Tervezett történetek (10+2)

Sziasztok!

Úgy gondoltam, ezen a szép tavaszi napon, kicsit mesélek Nektek arról, hogy mégis milyen történetek járnak az én fejemben – bár ezeket mind megtalálhatjátok a Műhely és a Tartalom menüpont alatt – kizárólag regényeket sorolok fel, novellákat most nem. Ezt igazából a Farkasnyár feltöltését megelőzően szerettem volna megosztani, de így alakult.

 

 

Abethnél kalandoztam, amikor megtaláltam a bejegyzését és nagyon megtetszett, hogy felvázolta a történeteit, amiket meg szeretne írni. Láttam nála, hogy Daremotól indult, de nem találtam meg az ő bejegyzését élőben – valószínűleg már nem elérhető az oldalán, csak tárolt változatként. Továbbá (többek között) ők is megírták a bejegyzést: Riri.

 

Phoenix, the voice of hope

/Harry Potter fanfiction/

 

Nem tudom, hogy valaha is fogok-e írni másik HP fanfictiont, de ezt egészen biztosan szeretném befejezni – legalább egy legyen befejezve.

A történet főszereplője Aurora, akit nem vesznek fel a Roxfortba, mondván, hogy nincs benne mágia. A lány feladatot kap minden idök legnagyobb mágusától, Dumbledortól – mégpedig, hogy látogassa meg a Fonó soron lakó Perselus Pitont és férkőzőn a bizalmába.

Nem megy minden könnyen és van benne sok rejtély (ami szerintem kb. az első mondatból kiderül), illetve érintőlegesen megjelenik benne a Harry Potter eredeti szála is. Aurora és Piton szála talán az egyetlen olyan, ami túlromantizált, amúgy igyekeztem Aurorát is egy személyiséggel rendelkező karakterként ábrázolni.

Természetesen romantikus történet, mert azok olyan jók. Ráadásul Piton is eléggé alternatívra sikerült – bár nagyon igyekeztem megtartani valamicskét a mogorvaságából. Amit viszont igazán szeretek a történetben az a titok, ami az egészet mozgatja.

Nem tudom, mikor kezdek újra bele, mert sajnos még úgy kezdtem anno írni, hogy a vázlatom konkrétan két sor egy jegyzettömbben. Amikor mostanság rendezgettem a gépemen a doksikat akkor beleolvastam és könnyen magával ragadott és tudtam pontosan, hogy miket akartam beleírni, de kicsit nagyobb falat lesz. Az első fejezet olvasható ITT.

Farkasnyár

/Spirit-Twilight fanfiction/

 

A túlélő után nagyon örültem, hogy végre befejeztem egy történetet, ami már komolyabb. Beugrott egy újabb történet – miután elolvastam Spirit történetét –, amit elkezdtem vázlatolni és megírni. Rájöttem, hogy ez lesz az utolsó fanfictionöm (egyi időre biztosan), mert a saját történeteimet szeretném írni.

A történet főszereplője Jane Black, aki kap egy feladatot édesanyjától és a fiatal lány nem kérdőjelezi meg azt. A probléma, hogy a lány anyja nem nagyon mehet La Push közelébe a korábbi történések fényében, és csak abban bízhat, hogy lányát befogadja a falka.

Jane-t nem várják tárt karokkal és be kell bizonyítania, hogy nem olyan, mint az anyja. Ahogyan meg kell birkóznia azzal is, hogy az addig nem ismert apjával valami normális kapcsolatot alakítson ki. A történet fő ívét a váratlan esemény adja, de nagy szerepet játszik a család és a valahova tartozás kérdése is.

A történet egy megkérdőjelezhető eseménnyel kezdődik, de igyekeztem kellőképpen átadni a fontosságát. Emiatt kicsit félek megosztani a nagyközönséggel, mert ezen felül amúgy egy jellemzően romantikus történet, ami egy váratlan eseménnyel lesz még izgalmasabb.

Ez a történet jobban hagyatkozik az eredeti fanfictionra, így célszerű elolvasni azt is (főleg a második rész a lényeges), hogy minden tiszta legyen – de igyekszem úgy írni, hogy minden kiderüljön belőle.

Vámpírtél

/Spirit-Twilight fanfiction/

 

A Farkasnyár után játszódó történet Jane és Carlisle, na meg a la pushi falka és Cullenék főszereplésével. Az előző részben felmerülő vártalan esemény sem állíthatja meg Jane-t, hogy teljesítse anyja kérését és segítse Cullenéket. A lány ezt annyira komolyan veszi, hogy a megörökölt dokumentumok alapján elkezdi a falka felkészítését, mert bizony harcolniuk kell.

Ennek a vázlatát még nem írtam meg teljesen és az oka nem más, mint az, hogy ennek a történetnek a hatására kaptam újra erőre az egyik saját történetem tekintetében. Nem szeretnék róla többet mesélni, mert sajnos nem vagyok jó titoktartásban és tuti elspoilerezném az összes fontos dolgot.

Napnyugta

 

Az egyik legrégebbi tervem ez (a Shadely esetében mégis a 2. rész szerepét tölti be). Anno egy földrajzórán böktem rá a térképre, hogy ott fog játszódni egy történetem. Ez Amerika lett és éppen Alkonyat-lázban égtem.

Cathy nem a szüleivel nő fel és a vámpírok, akik között felcseperedett talán nem is olyan jók. Az egyik iránt viszont komolyabb érzéseket táplál és miután kiteljesedik szerelmük, Mircea eltűnik. Tudjátok hogy van ez, ha felbosszantasz egy nőt, akkor menekülnöd is kell. Kalandozásaik közepette Cathy új ellenségekkel és barátokkal találja szemben magát. Vajon megtalálja Mirceát?

Teljesen elsőbbséget élvez, jelenleg is nagyon sok órát öltem abba, hogy rendbe tegyem a vázlatot és a háttérinformációkat. Nem vagyok híve a sok fejezetes dolgoknak, mivel félek, hogy megunom a folyamatot és az senkinek sem lenne hasznára – a 14 fejezet szerintem éppen elég.

Napkelte

 

Mint ahogyan Stephenie Meyer, én is álmodtam egyet és megszületett a fejemben a Napnyugta testvére. Konkrétan azt tudtam a történetről, hogy kapcsolódik a Napnyugtához, és egyfajta Rómeó és Júlia történet.

Lucy Chenay és Daniel Selmveil két fiatal, akik habár régebben több időt töltöttek egymás társaságában, a vámpírtámadás után egyáltalán nem találkozhatnak. Aztán a fiatal lány megszegi az egyetlen szabályt és így megpecsételődik a sorsa. Nem találkozhatnak és mégis találnak egy helyet, ahol maguk lehetnek. Közben mindkét fiatalnak meg kell birkóznia a saját családjával és kötelességével, de a szerelmet nem lehet megállítani. Vagy mégis?

A Shadely sorozatban első helyen szerepel, de a történet szempontjából kevésbé lényeges az első és második rész sorrendisége – mégis, ez a történet jobban megalapozza a világot, amit teremtettem.

Éjjel

 

A Shadely sorozat 3. része pontot tesz Cathy és Mircea valamint Lucy és Daniel harcára. Igazából erről a történetről nem tudok többet elárulni, mert erőteljesen spoileres lenne. Az biztos, hogy feltűnik benne az első két rész összes fontosabb szereplője. És kiderül, hogy mi történt az előző részek vége után.

Emiatt izgulok a leginkább, hiszen egy valami a mozgatórugója és félek, hogy kevés lesz – habár az első két rész felhoz pár megoldandó problémát. Az utolsó jelenetet már megírtam amúgy és Férj el is olvasta, olyan hatást váltott ki nála, amire számítottam – mondjuk közölte velem, hogy ezek után fura lesz neki az egész történetet elolvasni.

Végzetes szerelem

 

Eredetileg ezt a történetet egy WTC (World Trade Center) történetnek terveztem, de végül rájöttem, hogy saját történetet szeretnék írni. Nagy hatással volt rám a tervezésnél a Crossfire (Sylvia Day) sorozat, illetve egy kis boszorkányság és a vágy, hogy eljussak Párizsba.

A sorozat két főszereplőjének az a sorsa, hogy összejöjjenek nyilván, hiszen csak romantikus történeteket írok de van egy átok, ami megnehezíti, hogy Edan párkapcsolatban éljen. Nem változik szörnnyé, nem kőbunkó a nőkkel, de mégis, valamiért minden kapcsolata rosszul végződik. Mégsem egy tipikus romantikus történet – és a picike átoktól eltekintve nincs fantasy elem benne –, inkább egyfajta útkeresés, főleg Nikita szemszögéből.

Nem tudom, mikor fogom befejezni, de az biztos, hogy tervben van.

Ajánlom magam!

 

Ezt a kisregényt egy nyári nap alkalmával találtam ki, amikor azon gondolkoztam, hogy milyen szuper lehet egyetemistaként kávézókban esszéket írni. A témáját tekintve romantikus és felkavaró, mivel egy támadás következményeit mutatja be.

Leilát születésnapja előtt megtámadják és a lány örülhet, hogy élhet. Azonban a támadás után bizalmatlan lesz és kerüli az embereket. Fáj neki a létezés, de nem hagyja, hogy bárki is segítsen neki. Az egyetlen hely, ahol úgy érzi, elmenekülhet a világ elől az a Centrál Kávéház – itt olvasással és írással tölti az idejét. Aztán megjelenik a szomszédos asztalnál Norbi, aki szeretné megismerni a lányt. Ez a mozzanat az, ami szerintem az ilyen nehéz helyzetekben fontos: kell valaki, akiben megbízhatsz.

Nem tudom, miért érdekelt régen annyira a támadás-felépülés cselekménye, mert eltekintve egy esettől (amit nem neveznék támadásnak igazából), velem ilyen nem történt. Viszont Leilával megtörtént és én szerettem volna neki megnyugvást adni.

Kitaszított család

 

Amikor megírtam a NOVELLÁT, akkor már tudtam, hogy igazából ez sokkal inkább regény, mint novella. Nyertem vele egy különdíjat az iskolai versenyen – lehetett volna első is, de elfelejtette megmondani az osztályfőnököm, hogy milyen kritériumok vannak.

Kellemes kis fantasynak indult, de természetesen ebben is megjelent a romantika, majd kicsit komolyabb hangulatú is lett. Még nem tisztáztam magamban, hogy milyen idősíkon is mozgunk – értsétek, vagy az egész világ van x. században, vagy csak a varázsvilág él úgy. Valahogy jobban illik ehhez a történethez a régi idők hangulata.

Mindig azt tűzöm ki célul, hogy valami nagy dolgot írok le – szerintem sosem fog sikerülni, mert túlságosan szeretem az „egyszerű” fantasyket. Ennél a család fontossága lenne a cél, meg az, hogy mire képes a szeretet. Nagyjából 20 fejezet lesz az egész két részre osztva – valahogy nem szeretek hatszáznyolcvan fejezetes történeteket írni.

Budapest utcáin

 

Az egyik legszemélyesebb történetem, mert részben a valóságon alapul. Ahogy telik az idő egyre nehezebb visszavándorolni amúgy a szorihoz, mert az a része életemnek lezárult. Amiért mégis meg akarom írni, az egyfajta terápia: muszáj lezárnom teljesen a múltam ezen részét.

Gimis történet két részre bontva. Az egyik részben megismerjük Kincsőt, aki tizenegyedikes és még két éve van hátra a gimiből. Először megismerjük a tanárt, aki Kincső életébe elhozza a szerelmet, valamint egy diákot, akivel összehozza az élet. A másik részben megjelenik a harmadik férfi Kincső életében.

Nagyon kíváncsi vagyok, hogy sikerül-e átadnom azt, amit én abban az időben éreztem. Ez lesz a leghosszabb regényem, de ez így természetes, hiszen nagyjából két és fél évet fed le. Romantikus kis csacskaság a bonyolultsága ellenére.

Tündérország

 

Ennek a legkülönlegesebb szerintem az eredete – jó, annyira nem is az. Férjemmel (aki akkor még nem volt az) arról beszélgettünk, hogy vajon a nevek eredete honnan jött és miért nincs mindenkinek foglalkozásnév vezetékneve. Itt indult be a fantáziám és elkezdtem gondolkodni azon, hogy mi lenne, ha volna egy ilyen világ?

Ez egy disztópia, ami terveim szerint két vonalon fog futni. Az egyik az Új Magyar Birodalom területén, ami egy furcsa leosztású – amolyan klasszikus disztópia világ Magyarországon – ország. A másik pedig Tündérország, ami egyfajta utópikus világ.

A történet főszereplője egy fiatal asszony, aki az ÚMB területén él és az ő szemszögéből látjuk a világot. Az ő szerepe kulcsfontosságú és magasszinten van, de ezt nem szereti hangsúlyozni, mert az veszélyt jelent az életére. Van neki egy férfi az életében, akivel van két nagyobb gyermeke, illetve egy férje, akivel közösen nevelik a harmadik gyereket.

Ti mit tennétek egy olyan világban, ahol sorszámotok van és a vezetéknevetek a munkátoktól függ? Mit tennétek, ha az iskolai képzés olyan szinten megváltozott, hogy a gyereked csak egy bizonyos korig élne veletek? Mit tennétek, ha a nők feladata az anyaság lenne miközben dolgozniuk is kell?

Egy olyan világban, ahol minden látszat, szinte úgy van beállítva, mintha az a Te érdeked szolgálnál. Amikor nem olvashatsz csak megadott könyveket. Amikor nem írhatsz, csak, ha az a foglalkozásod, és csak azt, amit megparancsolnak. Senki sincs biztonságban, és senki sem tud a jelenen változtatni.

Kincső

 

A legújabb agyszüleményem került legalulra, pedig valószínűleg ez lesz a Shadely után mellett vagy előtt, amit írni fogok. Kis romantikus szállal átitatott nyomozós történet. Magyarországon játszódik, mert Férj azt mondta, hogy ez egyértelműen Magyarországon játszódó sztori.

Kincső, egy név, ami sokat jelent sok embernek. Manhercz Kincső Zsófiának is sokat jelent, főleg, amikor talál egy naplót, amiben kvázi meg van szólítva. Segítséget talál egy fiú személyében, aki talán többet tud, mint amennyit megoszt a lánnyal.

Nagyon szeretném megírni ezt a történetet, mert ezt várja Férj leginkább és szeretném, ha elolvasná, mit tudok. Különlegessége, hogy beleépítettem néhány dolgot, amit szeretek: fánkot, Tatát és az informatikát. Illetve ez az első történet, aminél vázlatkészítés közben az előzményeket is részletesen leírtam (amennyire szükséges volt), és akár meg is írnám novellában vagy max. három részes kisregényben. [Szerk.: Azóta trilógiává nőtte ki magát, jön még: Ixion és Zsófi.]

A Kincső borítóját Abeth készítette.
A Farkasnyár; Vámpírtél; Napnyugta; Napkelte; Éjjel; Ajánlom magam! és Tündérország borítóját Majra Loranch készítette.
A Végzetes szerelem borítóját Üstökös Beáta készítette.
A Phoenix, the voice of hope; Kitaszított család és Budapest utcáin borítóját én készítettem.

Nektek milyen történetek vannak a tarsolyotokban? Szoktatok túlzásokba esni, míg végül azért akadtok meg, mert mindent egyszerre szeretnétek írni? Ti melyik történetet várjátok leginkább?

 

Találkozunk legközelebb!

Stella