Őszöm 2023 | Szezonzáró

Sziasztok!

Egy újabb évszakot sikerült átkalandoznunk és már be is köszöntött a tél így december elsején. Most már legálisan is hallgathatja mindenki a karácsonyi zenéket és nézegethet karácsonyi dolgokat. Végre nem kell a csúnyanézéseket állni, ha a karácsonyi ajándékbeszerzésekre terelődik a szó – pedig úgyis mindenki tudja, hogy már novemberben elkezdődik az ajándék beszerző körút.

De most egy kicsit még visszakalandozok az elmúlt évszakra, ami egy igazán meleg ősz volt. Nagyon sok mindent szerettem volna elérni és igyekeztem megfelelően menedzselni az időm, főleg mivel október végén már be voltam zsongva, hogy írhassam a Kincsőt. Minderről és még sok egyébről olvashattok a bejegyzésben.

 

 

101 dolog 1001 napon belül

Idén májusban közzétettem a kihívás bejegyzését, amit ITT elérhettek. Úgy gondoltam, hogy igyekszem összegyűjteni, mik azok, amiket adott évszakban sikerült megvalósítanom. Az egyes számok azt jelölik, hogy melyik pontról van szó. Végül úgy döntöttem, hogy nem csak a teljes sikereket könyvelem ide le, hanem azokat a pontokat is megemlítem, amikben értem el haladást.

 

• 35. A NaNo alatt lecsökkentettem a számot 2000 szóra, szóval büszke vagyok magamra.
• 49. Kiolvastam néhány könyvet, amiknek molyos adatlapját a címre kattintva eléritek. Ezzel összesen 18 könyvet olvastam már ki a 150-ből: Zajácz D. Zoltán: Véres Balaton, Stan Lee: Thor: Asgardi mesék, Agatha Christie: Bűnszövetkezetben, Colleen Hoover: Finding Perfect – Megvan a tökéletes, Agatha Christie: N vagy M, Rosalind Noonan: Suttog a múlt, Wendy Corsi Staub: Vudu hold, Cameron Dokey: Üldöz a vágy, Carla Jablonski: Cigány bűbájok, Eloise Flood: Merlin öröksége, Elizabeth Lenhard: A menyasszony lelke, Diana G. Gallagher: Vigyázz, mit kívánsz!, Tammara Webber: Good For You – Jó neked; Tammara Webber: Here Without You – Itt nélküled
• 53. Voltunk a Turay Ida Színházban, ahol megnéztük a Fergeteges látogatást Pásztor Erzsivel.
• 60. Kiolvastam egy újabb képregényt a Marvel listáról, amivel így már 3 kötetet kipipálhattam a 120-ból.
• 69. Az első szeptemberi hétvégét Szepezdfürdőn töltöttük, ami tökéletes volt, ha a pókokat nem számítjuk, bár kicsit melegebb, mint amire vágytam séta szempontjából.
• 87. Találkoztam Livvel is, akivel nagyjából 3-4 évente szoktam és most végre egymást követő két nap is láttuk egymást, mert nálunk aludt. Illetve november végén találkoztam Emesével, az általános iskolai legjobb barátnőmmel is, ami nagyon nagy meglepetés volt, hogy újra egymás felé sodort a sors, de annyira jól éreztük magunkat, hogy megbeszéltük, fogunk még találkozni.
• 94. Az évfordulónkra kaptam egy videókártyát, amivel a Sims 4 végre nem akadozik – egy ideje már nem szívesen játszottam, mert mire rákattintottam valamire, már rég máshol járt a sim, szóval most végre újra jó játszani.
• 95. Nagyon régen szerettem volna kipróbálni a Midjourney-t, ami igazság szerint nagyon megtetszett, de úgy terveztem, hogy csak 1 hónapra fizetek elő – végül nem annyi lett, mert úgy éreztem, nem tudtam abban az egy hónapban eléggé kihasználni.

 

 

Személyes

Lássuk csak, mik is történtek velem ebben az évszakban.

 

Szeptember

Kicsit olyan nyár érzésem volt még egészen a legvégén is, mert egyszerűen a 30 fokos napközbeni hőmérsékletet nem tudom máshová besorolni. Többször vettem fel reggel kardigánt, de délután már nem hordtam őket – ezzel a táskám tárolókapacitását is teszteltem.

Voltam a Frei kávézóban, ahol véletlenül megláttam, hogy szeptemberben sárgabarackos forrócsoki van, rögtön meg is kóstoltam – miért nem marad állandóra? Nem vagyok kávés, Férj az, aki kapott évfordulóra az ajándékkártyára pénzt és szerettük volna kihasználni.

Voltunk színházban két egymást követő pénteken. Először a Madáchban megnéztük a Pretty Womant az első bemutatót – szerintem nagyon jó volt, én nagyon élveztem. Aztán a Turay Ida színházban a Fergeteges látogatást néztük meg, mert mindketten szerettük volna élőben látni Pásztor Erzsit – aki zseniális volt.

Voltunk moziban is, megnéztük például a Barbie filmet. Belekezdtünk itthon a Modern család sorozatba – én év elején daráltam le, de most is ugyanannyira szórakoztat.

Voltunk Kismaroson Timiéknél, ami még mindig egy olyan zen-zug. Voltunk sétálni is, illetve kiültünk a szúnyogosba – ami a nevével ellentétben nem szúnyogtanya, hanem egy szúnyoghálóval körbevett nyitott, fedett bungaló. Szívesen olvasgatnék ott nézegetve az őzgidákat és a természetet.

 

Október

Nagyon vártam már azt, hogy elérkezzünk 10-ére, mert az azt jelentette, hogy Liv megérkezik Budapestre és kezdetét veszi a 3-4 évente esedékes „találkozzunk élőben” programunk. Idén megismerkedett Férjjel is, valamint nálunk aludt – ez nem csak neki volt első alkalom, hanem nekünk is, hogy bárki nálunk aludt volna. Másnap pedig én itthonról dolgoztam és az ügyfelek is velem voltak mert csak nagyon kevésszer kellett megszakítanunk a dumcsizást.

Voltam fodrásznál is, ahol visszakaptam gyerekkori szőkeségemet és még frufrut is vágattam magamnak. Igazából nagyon szeretem ezt a frizurát és még az is lehet, hogy megtartom a frufrut, de az biztos, hogy egyszer megnövesztem a hajam, hogy megnézzem, úgy milyen.

Megünnepeltük legkisebb unokatesóm második szülinapját, ami kis családi összejövetel volt, ahol elvileg bemutatkozott volna a húgom barátja, de lebetegedett. Ez volt az első olyan összejövetel, ahol nem éreztem magam túl furán és rá kellett jönnöm, hogy ez amiatt volt, hogy a húgom nem volt ott. Azt mondjuk nem értettem, hogy a hajamra miért mondják, hogy olyan mint az idősebb unokatestvéremé volt kicsiként, amikor igazából olyan a hajam, mint amilyen az enyém volt kicsiként – mindketten szőkék és frufrusak voltunk.

Voltunk moziban is, megnéztük a Bazi nagy görög lagzi 3. című filmet és ennyire emlékszem, bár lehet, hogy a Gran Turismot is ebben a hónapban néztük meg – összefolynak a napok.

A hónap fénypontja az volt, hogy átjöttek Petiék, a picilánnyal, akivel együtt nyaraltunk. Együtt töltöttünk egy csoda napot, amiben volt sírás, nevetés és sok-sok játék.

 

November

Ez volt a leginkább olya hónap az évszakban, amire azt mondanám, hogy a néhány jó dolog ellenére bárcsak meg se történt volna, de így, hogy megtörtént, szeretném elsüllyeszteni valahova – ez sem fog menni, hiszen a jó dolgok is ott vannak.

Felfedeztem magamnak a HuNoWriMo csapatát, ami egy olyan közösség, amire rég vágytam már. Nagyon tetszik az egész dinamikája és az, hogy mennyire motiváló másokkal beszélni, akik ugyanúgy írnak és szenvednek az ihlethiány vagy a magánélet miatt.

Találkoztam Emesével, aki általános iskolai legjobb barátnőm és még közös blogunk is volt (nem is egy), amiből most megosztok egyet, ami ITT található – igen, ér nevetni, mert mi is ezt tesszük, de visszaemlékezve rá, nagyon jó buli volt együtt írni. Sok időt töltöttünk el, de úgy érzem, még tengernyi témánk van, amit megbeszélhetünk – főleg, mert ez a nap kicsit kiakasztó volt és így mindkettőnk nehezen sikerült elengedni. Sokat segített amúgy, hogy találkoztunk, mert nagyon feldobta a napom és tudok valami igazán pozitívra gondolni, ha elszomorodok.

Illetve még ebben a hónapban sor került az éves mézeskalácsozásra, amin idén is részt vettünk. Férj díszitett, de idén nekem újfent nem jutott erre lehetőségem, ami nem is érdekelt volna, de úgy alakult, hogy az a nagyjából 3 darab mézekalács, amit kiválasztottam, lekerült a tálcánkról és eltették – anya mindig csodálkozik, hogy eltűnnek a saját mézeseink, de ha egyszer nem szól?

Ezen túl nem volt valami nagyon pozitív ez a hónap. Csalódtam emberekben, elvesztettem az időérzékemet (amire kedvesen fel is hívták a figyelmemet), lefáradtam mentálisan és gyakorlatilag újra mélypontra kerültem. Hiába néz úgy ki, hogy elértem a célom és lezárul egy nagyobb projekt a munkahelyemen, egyszerűen nem érzem ettől sem boldognak magam – konkrétan a főnököm megköszönte, de valahogy nem érzem úgy, hogy igazán tettem bármit az ügy megoldása érdekében, ugyanakkor meg felfogom, hogy igenis tettem érte.

Megtanultam egy életre, hogy nők között dolgozni tényleg nagyon stresszes, mert míg a pasik igazából letojják a másikat (bár nem mindenhol, erre is hallottam már példát), addig a nők áskálódnak – de tényleg, eddigi nem sok munkahelyemen legalábbis sokkal másabb volt a beszélgetés egy csoportban/társaságban ahol csak férfiak vagy csak nők voltak. Ugyanakkor ez a gondolatok nagyon sok ötletet adott, hogy milyen témákban szeretnék írni, amiről szerintem nem sokan írnak, pedig minden munkahelyen előfordulhat – gondolok itt például a sikertelenség érzésére, versengésre vagy a motiválatlanságra, ami felütheti fejét.

Voltunk moziban és megnéztünk 3 filmet is. Először a Marvelekre ültünk be, amit én egész évben vártam és nem érdekelt a lehúzás, mert nem mások miatt megyek moziba, hanem magam miatt. Aztán az Éhezők viadala előzményét néztük meg Az énekesmadarak és kígyók balladáját, ami nekem nagyon tetszett és ahogy visszaemlékeztem, azért könyvhű is tudott maradni. Az utolsó a Kívánság volt, amit csak azért néztünk meg, mert volt egy ajándékjegyünk, amit a hónapban fel kellett használni és Disney mesére nem olyan nagy kár, hiszen egy mese azért többnyire jó és nem lesz pénzkidobás érzése az embernek.

 

Terveim voltak:

1. Sem szobakerékpárt nem vettünk még, sem súlyozott hullahopp karikát. Edzeni sem kezdtem el, csak néha végzek felüléseket.
2. Ez azért nem jött össze, mert felírtam a Jézuskának a kívánságlistámra és így nem mertem beszerezni, ha esetleg megkapom.
3. ✓ Szerencsére jó előre sikerült beszerezni az égősort, mert már nem annyiba kerülne az is biztos. 10 méteres, olyan mint a miénk ami azért jó, mert így Férj rögtön az epilepszia-funkcióval ki is próbálta.
4. Az utolsó pillanatig nem mondtam le róla és igazából, amit kinéztem fel is próbáltam, de sajnos egy mérettel nagyobb kellett volna, ami már nem volt. Nagy valószínűséggel decemberben viszont veszek, mert elkezdett összeállni a karácsonyi partira az öltözékem gondolata.
5. ✓ Férj vett egy nadrágot nekem, ami a méretét tekintve elkeserítő, de amúgy nagyon tetszik – és remélhetőleg senki sem mondja meg, hogy mekkora.
6. ✓ Én ezt is sikeresnek könyvelem el, mert sikerült elég sok könyvet kiolvasnom és ráadásul még írni is írtam (10 fejezet, közel 26 ezer szó). Illetve blogbejegyzést is írtam, igaz nem annyit, amennyit meg akartam írni, de legalább valamennyit.
7. ✓ Most nagyon büszke vagyok magamra, mert a könyves listámról vettem és kaptam könyveket. Konkrétan 2 könyv kivételével sikerült beszereznem az összes vágyott kötetet, ami 10 könyvet jelent. Oké, kaptam egy könyves gyertyát is a Boszi Gyertyaműhelyből, de az nem könyv.
8. Ez nem történt meg, mert novemberig annyira nem volt hűvös és igazán mozgalmasan teltek a hétvégéink. Novemberben a NaNo miatt én átkuckóztam a konyhába és ott írtam, így nem nagyon társasoztunk.
9. ✓ Elmentem Emesével, akivel 602 éve nem találkoztam és sokkal jobb élményekkel távoztam, mint legutóbb. Kifejezetten jó újítást is kipróbáltam, ami a jeges tea volt és legalább egy litert képes lettem volna benyakalni belőle.
10. ✓ Elmentünk és megünnepeltük Papát. Anya csinált fasírtot, és az egyikbe beleszúrtunk egy gyertyát, amit elfújhatott. Valóban nem jöttek el a nagy-nagynénikémék, ami akkor eszembe sem jutott.

 

A 10 pontból sikerült 6 teljesítése, ami szerintem nem rossz arány főleg, hogy olyan érzés volt ez a három hónap, mintha egy lett volna kb. Valószínűleg ezért is kerültem teljes időzavarba és őszintén fogalmam sincs, hogy például a november hova tűnt – pedig tudom, hogy történtek dolgok benne, de őszintén, mintha két hétből állt volna az egész. A szeptember és október meg amilyen nagy reményekkel is indult neki, annyira felidézhetetlen számomra – és látjátok, vannak pontok, amiket akkor pipáltam ki.

 

Blogos

Voltak bejegyzések, hirtelen megszaporodtak a borítóleleplezések például. A szeptember havi Bloggerjátékon újfent nem „nyertem”, de igazából nem is feltétlenül azért csinálom ezt az egészet, hanem mert szeretem kifejteni a témákat. Az októberin sem nyertem – kicsit olyan érzésem volt most, mintha kezdene elapadni a dolog, ami nem is állhat távol a valóságtól, mert novemberben egyszerűen nem volt. Remélem, decemberben lesz (bár tuti olyan téma lesz, ami külön ki is akarok fejteni), mert az egyik napra ezt tartogattam és különben bajban leszek, hogy mit találjak ki arra a napra.

Elkezdtem megírni ténylegesen a decemberi bejegyzéseket, ami azt jelenti, hogy a terveim szerinti bejegyzéseknek az egyharmadát megírtam. Ez nem tűnik soknak, de mindezt úgy csináltam, hogy novemberben alig írtam valamit Kincsőn kívül és így is sikerült megalapoznom a decembert. Ha megnézitek a Műhely menüpontot, láthatjátok, hogy nem kevés bejegyzést terveztem és habár jelen pillanatban úgy érzem, nem fog sikerülni teljesíteni, még mindig bizakodom egy kicsit – a változtatás jogát fenntartom.

 

Könyves

Olvasás terén szeptemberben sikerült kicsit olvasnom, habár közel sem annyit, mint szerettem volna. A Bűnszövetkezetben még szeptemberben kiolvasásra került, az N vagy M viszont csak októberben. Ellenben egy gyors szösszenet erejéig Colleen Hooverhez fordultam, s kiolvastam a Finding Perfect – Megvan a tökéletes könyvet.

Nagy dobást jelentett a kiolvasott könyvek tekintetében a Bűbájos boszorkák befejezése, ami egészen pontosan hét könyvet jelentett. A sorok között sorozat befejezésébe is belekezdtem és ki is olvastam.

 

Írós

Október beköszöntével nem kezdtem rögtön neki az írásnak, hanem a Preptober keretén belül belemerültem a karaktereim lelkivilágába és a választott történet hátterének tökéletesítésében – sokkal nehezebb így, hogy tudom trilógia lesz és vannak momentumok, amiket nem szabad elfelejtenem a későbbiek miatt.

Az első NaNo-m nagyon jól sikerült, közel 26 ezer szót írtam Kincsőből, ami szerintem rekord és nagyjából ennyit is terveztem. Úgy érzem, nem lett olyan, mint eredetileg terveztem és nem tudom, tudnám-e kiegészíteni úgy, hogy olyan legyen – szóval meglátom, mi sül ki belőle a végén, mert ha így is működik, akkor nekem az is megfelel.

Nektek milyen volt az ősz? Kiélveztétek a vénasszonyok nyarát? Vettetek valami őszi-téli ruhát? Van valami, amit mindig ősszel csináltok? Voltak változások az életetekben?

 

Legyetek jók!

Stella L. Brandy