olyan történetek kapnak nagy figyelmet (jellemzően Wattpadon), amik leginkább egy szöveghalmazra hajaznak gyenge helyesírással. Ezek valamiért felkapottabbak, mint azok, amikbe az írójuk tényleges háttérmunkát és történetívet mutat fel.

 

5. Falánkság: Volt, hogy több történeten dolgoztál egyszerre? Mi lett az eredménye?

Volt és kb. semmire sem jutottam velük. Tavaly év elején nekiduráltam magam, hogy megírom én a Napnyugtát, de aztán elakadtam és akkor jött az isteni sugallat, hogy amíg blokk van ennél, kezdjek bele másikba – akkor a Napkeltébe akartam belevágni. Nos, mindkettő megállt. Novemberben már szándékosan rákoncentráltam egy történetemre és azzal haladtam is valamelyest.

Egyértelmű, hogy sem az írás, sem az olvasás nem megy párhuzamosan (utóbbival is próbálkoztam és hát…). Persze ezt most arra értem, hogy regények esetében ez történt, de lehet, hogy regény+novella esetében kevésbé lenne gátló tényező a párhuzamos írás.

 

6. Harag: Formáztál valaha szereplőt élő emberről azért, hogy a történetedben megkapja azt az igazságszolgáltatást, amit a valóságban nem biztos, hogy meg fog? Ki ő, és mi lett a sorsa a történetben?

Formáztam szereplőt valós személyről, de nem harag útján. Mondjuk, a Kincsőben van egy szereplő, akit egy olyan személyről formáztam, akinek kijárna egy-két pofon, de még a történetben nem tartok ott, hogy megtudjam, megkapja-e a jólmegérdemeltet.

Amúgy nem vagyok egy bosszúálló típus és a Kincsőben előbb gondoltam egy ilyen karakterre, de aztán az élő személy pont „jókor” tett olyanokat, hogy azok illettek ehhez a bizonyos karakterhez.

 

7. Lustaság: Melyik az a történeted, amit lustaság miatt félbehagytál, és a legjobban bánod?

Mindegyik történetem jelenleg félbe van hagyva, mert a blog életében szerettem volna kicsit rendet tenni (értsd: a régi bejegyzéseket megírni, megtervezni milyen ötleteim vannak, stb.). Nem lustaság miatt hagytam amúgy egyiket sem félre, inkább ihlet és időhiány végett. Azt nagyon sajnálnám, ha a Kincső nem készülne hamarosan, de mostanság éppen azon gondolkozom, hogy az Ixiont kéne írnom, mert az nyáron játszódik.

Amit lustaságból nem kezdtem el írni az a Vámpírtél, pedig úgy voltam vele, hogy a Farkasnyár után közvetlenül megírom azt is és akkor letudtam a Twilight hosszabb történetes korszakomat – aha, hát meg se nyitottam azt a mappát.

Még egyszer szeretném megköszönni, hogy kihívtál Leah! Izgalmas volt válaszokat írni ezekhez a kérdésekhez. Szerintem nagyon izgalmas volt végiggondolni az egész eddigi írással töltött időmet, a válaszadás nem volt egyszerű, mert néhány kérdés esetén azt éreztem, hogy csak egy része igaz rám.

 

Találkozunk legközelebb!

Stella