Sziasztok!
Egy olyan közkedvelt recepttel érkeztem, amivel szerintem mindenki találkozott már élete során – a palacsintáéval. Szerintem az egyik legjobb dolog a palacsintában, hogy lehet sós és édes is, így egy sütéssel akár főételt és desszertet is tud bárki szervírozni az asztalra.
Előtörténet
Ha engem kérdez bárki, akkor tuti biztos, hogy a pasikhoz a hasukon keresztül vezet az út. Én mondjuk szeretek palacsintát sütni és azt még jobban szeretem, hogy látom az emberek arcán, hogy ízlik is nekik – István meg még sűrűn mondja is. És igen, István vett nekem egy szilikon szív formát, hogy azzal készítsek neki palacsintát – mert én azt mondtam, hogyha kapok egy olyat, akkor sütök neki –, mindezt még barát korszakunkban (ami így visszagondolva sosem létezett).
Van egy jól bevált piros palacsintás könyve édesanyámnak, amiből a palacsintát szoktuk sütni, azonban az ott leírt adag nekünk mindig csak maximum 8 palacsintát eredményez, így pár év alatt kitaláltuk az ideális adagot – ebből kb. 40 darab palacsinta lesz. Aztán annyira ügyesen kevergettem a tésztát és sütöttem a palacsintát, hogy megszavazták itthon a legjobbnak – azóta én sütök.
Istvánnak nagyon szívesen sütök, habár neki szeretem laktózmentesen elkészíteni, hogy élvezettel haraphasson bele mindenféle óvintézkedés (laktázenzim) nélkül. Imádom a palacsintát, és ő is imádja – ő is nagyon szereti a lekváros-kakaós palacsintát.
Hozzávalók
6 tojás
12 dl tej
1 evökanál olaj
3 dkg kristálycukor
csipet só
szódavíz
sütés-főzést!
Elkészítés
A szódavíz kivételével mindent egy nagy tálba öntünk – lényeges, hogy a tál fala magas legyen, ugyanis ekkora mennyiségnél már akadhatnak gondok a csomómentesítésnél. Talán egyszerűbb lesz elkeverni, ha a liszt vagy a cukor – attól függ, hogy melyiket öntjük előbb a tálba – után a tejet öntjük hozzá, ugyanis a többi alapanyag hozzáadagolásával a massza egy kicsit nehezebben kezelhető lesz, ami a teljes elkeverés után a már megszokott palacsintatészta állagot hozza.
Egy kis pihentetés után – a palacsintás könyv minimum 2 órát ír, de én maximum fél órát hagyom – a szódavizet óvatosan adagoljuk. A lényeg, hogy kellemesen folyékony tésztát kapjunk – azonban érdemes az első megérzésre hagyatkozni és utána nem hozzáadni még, mert akkor előfordulhat, hogy a palacsinta nem akar majd feljönni.
Az első palacsinta előtt a palacsintasütőt melegítsük elő és öntsünk bele egy kis olajat – ezt a többi előtt nem kell megismételni. Ennél a mennyiségnél én ajánlom a robotgép elővételét – sokban megkönnyíti a dolgunk – és csak a következő adag palacsinta előtt megkeverni kézi habverővel.
Fontos: én már kétszer is tapasztaltam, hogy robotgépes keverés után, amit aztán kézi habverővel is átkevertem, maradt lisztes rész – valószínűleg levegőbuborék okozta. Ilyenkor érdemes a kézi habverővel az oldalán és az alján végighúzni nem keverő mozdulatokkal az eszközt, hogy megbizonyosodjunk róla, nincsenek letapadt liszt-maradványok.
Ti szeretitek a palacsintát? Szoktatok sütni, vagy inkább rendeltek? Mit gondoltok az óriáspalacsintákról? Szeretnétek 52 cm-es palacsintát sütni, vagy inkább maradtok a hagyomány méretűnél?
Legyetek jók!
Stella L. Brandy
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése
Köszönöm, hogy elolvastad a bejegyzést. Ha írsz kommentet annak még jobban örülök. Ne feledd, hogy véleményedet félkövér és dőlt betűtípussal tudod formázni, illetve linkeket is betehettek - a szokásos módon.