Sziasztok!
Szerintem nem sokan ismeritek Tukit, a mentett spánielfiút, akit egy bizonyos Manyus vett be a falkájába és, akinek minden szövegelését lelkesen jegyzeteli. Nos, én imádom ezt a szőrös nagydumást és minden állatkedvelőnek ajánlom szíves figyelmébe a történetét és falkájának tagjai történetét is.
A fejlécen szereplő képek jogai Manyust (Waltner Magdi) illetik, több képért és történetért KATT IDE.
A könyvről
A Tuki nevű ciklon, spániel bőrbe bújva, újra keresztül- kasul száguld az életeteken, hogy elmeséljen megannyi kalandot, ami az első könyvéből kimaradt!
Természetesen vele száguld a póráz végén Manyus, a gazdája, hangosan óbégatva, hogy „Tukiazanyádcsipáját!”, és persze lobogó fülekkel követi őket a zűrbe és a zavarba az összes két és négylábú családtagjuk is.
Ti, Olvasók, pedig biztosak lehettek benne, hogy a schoroksári káoszbrigád mindent elkövet, hogy ismét megzavarja a létetek rendjét!
Figyelmeztetés! A Tukorfalat Kettő, az első részhez hasonlóan sírvaröhögős. Bár, ez a Kettes többször birizgálja az érzelmi könnycsatornákat.
Zsebkendő nélküli használatakor sanszos, hogy összemaszatolod a lapokat!
Vigyázat! A könyv, célzottan szemfelnyitogató okból, erősen állatvédelmi tanokat is tartalmaz!
Kiadó: Tóthágas | Megjelenés: 2021 | Eredeti cím: -
Olvass bele:
x| Moly-olvasás
Én és a könyv
Nagyon nehéz erről a könyvről nem spoileresen írni, hiszen Tuki fészbúkja régóta őrzi a történeteket, ezért nem is gondolnám szpójlerizének.
Amikor Brady úgy döntött, hogy neki nincs elég juti már a földön és inkább elmegy az örök vadászmezőkre, mert ott biztosan van egy juti bokor, akkor én eldöntöttem, hogy 2024-ben végre sort kerítek a Tukorfalat második részére, mert habár minden évben felkerült a polcra, hogy biza' kiolvasom, ez eddig nem történt meg.
Nem voltak ismeretlenek a történetek, hiszen aktívan követem Tukkerkoma mindennapjait. Tuki születésének körülményei eléggé vizesszemes volt, hiszen már az anyukája életét is megismerhetjük és ez a legszívfacsaróbb (bár tudom, hogy ez inkább általános történéseket, az állatvédelemben töltött tapasztalatokat volt hivatott bemutatni).
Szanza lányra valamiért nem emlékeztem, pedig csudajópofa hölgyike lett belőle, miután legyőzte az addigi életét. De amint befejeztem a könyvet uzsgyi volt Tuki oldalára és megnéztem magamnak, hogy ki is volt ő – és akkor beugrott, hogy kiről is olvastam. Ajánlom nektek is, hogy nézegessétek meg a képeket, kikről is olvastok, mert extra élményeket ad.
A Rüfkék szerintem azok, akiknek történetét a fészbúk követők már ismerték, de nem vont le az élményből semmit. Ugyanúgy izgultam a két Rüfkéért és ugyanúgy örültem a gazdisodásnak.
Aki nekem nagy szerelem volt az Banderasz. Én nem tettem össze amúgy, hogy a vaksi Öregúr és a Spánielfarm rémvezére egy és ugyanaz. Számomra Bandus az a szegény, gyereideenyémleszel típusú öreg kutya volt, akinek én is adtam volna meleg helyet és szeretet az utolsó ki tudja, mennyi idejére. Ő volt az, akiért Férjjel rajongtunk az idik közül legjobban.
Azért érdemes megemlíteni Manyust is, aki nem csak Tuki tolla, hanem A gazda is, aki mindent megtesz az összes négylábúért és habár néha a haját tépi, de azért na, mégicsak magát okolhatja ezért, hiszen az állatszeretete és a hitvallása az övé. A gyerekkoráról magamra ismertem kicsit, én is mentettem halat a biztos halál torkából. Magdimamma karaktere is bemutatkozott három életkorban (mint fiatal lány, mint anya, mint mamma), és a vele kapcsolatos fejlemények tekintetében ez kifejezetten szívetmelengetős.
Tukika kalandjait ajánlom mindenki figyelmébe, aki szeretne egy spánielfiú és falkacsaládja mindennapjaiba betekinteni, illetve érdekli, hogy mi történik az örökbefogadás előtt és mennyi mindennel kell megküzdenie egy állatvédőnek. Manyusnak pedig küldök sok erőt és kitartást!
Ti olvastatok már olyan könyvet, ami egy állat szemszögéből íródott? Ismeritek Tuki életét?
Találkozunk legközelebb!
Stella
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése