Szaloncukor tenger | Advent 2023

Sziasztok!

A hétvégén itt a Szenteste – belegondoltatok már, hogy húsz egész napja bombázlak Titeket különféle bejegyzésekkel? Már karácsonyi lázban égtek? Beszéljünk egy kicsit arról, ami minden háztartásban fellelhető ilyentájt és ráadásul mostanság kerül elő: a szaloncukorról.

 

Azt már egészen biztosan említettem, hogy mi Férjjel elkezdtünk új hagyományokat teremteni – de, ha mégsem és ez eddig nem történt meg, akkor 23-án mindenképpen tartsatok velem, hiszen ott részletesen mesélek róla. Ennek szerves része az időzítés, ami a karácsonyi édességeket is érinti. Főképp a szaloncukrot. Főképp, mert eddig minden évben annyi maradt, hogy rákövetkező év májusában is még szaloncukrot ettünk.

A legnagyobb probléma szerintem az, hogy valamiért mindenki 23-án veszi elő azt a 2-3(-8-9) kiló édességet, és csodálkoznak, hogy nem fogy el 31-ig. Pedig, ha jobban belegondoltok, tökre irreális vállalkozás, hiszen karácsonykor mindenhol édesség kerül az asztalra és a nyolc féle süti mellett a szaloncukor olyan hátra sorolódik, hogy inkább dísz, mint élelem. Ráadásul, akik az utolsó pillanatig várnak, azok abban az egy hétben annyi cukrot visznek be a szervezetükbe, hogy csoda, nem köt mindenki ki a padlón a hasát fogva – vagy a fogát.

Ebben a bejegyzésben szeretném megosztani veletek azt, hogy mi milyen szaloncukroknak nem tudunk ellenállni egyik évben sem. Valamint szeretném megosztani azt a tippet is, amit mi idén már alkalmazunk és így talán nem marad következő év decemberére is szaloncukor.

 

A tipp: ne egy hét alatt akarjátok megenni az összeset

A szaloncukornak nem arról kéne szólnia, hogy karácsonykor esszük legjobb esetben is egy hétig, hanem az egész adventot át kéne járnia. A legtöbb helyen már októberben novemberben lehet kapni szaloncukrot, de legkésőbb advent első vasárnapján megindul az árusítás. Még az árusítók is tudják, hogy nem szabad az utolsó pillanatra hagyni. Mindenki beszerzi rekordgyorsan a több mázsányit, mert fél, hogy elfogy, mire igazából menne – tehát ott van, és csak kísérti az embert.

Legyen advent első vasárnapja a szaloncukor előkerülésének napja. Ha szeretnétek a fára is tenni, akkor tegyetek félre annyit, amennyi szükséges, de a többi kerüljön ki az asztalra/pultra/tálalószekrényre és falatozásra fel! Ezzel karácsonyra már nagyjából elfogy a muníció, de ne essetek kétségbe, hiszen akinek kerül a fára, annak ott van az, akinek nem az pedig úgyis degeszre fogja magát enni annyi minden mással.

 

Szaloncukor királyság, azaz a minden évben egyre többféle szaloncukor, amit beszerzünk

Az első, ami soha nem maradhat le a listánkról az a Milka. Guilty pleasure a szaloncukrunk és bevallom, ezt képes lennék egész évben enni, hiszen táblás csokit az év során sokszor eszem. Legjobban a feketeerdőset szeretem, illetve nagyon rá tudok függeni a kakaókrémesre is – ami Férj nagy kedvence.

Férj nagyon szereti a Sport szaloncukrot, ami viszonylag új a piacon, hiszen tavaly jött a köztudatba. Megmondom őszintén, én nagyon szeretem a sportszeletet, de szerintem ezt nagyon elrontották azzal, hogy etil-alkoholosan csinálták meg – hiszen így például gyerekek nem is ehetik.

Tudjátok, az ára egyre drágább és mi egyre kevesebbet akarunk belőle venni, de valamiért mindig egyre több lesz, bizony a Stühmer sem maradhat ki karácsonyi szaloncukorvadászatunkon. Mikor elővesszük a 3 évvel ezelőtti szórólapot, amin már a fele nem kapható, vagy nem olyan a csomagolása – sajnos, ezt még az ott dolgozók is benézik, így lett tavaly fél kiló egészmogyisunk a bergamottos helyett. Ami viszont mindig felkerül a listánkra az az ír krémlikőrös, ami Férj nagy kedvence, bár nem szeret már egy ideje sokat venni belőle, mivel csak ő eszi. Szoktunk pár darab diós-szilvásat is venni, amit szintén csak Férj eszik – illetve apa szokott belőle még kóstolni. A zserbós egy olyan dolog, amiből előbb érdemes pár darabot venni és megkóstolni, mert néha keserű a diójuk – ez mondjuk igaz a diós-szilvásra is, de abból nagyon minimált veszünk, míg ebből szeretjük megpakolni a félkilós zsákot, ha jó a dió.

De újkeletű mániám az epres, ami a savanykásságával nagyon jól egyensúlyozza a tömény csokit. Valamint a tavaly jött bergamottos, ami szintén savanykás és változatosságot ad a cukormámorba. Egy kicsit másabb már ami a mennyiséget illeti a pisztáciás – én nagyon szeretem Férj kevésbé szereti a pisztáciás dolgokat, de azért szokott belőle enni, mégse veszünk belőle pár darabnál többet. Az elmaradhatatlan, ami kötelező elem az a Marcika, ami marcipános tejcsokival töltve – azok is szeretik, akik a marcipánt nem. Nagyjából 3 éve rákaptunk a korfusra, amiből azért nem szabad sokat venni mert fogfájdítóan édes és szerintem ez okozza a vércukorszint megugrását - mézes tojásfehérje frappé van benne, még jó, hogy étcsokival bevonva.

Az újdonságokat szeretjük kipróbálni, és eddig minden évben volt valami, ami bekerült a listánkra. Ilyen például az Eszterházys, ami a Marcika fehércsokis verziója; a kávés, amiből pár darabot szokott Férj enni; és a narancsos-fahéjas, amiben az a vicces, hogy minden második évben ízlik nekünk. Idén láttam valamit, amire kíváncsi leszek, az almás-fahéjasra, mert ezt a kettőt együtt nagyon szeretem fánkban például és talán szaloncukorban sem lesz rossz.

Szoktunk (erős túlzás, mert csak tavaly óta) még Férj munkahelyéről is rendelni például kókuszosat. És néha elcsábulunk újdonságokra is, de próbáljuk a mértékletesség halvány esélyét tartani, és nem veszünk mindenből rengeteget, ha ki akarjuk próbálni.

Ti szoktatok szaloncukrot venni? És a fára rakni? Milyen szaloncukruknak nem tudtok ellenállni? Mikor kezditek el enni a szaloncukrot? Ha csak egy szaloncukrot választhatnátok, melyik lenne az?

 

Legyetek jók!

Stella L. Brandy